2009. február 9., hétfő

Változó hangulatú vasárnap.

Hogy miért a cím?
Mint az időjárás Én is olyan voltam.
Délelőtt még csak csak rendben volt majdnem minden,mert azért akkor sem volt teljes a kép.
Rajzoltunk,tv-ztünk,jöttem,mentem,babáztam főzőcskéztem

(ja igen kikerült a konyhám Anyáé mellé,hátha akkor hagyom főzni)

és kiharcoltam a 3 falat reggeli után a csokimat meg később egy rudit is.
Ebédnél meg csak csak ubit ettem,de nem is feszegette Anya a témát mert álmos voltam.
Aludni is sikerült egy órácskát,még az ébredésem is jókedvű volt.
Aztán ettem 2 falatot az ebédből és hívtam Anyát a hűtőhöz és kértem a KOKIT(csoki).
Anya meg lazán közölte velem,hogy nincsen,ma már ettem csokit is,meg rudit is,ebédet meg még nem,és addig nincs is más,míg nem vagyok hajlandó ebédelni.
Na Én aztán kivertem a palávert,hogy mégis mit képzel,fogtam a tányéromat kivittem a konyhába a kezébe nyomtam a tányért és közöltem vele,hogy KOKIT!!
Persze közben üvöltöttem,hátha meghatom vele,de ÁÁÁÁÁÁ......
Nem adott,sőt,visszavitte a tányéromat,és elvonult.
Én meg berohantam utána,megint megfogtam a tányéromat.Rögtön észrevette,rám szólt,hogy tegyem le,mert addig semmi más nincs amíg meg nem eszem.
Én meg azon lendülettel vissza DOBTAM a tányért az asztalra.
Na ere Anya berágott,kiosztott,hogy mégis mit képzelek,és azonnal vonuljak a szobába egy kis gondolkodásra.
Vonultam.
(Tényleg!!Még Én is meglepődtem!!Bement a szobába és vagy 1/4 órát feküdt az ágyába SÍRÁS NÉLKÜL,majd mintha mi sem történt volna kijött-SZIA ANYA! és az ölembe kuporodott.)
Nem tudom meddig gondolkodtam de azt hiszem jót tett.Bár azt azért kiterveltem,hogy azt a kaját akkor sem fogom megenni.
Miután lenyugodtam kimentem Anyához,és az ölébe ültem.Kérdezte,hogy akkor többet nem csinálok ilyet ugye?
Én meg megrántottam a vállamat.Nem kapott olyan választ amire várt,azért sem!!
Aztán kértem,hogy játszunk a géppel,felültem a kis sarkomba,és közben rajzoltam KOKKÁT (kockát) APÁNAK.
Haza is ért hamarosan és utána már nem cirkuszoltunk.Persze Anya rögtön beárult,néztem is rá,hogy ezt meg most minek kellet???
Később még próbálkozott tömni belém a kaját de 1 falat után már nem kellett.
Végül még is Én győztem,tarhonyát kaptam.Na azt be is hamiztam mert már éhes voltam.
Nem is volt velem semmi gond estig.



Apa papucsában,a mamuszom is rajtam van,így nem olyan nagy a papucs.
A fürcsit is elhúztuk 8-ig bár nem nagyon kellett húzni,mert olyan jól eljátszottam.Olvastunk Anyával.Levettem egy könyvet Anya elkezdte olvasni ami tetszett azt megismételtettem ezek dalok voltak,a verseseket meg még bele sem kezdett már adtam is a másikat,hogy
-MÁSIKAT ANYA.
A végére beleunt,és legóztunk,vagyis Ő,mert addig Én tök mást csináltam.
A fürcsinél sem hisztiztem most,és öltözés után mentem is az ágyba önként.
Viszont az alvás nem akaródzott.
Bohóckodtunk,de annyira eldurvultam,hogy már Apa szólt rám,Anya meg vissza csípett,hogy megmutassa mennyire fáj neki ha szétzúzom az arcát.
Ezzel fejeződött be az este,és elaludtam.
Tegnapi sztorik.
-Néztünk egy filmet Apával,közben persze játszottunk,meg olvastunk.
Apa mondta,hogy frankó,Te meg kontráztál.FANKÓ,FANKÓ.........kb 5 percig.
-Itt ültem a gépnél,és jöttél a sarkodba.Felraktalak rajzoltál és közben ÖCSÉM.
Röhögtünk.
-Esténként szoktuk csak bekapcsolni a kisszobába a Tv-t,és mivel a távirányító valahol a párnák közt vagy alatt van,a tv-n szoktuk benyomni a gombot.
Egyszer fürcsi után beszaladtál tudtad,hogy tv bekapcs és próbálkoztál is,miután láttad,hogy ott szoktuk bekapcsolni.
Megmutattam,hogy melyikkel kell,és azóta mindig próbálkozol,de csak este.
Tegnap este fele bementél,és szaladtál ki,hogy
-OKOS BIUS és mutogattál befele majd közölted,hogy
-ÜGYES és vigyorogtál.
Bekapcsoltad egyedül a tv-t,nagyon büszke voltál magadra.

9 megjegyzés:

picibence írta...

