2009. március 23., hétfő

Hétvége és hétfő

Így tévézünk mi!

Sajnos képből ennyi.
Ugyanis Anyának elege lett a telefonjából és Apa régi telóját vette használatban.
Csinált jó kis képeket,de sajna a memória kártyára való áttétel közben az összes kép elveszett.
Most vissza cserélte.
Szombaton reggel mentünk Mamiékhoz,Apa segített a papának,mi meg jól elvoltunk a Mamival,meg a Patrik is csatlakozott később hozzánk.
Voltunk kint segíteni Apáéknak is,meg a Maminak is segítettem virágot ültetni,sajna kép az .......hmmm.
Utána itthon is még kertészkedtünk meg Putujiztunk,de annak megint az lett a vége,hogy vissza kellett csukni a helyére mert úgy rángatott a gatyámnál fogva mintha egy darab rongy lennék.
Aztán vasárnap itthon voltunk,csak du-án mentünk el egy kicsit sétálni Én mociztam(erről is készült két fantasztikus kép),de annyira fújt a szél,hogy hamar be jöttünk.
Ma de-öt megint itthon,délben alvás,Anya közben lelépett.
Nem sokkal ébredésem után itthon is volt.
Egy kicsi kaja,meg beszélgetés és vittük Putujit a szurira.
Szurit ugyan nem kaphatott,mert megy a hasa,de az tuti,hogy őseimmel jól kibabrált.
Mire Seregélyesre ért,befosott,aztán mire a Dokihoz értünk be is hányt.
A Doki néni elég nagy összeget rántott ki a zsebükből azért mert kapott egy antibiotikum szurit,egy gyógyszert meg valami vitamint(7.000FT,majdnem hanyatt vágtam magam).
Mire haza értünk megint behányt de persze,hogy megtalálta azt a kis helyet ahol nem volt alatta sem karton sem rongy.
Úgyhogy Anya is majdnem oda... mellé mire kitakarította.(Pocsék napunk volt!!!)
Holnapra viszont valami nagyon klassz programot terveztek,ha jól emlékszem valami Tropikáriumról beszéltek,Meg nagy falut emlegetett Apa.
Kíváncsi leszek.
Pisi ügyben nagyon szépen haladunk.
Már a déli alváshoz sem raktunk pelust három napja,és csak ma történt baleset,de azért mert előtte nem voltál hajlandó pisilni.
Azért néha befolyik még,de ma pl mindig szóltál.
Tegnap viszont már annyiszor volt téves riadó,hogy Apa nem vett komolyan és a kaka a bugyiba landolt.

8 megjegyzés:

csai írta...

Putujinak jobbulást kívánunk!
Apa mindig tessék komolyan venni!!! :P
Csenge Apa is járt már pórul, ha menni kell, menni kell!!!!! :D

Rebeka és Annabella írta...

Mi is azt várjuk türelmesen, hogy elálljon a szél és többet lehessen kint tartózkodni.
Jucus!
Van ám számodra egy kis játék!!!

Mia és Maja írta...

Sajnáljuk,hogy eltűntek a képecskék Rólad!:o:(
Szegény kutyus,reméljük,gyorsan meggyógyul!:s
Puszika!:)

Bogár és Gerti írta...

Sajnos állatot tartani is luxus...
Puszi

CsaCseLeV írta...

Kiskutyát autóztatni? Csak éhkopp után! Nekünk bejött, hogy elől ült, a lábamnál és fogtam - mert úgy nem imbolyog ide-oda (vagy esik el többször)a kocsiban, ha kanyar vagy egyéb akadály van az úton, és kevésbé fordul fel a gyomra. Ha pedig mégis baj van, rögtön észlelheted a jeleket, és mindjárt megállhattok.
Látom, a lelkesebbik fajtájú állatorvost fogtátok ki, amelyik azt hiszi, azért viszed oda, mert egy rakás pénzt akarsz rákölteni... Mi szerencsére találtunk egy jót, házhoz jön, és nem ad neki felesleges dolgokat - sem méregdrágát. Próbáljatok körülnézni, hátha arrafelé is van ilyen - nem ritka, hogy házhoz mennek (persze az esetből okulva az árra is érdemes rákérdezni, és a vizsgálatnál is kitérni arra, hogy nem akartok egy vagyont költeni rá).
Na, ilyen kis vadóc ez a Putyuji? gyorsan nőlj meg, akkor majd nem bír veled!
Apát meg ijesztgesd jobban - bezzeg, ha az ő lába is kapott volna, mint a múltkor anyáé, nem tétovázna!
KÉPEKET!

Puszi: Csanádék.

csupella írta...

Sajnálom,hogy kutyuli rángat,de biztos csak azért,mert nagyon szeret:)
Ügyes vagy bili téren!Gratula!
Jobbulást kutyulinak!
Újabb játék,kukk be!

csupella írta...

Most látom,hogy már részt vettetek a játékban.nem baj,mi azért gondoltunk rátok:)

Kati írta...

Nagyon ügyes vagy! Lassan már egyáltalán nem lesz szükséged pelusra.
Milyen jó a szüleidenk! Anyának vasalni segítesz, apának polcot szerelni. Ez igen! :)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.