2009. március 15., vasárnap

Pelusmenteség,balesettekkel.

A pénteki napomra már nem nagyon emlékszem,a Keriékhez mentünk át,mert Keri apú hozott húsit nekünk.
Jót játszottam a Manókkal és persze bekakiltam.
Pelus nálunk semmi mert úgy volt csak jövünk meg megyünk.
Kaptam kölcsön egy bugyit és úgy jöttem haza.
Nem pisiltem be!

Szombat reggel csodás napsütésre ébredtünk.
Pelus le,és míg bent voltunk nem is volt rajtam.
Bepisiltem ugyan,de szóltam.
Olyan nagyon jó idő volt,hogy de-öt ki is mentünk,kutyáztunk,motoroztam míg Anya kapirgált,rendezkedett.

Aztán ebéd majd alvás,megjött Apa is,és utána megint mentünk ki.
Őseim pakoltak,előkerültek a kinti játékok is,Én közben a kutyussal kötöszködtem,meg Ő is velem.
Mikor végeztek elmentünk egy kicsit Triciklizni,és még haza sem értünk már itt is voltak Papiék.
Megmutattam Mamának PUTUJIT,aztán bejöttünk.
Itt bent meg a Fifi házat mutiztam meg,meg huncutkodtunk kicsit.

Este megint pelus nélkül voltam,több kevesebb sikerrel.

Ma mikor ment Apa dolgozni felébredtem és nem tudtam vissza aludni,bekapcsoltuk a tv-t és fél 7-kor még vissza aludtam.3/4 8-kor keltem fel.
Megint pelus nélkül kezdtem a napot.
Ma is úgy sikerült,hogy befolyt kétszer,harmadszorra már csak kicsi,negyediknél pedig szóltam előre.
Délben ebéd majd alvás ami fél kettőre tolódott ki mert közben Anya felfújta az UGÁJÓMAT mert ugrálni akartam,és az ágy az nem éppen erre van kitalálva.



Alvás után itt folytattam,és még párnát és takarót is kaptam bele mert nagyon nehezen indultam be.
A du-án megint pelus mentesen telt és sikerült a pisit a bilibe megejteni.
Eléggé elromlott az idő,így a kinti programnak fuccs,a kedvünk is elromlott.
DVd-ztünk ,jobban mondva csak őseim,Én játszottam.
Egyszer Anya eltűnt,de mikor előkerült mentem hozzá,és vittem neki egy kis ajándékot.
(Bent voltam a fürdőben éppen kezet akartam mosni,mikor beállít hozzám,és mutogat valami barna laposat a kezében.
Még szerencse,hogy mondta,hogy KAKA,meg mutogatta a fenekét,hogy ott volt.
Bekakilt és kivette a bugyijából.)
Gyors Wc-re ülés,majd magyarázat.hogy ezért is szólni kell,végül nem jött ki több,kaptam másik rucit.
Játszottam tovább,rohangáltam ugráltam,egyszer megint szóltam,hogy KAKA.
Akkor már megelőzték,hogy kivegyem,megint irány a WC.Bugyi ürítés,majd amikor láttam mit csináltam,gondoltam ezt megnézem közelebbről is,és ki akartam venni a kakit.
Hát éppen megfogtam,de már ki is kapták a kezem a wc-ből.
Persze jött a nem szabad,meg mit csinálsz,meg a hasonló....blablabla.
Most ugráltunk,és buliztunk egy jót Apával az ugrálóba,de már kezdek fáradni.



4 megjegyzés:

csai írta...

Hihihi!!! Bocs, de jó lehetett, amikor hozta a tenyerén! :D

Irigykedünk ám, mert Mi pont most nem tudunk kimenni, hogy ilyen szép idő van!
Az ugrálód pedig nagyon klassz! :)

-krisztina- írta...

ÚÚÚÚ...ez komoly??? Nem semmi vagy Te Bius!!! Azt mondják, hogy a gyerekek félnek a kakától, nem pedig fogdozzák :DDD

Ez az ugráló pedig maga a gyerekparadicsom!
Nekem nagyon tetszik, gondolom megdicsérnének az alattunk lakók, ha beszereznénk egyet...de amúgy sem lesz rá szükségünk, mert a Szabi retteg tőle :$

Eszti írta...

:-DDDD
Hát ez jó!Ilyen tenyérben hordozós storyt még nem is hallottunk!:-)))))

Hello Kitty írta...

Köszönjük a kedves szsavaitokat nagyon jól esett!
Sajnos semmi remény hogy meglesz az autó ! Miért is lenne! Valószínű hogy már darabokban hever!
Hát ez van sajnos!
Cascó nem volt az autón így még a biztosító sem fizet!
Se pénz se posztó...
Biusom!
Micsoda várad van nem semmi!
Naná hogy meg kell nézni hogy mit termeltél a bugyiba nem igaz?
Puszilunk
És köszi mégegyszer

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.