2009. április 22., szerda

Hétfő Kedd meg a kimaradtak.

Először a kimaradtak.
Múlthét szerdán Anyáék átvittek Sárosdra a doktor nénimhez.
Valami allergiát szedtem össze,és elég csúnyácska lett a kezem.
Calcimuscot,meg krémet kaptam rá.
Anya még kért nekem kullancs elleni védőoltásra receptet is,már kiváltottuk,de a héten még megkímélnek,mert most elég sokminden ami fontosabb.Én csak örülök.
És még a csámpás lábam miatt is kértünk papírt,hogy cipőt vehessünk,de nem receptet kaptunk,csak egy sima papírra a nevem meg valami kód van írva.Azt mondta a Doktor néni,hogy lemérik a lábamat és úgy készítik el a cipőt.
Hát kíváncsiak leszünk,de ez is majd csak jövőhétre marad.

Hétfő.
Anya szerint zizi voltam.
De azért már délben ügyesen elaludtam,hogy tudjunk menni usziba.
Most iskolás gyerekek is jöttek velünk a buszon,de ők a másik medencében loccsantak.
Most hozott Anya rendes úszó gumit,meg a karúszomat,így mentem egyedül,nem engedtem nagyon,hogy Anya fogjon.
Ugráltam be a medence széléről,meg ellestem Bencétől,hogyan kell inni a vízből és azt gyakoroltam.
Hazafelé elhoztunk még 4 telepi gyerkőcöt is magunkkal,aztán itthon még kint maradtam segíteni Apának.

Hétfőn folyamatosan bepisiltél!!
Nem szóltál,csak ha már befolyt.
Hiába kérdeztem,mindig NEM,NEM,NEM volt a válasz.Nap végére már okosodtam,hiszti ellenére is vittelek pisilni.
Kedden,egész jól indultunk!
Aztán megtaláltad a bilidet ,behoztad a szobába.Mondtad,hogy Aletta meg Janika is bilibe pisil.
És azon üldögéltél ruhástól.
Hiába kértelek,kérdezgettem(bár előtte voltál éppen pisilni)megint a NEEEM volt a válasz.
Egyszer csak megszólaltál,hogy Anya büdös van.
Betojtál.
Eszembe jutott Anita,ás abbahagytam a morgást.Hátha ma már más lesz.

Kedd.
Reggel Anya lelépett mellőlem,így nekem sem volt maradásom.
6-kor felkeltem(ahogy ma is).
Először nem is volt gond,később viszont megjött a dili.


Ez lett a vége fél 8-kor.
Tök jól ébredtem,bár kicsit mintás arccal.
Viszont ez a kis szunya elég volt arra,hogy a de-ött folyamán nagyjából eltűnjön a dili.
Egész de-öt bent voltunk,mert Anya nyomta a melót.
Néztük közben a hercegnőt(Hófehérke).
A déli alvás az kettőkor sikerült elkezdenem,és negyed 4 után ébredtem.
Ettem majd Apa elvitt bicózni.
Menet közben eszembe jutott az iszi azért vissza kellett jönni,de utána még mentünk biciztünk tovább.
Olyan helyre vitt Apa ahol még nem voltam,vissza felé meg mondtam,hogy Anyának vigyünk virágot.
(A múltkori bicózásnál is hoztatok,és az hiszem Apa bajban lesz ezek után,mert biztos hozni kell majd mindig)
Szedtünk is orgonát,mint kiderült nagyon jó választás volt mert Anya imádja.
Még bementünk Kacsa bácsiékhoz is,kint voltak a telken.Klaussal futkároztam egy csomót.
Aztán hazajöttünk és már fel is pattantam a mocira,még azzal is mentünk egy nagy kört.
Hazafelé megláttuk,hogy kint van Áron,megkérdeztük mi van vele,mert beteg volt,és átt is jöttek megnézni a Putujit.
Nem maradtak sokáig mert már késő volt,sírtam is.
De Apával még kimehettem kutyust etetni,ez megvigasztalt.
Bejöttünk és mivel bepisiltem,rögtön bevágott Anya a kádba,így kivételesen a vacsimat is ott szervírozta.
Megvártam még Anya is lefürdik,addig is Apát próbáltam ágyba parancsolni.
De mire beért én már durmoltam.
Mostanában ha sírsz akár csak két másodpercig is, rögtön utánna vagy akár ha két óra múlva ha találkozol valakivel,közlöd,hogy SÍTAM.

