2009. február 14., szombat

Visszatértem.

Azt hiszem most már mondhatom,hogy visszatért Anya tündérkéje,de ezt is csak halkan jegyzem ám meg.
Megint két nagyon szuper nap áll a hátunk mögött.
Ha mindig ilyen napjaink lennének biztos nem is hisztiznék.

Csütörtök de-öt otthon voltunk,nem is nagyon akarodzott kimozdulni ebben a csúnya szélben.
Jókat játszottunk Anyával.
Rajzoltunk,színeztünk,olvastunk ,kirakóztunk és legóztunk.
Anya épített egy embert nekem legóból.
-JAJ EMBEJ,JAJ
(Ezt a JAJ-gatást akkor csinálod mikor valami tetszik,vagy örülsz de zabálni való vagy! )
Mikor a Papa hívott,beszéltem vele,nagyon ügyesen és még

az EMBEJ-t is megmutattam neki.
-PAPA ,EMBEJ!
(Látod Papa!Ezt kellett volna látnod!Így mutogatta.)


Mivel az éjszaka már akkor is pocsékra sikerült,korán ébredtem,így a déli alvásomat is sikerült délre időzíteni.
Örült is Anya,mert du-án mentünk a KUBBA.(Baba mama klubba)
Nagyon vártam,készültem lelkesen,Anya elsorolta kik lesznek ott,legjobban most annak örültem,hogy Áron is ott lesz,és mikor Anya kiejtette a nevét rögtön vágtam is rá,hogy
-FÚÚÚÚJ GEGUS KUKAC (fúj Regus kukac.Valamelyik nap Regus megfogta a kukacot,Én lefújjogtam,és Bius Hazáig ezt hajtogatta.Azt hiszem,ha ezek után említjük a nevüket rögtön ez fog eszébe jutni.)
Egész míg be nem értünk az ovihoz,hajtogattam,hogy OJIBA,KUBBA,ÁJON,FÚÚJ GEGUS KUKAC.
És mikor odaértünk Éva néni volt az első akit Anya említett,hogy jön mögöttünk,akkor meg ÉJA NÉNI.Még köszöntem is neki SZIA,csak olyan halkan,hogy elvitte a szél a hangomat.
A csoportban meg annyira de annyira nem voltam magamnál Anya szerint,ugyanis el sem engedtem magam mellől.
Most kezdtük újra a mondókázást,kicsit másként mint eddig.
Ezentúl mindig kettőtől fél háromig lesz és nem Nóra néni tartja,hanem a kiscsoportos ovo nénik.
Mivel ők most éppen mindketten betegek voltak Janika Mamája Marika néni tartotta.
Sokkal másabb volt,Marika néninek még meglepetései is voltak.Két nagyobb gyerkőcöt hozott magával akik engem elbűvöltek,és nem is a feladatokat csináltam,hanem őket néztem.
Már az első Sétálni,sétálni egy kis dombra........ játéknál felvetettem magam.
Utána meg mindig azt lestem ki mit csinál.
Pedig volt ám kiscicája meg nyuszija is a Marika néninek.A nyuszi megsimogatott,és még a hátam mögé is elbújt.
(Na ezen tényleg le voltam döbbenve,mennyire nem volt önmaga Bius.Mondjuk a többi gyerek sem nagyon csinálta,de hát az én lányom aki itthon énekel,táncol ezerrel,be nem áll a szája,hogy ennyire bújjon a fe....be????Elképesztő.Hát azt hiszem most akkor ez a korszak következik a szégyenlősség.)
A foglalkozás nagyon jó volt,de még utána sem tudtam felszabadulni.
Van egy kisebb rész amit egy szekrény választ el a terem másik felétől,na Én az mögé kuporodtam le játszani.
Jött Bandika,meg Aletta,először velük,majd Áronnal játszottunk.
A végére csak bele jöttem,de Anyának két méteren belül kellett lennie.
Aztán gyors pakolás,öltözés és haza.
Apa már várt minket,ettem,üres tésztát,ma ez volt megint a menüm meg a menő.
Aztán játék tovább ezerrel.

Az éjszaka pocsék,volt kis hiszti is,de miután nem szóltak hozzám vissza is aludtam.

Péntek.
Reggel már Anya is meg Apa is fent volt mire ébredtem.
Tejciztem,pár falat reggeli,öltözés,és mentünk OSAM-ba.
Ott voltak mamiék is,kiszúrtuk az autójukat a parkolóba,gyorsan csörögtünk merre vannak és megkerestek bennünket.
Mami el is lopott kicsit,Apa meg issza,valami cipő ügylet volt,de nem figyeltem nagyon,mert ezer érdekesebb dolog volt ott.
Aztán kérdezték megyek-e haza Mamiékkal,vagy maradok,hát nem tudtam dönteni,rájuk hagytam,maradtam.

Kaptam rajzolós füzetet,meg kifestőt megint,szülinapi ajit nem találtak megint,mert az elképzelés megvan,csak nem volt ami kellene.
Ezért is mentünk el egy másik helyre.Ott sem volt.
De kaptam itt is ezt azt.

Hazafele elaludtam,és mire Anya becipelt Mamiékhoz,fel is ébredtem.
Ebédeltünk,kicsit rohangásztam,és lementünk Dóráért az oviba.
Volt ám megint nagy öröm mindkettőnk részéről.

Aztán jöttünk haza,mert még ezer dolgunk volt.
Itthon egyedül játszottam,míg Anya rendet vágott,Apa lelépett,mert dolga volt.
Aztán mire végeztünk pont megjött Janika.
Alig elkezdtünk játszani,megint csengettek.
Jött a meglepi.
Megjött Aletta és Anyukája Mónika.
Megint hoztak nekem ajándékot,gipsz figurákat,nagyon szépek.Köszönjük!
Először nem igazán tudtuk,hogy mit is csináljunk,mivel játszunk de aztán belelendültünk.

Békáztunk,Én kirakóztam,


Aztán mociztunk meg tv-ztünk.

Na ki az aki tv mániás?
Nem vagyok egyedül.

Végül főztünk is kicsit.
Közösen!
Majd a kocsikkal rodeóztunk.
6 körül mentek haza,de még akkor senkinek nem akarodzott befejezni a bulit.
Jól éreztük magunkat.
Most is voltak kisebb nézet eltérések azért.
Én a legós doboz tetejével hadonásztam és jól fejbe vágtam Alettát.
Alettának mg sem kottyant engem viszont Anya leteremtett,hogy ilyet nem csinálunk,mert az fáj Alettánek,meg kérjek bocsánatot,és ezen jól meg is sértődtem,és sírva fakadtam.
De azért mondtam,hogy -AETTA BOCÁNAT.
Meg aztán olyan is volt,hogy egymástól akartuk elvenni a játékot,vagy egymás helyére akartunk ülni,vagy éppen az a moci kellet ami a másiknál volt,szóval voltak sírások.
Utána aztán vacsi,játék,fürcsi,és megint egyből ágyba és alvás.
A kis sírásomat megint előadtam éjjel,de mivel megint nem hatott meg senkit vissza aludtam.

1 megjegyzés:

csupella írta...

Nagyon jo kis napok.Nem csoda,ha nem volt hiszti:)
Amugy én is megszoktam telefonon keresztul mutogatni a dolgaimat,pedig anya mindig mondja,hogy nem latjak.
pusz

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.