2009. április 14., kedd

Húsvét.

Mindenkinek nagyon szépen köszönjük a húsvéti köszöntéseket.

Nagyon sok minden történt velünk,ezért részletezni már nem nagyon tudok.
Az bizti,hogy ezt a frizkót Anya varázsolta nekem,még pénteken.

Mint látható jó kedvem volt.

Du-án még szomszédoltunk is,és sajnos sikerült megszereznem életem első nagy nagy fájós bibijét.
Aznap FÁJJ,AJA FÁJJ volt.
Másnap már csak akkor fájt ha láttam a kötést.
Aztán a nyuszika sikeresen meggyógyította,de még a mai napig FÁJ ha ránézek.
Nagyon sok mindent hozott a nyuszi,de legjobban a Kindet nyusziért voltam oda.

Mint látszik is a seggem a hintához ragadt.
Amint kimegyünk és meglátom jön,hogy HINTÁSSUNK.
Szombaton Anyáék is vettek maguknak bicit,és most Apa bicajára került fel az ülésem.
El is mentünk kipróbálni,nem nagy sikerrel,mert hiányzott Anya.
Ezek a nyuszi ajik .
Tegnap,hogy ne kelljen itthon várni a locsolókat elmentünk a Mamiékhoz.
Ott is jól megöntöztek bennünket,nem úsztuk meg.
Viszont kaptam sok bókot,dicséretet ajit is.
Du-án meg voltunk egy nagyot sétálni,bementünk Dédiékhez.
Dédi papa elment a templomba,és onnétól nem volt maradásom,menni kellett nekem is a templomba.
Végig sétáltam,nem akartam beleülni a kocsiba.
Aztán a templom előtt,mondtam,hogy menjünk be.
Mami bevitt,de akkor meg kellett Anya is.
Így Anya is bejött és felmentünk a Dédi papához,oda ahol orgonál.
Onnét néztünk lefele,meg kiabáltam a Papának.
Végig maradtunk,nagyon jó volt.
Kifele mindenki megjegyezte,hogy gondolták,hogy Én kiabálok a Papának,meg,hogy milyen nagyon Papás vagyok.
Este fél 7-kor jöttünk haza,meg etettük Putujit,meglocsoltunk,fürödtünk,aztán irány az ágy.
Néztük a Jégkorszakot,nagyon tetszett,nagyokat kacarásztam.
Persze Anya előbb elaludt mint én.

5 megjegyzés:

Kati írta...

Micsoda gazdag nyuszi! :)
Ne nézz a bibikédre, drága, és nem fog fájni! ;) :P

Rebeka és Annabella írta...

Mennyi ajándékot hozott neked a Nyuszika, Te kis copfos!

Kata és Tommy írta...

Jó sok ajándékot hozott a nyuszika. Keresgélni kellett neked is a fűben?
Bevallom férfiasan, mi nem locsoltunk...nem nagyon csípik az öreglányok. Ezért lépünk le a telekre ilyenkor/de sajna már az sem biztonságos hely:-)-édesanya/
Figyuka Bius.....a bicikliülésünk is tök egyforma....:-))))))))))))
Pusszancs:Tommy

CsaCseLeV írta...

Már annyiszor olvastam ezt, és sosem tudtam rendesen írni hozzá...
Remek nyúljárás volt felétek is!
Ó, pedig nagyon jó lesz közösen bringázni, majd meglátod!
Gyógypuszi a bibire - remélem már nem is látszik!
Hű, micsoda türelem (mindkét fél részéről), nem egyzserű ilyen frizut csinálni egy kétévesnek! csini vagy az antennákkal!
Hm, nálunk is ez az első "egyet hintázzunk!"
Kérem, kérem, egy ilyen szép kislányt nem illik ám eldugni a locsolók elől! És, amint olvasom, nem is lehet!
A templomban a dédi papád orgonál?! Hű, micsoda kiváltságos helyzetben vagy!

Puszi: Csanádék.

csupella írta...

Nagyon csini a frizkód!:)
Hogy szerezted az a csúnya,fájó bibit?:(
Szóval ennyire anyás vagy?Habár bicajozni én sem szeretek apával,pedig minden mást igen:)
Majd belejövünk:)
Nagyon okos voltál,hogy jól viselkedtél a templomban.Engem nagyi nem mer elvinni magával,mert túl hangos lennék.:)
Látom a nyuszi veled is nagyon kegyes volt:)
pusz

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.