7 megjegyzés:

CsaCseLeV írta...

Egyszer küldtem egy cikket - Élet egy kétévessel címen. Emlékszel?
Ráadásul most még a hormonok is próbára tesznek - olvastam a másikat is - és ezt a Bius is megérzi.
Szorítok, hogy mielőbb elmúljon ez a rész, és jöjjön a babavárás kellemesebb időszaka!

"Csámpás láb"?! Ezen csak én siklottam át eddig?

A szobatisztasággal kapcsolatos bekezdést nyúlt arccal olvastam... Amikor a Csengével elkezdtük (megvártam, hogy túl legyek a vizsgaidőszakon, stb., hogy ne legyen semmi zavaró körülmény), ő 26 hónapos volt, és csak azért nem egy-két napig tartott, mert én nem bíztam benne, és még többször visszaadtam a pelust. Elsőre értett és csinált mindent, amit kértem.
Na, de a Csanu... Nem engedi a pelust - már két hete meg sem próbálom, a zacskó is kiürült, és bár van még két másik, mostmár nem bontom meg, úgyis letépi.
És ő sem szól előre. Őt még kicsinek gondolom, és várom nagyon a bűvös idősebb kort, meg az igazi nyarat, mert ő is sokszor tagadja, hogy kellene, viszont erőltetni nem látom értelmét, mert szerintem, jócskán visszalépnénk, ha tiltakozása ellenére letépném (akkor máshogy nem tudnám) róla a ruhát - ráadásul, ha ő nem akar, úgysem pisil, hiába meztelen a popsi. Ő szerinetm még kicsi a dologhoz. A Biusra meg lehet, hogy átragadt egy kicsit a változás szele - a kétéves kor jellemzői mellé... Anya, sok erőt küldök!
Édes a beájulós kép!

Látom, bejött a bicaj nektek is!

Puszi: Csanádék.

Kati írta...

Orgonát kapott anya? De jó neki! :)

Bogár és Gerti írta...

A bepisilés miatt kezdek kétségbe esni :( ... nem folyton, de össze-vissza ... nem értem én ezeket az Apró lényeket ... :(
Puszi

agika írta...

Nálunk is nehezen megy a bili-kérdés,Dani még ráülni sem hajlandó:( Remélem nyáron a melegben többet tudunk pelus nélkül lenni,és sikerül elkezdenünk!

Kitartás!

Az alvós kép csúcs!;)

Puszi:Ági

csai írta...

Kíváncsian várom a cipő kérdés hogy alakul, mert az szerintem minket is érinteni fog! :)
Kitartás! Nekik sem egyszerű... :)
Nagyon tuti az etetőszékes kép! :D

Kata és Tommy írta...

Igen ismerős ez a NEM-NEM válasz a pisi kaki ügyében. Nálunk sincs soseeeeeeeeeeeee pisi.....csak amikor már csurog. Nadrágon keresztül cipőbe. Kata már kinevette és azt mondta az öccsére, hogy olyan mint egy kutya. Megjelöli a kertben a területét.:-)No meg bent is:-))))
Ugye milyen kafa bicizni. Annyira tuti. Főleg, hogy az üléskénk fel le ring:-)))))
Puszi:Tommy

Kata és Tommy írta...

Ja igen !
Ez az alvási technika....
Brutál...:-))))))
Puszi:Tommy

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.