Drágám nekem is főzöl majd a konyhádban?
Hisztiiiiiiiiiiiiiiiii?
Na ha kell tudok ám én is egy pár mutatványt mutatni,ha már ezeket unják drága őseid:-)
És,hogy te már megint mennyit csaviztál:-)nagyon sokszor irigyellek ám:-)

Pusza,picibence

Eszti írta...

Drága Juditom!
Hálás köszönet a segítségért,de szerintem én vagyok böszme,vagy nem tudom,de nekem nem megy!:-(((((
A háttér nagy nehezen,de az is csak félig háttér!Nem értem én ezt!Na mindegy!Azért köszi!
Millió puszi nektek!

Liliána és Armilla írta...

:) Nem semmi vagy kis barátném! Anyu engemn is be szokott fenyíteni, ha TÚJÓJUDIT akarok enni :) De én ma ettem rendesen, így kaptam! :)
Nagyon klassz kis konyhád van! És micsoda járgányok... :)

Ügyes vagy, én is büszke vagyok rád!
Puszi!
Liliék

E. Jucus írta...

Szijjasztok!! Na itt vagyunk :)
Lehet olvasni!!! Nektek is köszi,hogy visszacsábitottatok! :)
Millió puszi: Bius Gyönyörű!!!

Kati írta...

Milyen ügyes vagy! Beküldenek a szobába gondolkodni, s te mész. :o Nekem mindig egy seggrecsapás kell indításként(vagy leállításként :s)Emmi

CsaCseLeV írta...

No. Biztatásul megosztanám a Csanuka tegnapi komplett menüjét:
3 gerezd mandarin (de pucolni imádja!), negyed banán, 5 falat kuglóf, egy kanál az ebédből (de ébredés után, mert előtte heves fejrázás és ellenkezés volt, gondoltam, ha felkel, csak éhes lesz...), fél májkrémes kenyér (nagyon élvezi, ha a Csenge hazahozza az uzsiját), persze héj nélkül, saját szőlőlé egy gyerekpohárnyi mennyiségben, és fél doboz 100%-os almalé a 2 decis dobozból. Emellé még beosontak a Csengével a spájzba, míg én a fürdővizet engedtem, és ott tetézte egy kis harapás babapiskótával (inkább csak a "nagytesóval a spájzba szöktünk" buli kedvéért ette). És a szokásos szopik.
Bármely főétkezés említése heves fejrázást (még nyomatékosította is: ne-ne-ne!) váltott ki belőle.
nekem "könnyű", én már egyszer végigcsináltam, azzal a különbséggel, hogy a Csenge idején nem volt nagytesó, aki révén kuglóf vagy babapiskóta kerülhetett volna a menübe, és a májkrémes kenyér is vajasként/sajtosként értendő.

Persze a tészta nálunk is nagy kedvenc, de a zöldséget felejtsd el, kivéve krumpli, és a Kubu-félék gyümölcslével kevert sárgarépaitala, gyümölcs pedig korlátozott mennyiségben.

Hát, ilyenek ezek a gyerkőcök....
De a tiéden leültem, mikor olvastam, hogy magától büntibe vonult! Nem semmi!

Helyesek a képek, barátainknál is anya mellett van a kiskonyha - bejött!

Puszi: Csanádék.

Kata és Tommy írta...

Ez a csokis dolog nagyon ismerős nekem valahonnan...honnan is...honnan is...Jaaaaa! Hogy én vagyok ilyen mostanában :-))))
Csak én úgy hívom, TOTI:-)
Képzeld el, nálunk van egy fiók, amit én is elérek és abban rejtőzködnek a finom csokikák:-)
Állanóan rám kell szólniuk, mert ráragadt erre a bizonyos fiókra a tenyerem:-)
Nagyon szép konyhád van, s ha már megfőztél piciBencének, akkor én is szeretnék tőled egy pár falatot kapni...ha lehet:-))
Negyed óráig egy csendes szobában? Mit tudtál csinálni ez idő alatt?
Bizony ez nekem nem menne...
Ja igen! A legózás...mint olvastam anyukád milyen jól ellegózik, miközben te már nem is azzal játszol.
Nálunk ez már addig fajult, hogy ha lecsábítom a földre anyát vagy apát, akkor elkezdünk legózni, s a végén....én már nem is tudok odaférni, mert építik ezerrel a házat, az autót...hahóóóóóóó én is itt vagyok...de nem hat, amíg kész nem lesznek:-))))) Hát normálisak?
Nagy puszi Nektek: Tommy

Eszti írta...

Drágáink!
Nem értjük miért nem tudtok olvasni minket!Rajtatok kívül mindenkinek megy!Nálunk lehet a baj?
Na és igen!Anya rájött a dolog nyitjára!Lehet az volt a baj,hogy nagyon bebonyolította!:-)
Reméljük a háttér is sikerül!
Imádunk titeket és igyekszünk sűrűbben jelentkezni!
Puszi!

csupella írta...

Akkor a te anyukad is olyan,mint az enyem.Sokaig tur,de ha kiakad,akkor nincs mese.En is el szoktam gondolkozni magamon:)
Nagyon jo szoveged van!Es ugyes vagy!

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.