2009. február 8., vasárnap

Szombat.

Volt mitől tartania péntek este Anyának,mert tényleg nagyon nem akartam aludni ám.
De végül csak össze jött.

Reggel 8-kor keltem,egy pici pihi még Anya ölébe aztán már indult is a játék.
Közben ettem pár falatot és kakaót ittam.
Aztán öltözés,majd telefonált a Mama meg a Papa.
Velem is akartak beszélni,de Én néztem a tv-t meg olvastam,nem nagyon értem rá.
Mikor kérdezték,hogy nem-e akarunk átmenni hozzájuk,egy pici bólintással elintéztem az egészet.

Úgyhogy megint dőlt a betervezett,"takarítunk,pakolunk,főzünk"napirend és irány Seregélyes.
Papa jött ki elénk mikor odaértünk és vitt is befele,jól megleptük a Mamát.

Alig maradt időm játékra meg beszélgetésre máris öltöztünk és mentünk a Dédihez.
Anya kérdezte mivel megyünk autóval-e vagy gyalog és Én döntöttem el,hogy gyalog.
Sétáltam oda is meg vissza is.

Dédiéknél először picit meg voltam illetődve de aztán nagyon belejöttem a játékba,és hatalmasakat kacagtam,meg játszottam Dédiékkel.

Jó egy órát voltunk aztán visszasétáltunk Mamiékhoz.
Addigra elkészült a fincsi ebéd is,fánkot sütött a Mama.
Ettünk,kávéztunk,aztán mese nézés.Azt hitték elalszom,de ááááá,minek azt.

El is indultunk haza,és a kocsiba megint csak 3 percre volt szükségem és már durmoltam is.

Ülésestől vett ki Anya,így nem ébredek fel.Behozott a szobába és fél órácskát aludtam,éppen addig míg Apa haza ért.

Aztán nyügi a kevés alvás miatt,majd játék,,és a takarítás sem maradt el,épp csak Én kimaradtam belőle.

Majd felöltöztettük FÓFIKÁT(Zsófika),majd BIUST ISZ és elmentünk sétálni.




Út közben találkoztunk Zita nénivel,így is volt tervezve és együtt sétáltunk.
FÓFIKA mentet közben elaludt,őt behozta Anya és kihozta az én kocsimat.
Jól is tette,mert most nem nagyon ment a séta.Beleültem,és úgy mentünk tovább.
De aztán eleredt az eső,és haza jöttünk.
Zita néni is jött velünk,és játszottunk meg kirakóztunk,de sajnos hamar haza kellett mennie.
Így aztán maradt a játék egyedül.
Este a fürcsi az megint nem nagyon akaródzott,és a fekvés sem.
Nagy erőszakolások árán sikerült bealudnom.
Anya:
-Pár napja kezedbe adtam a poharat,hogy szokjad.
Eddig is ittál egyedül,de inkább az üvegből.
Most próbálkozunk azzal,hogy itthon pohárból igyál egyedül.
Nagyon ügyi vagy!Csak akkor nem sikerül,ha belemélyedsz a tv-be.
És van még olyan is amikor kiköveteled az üveget.


-Nagyon édi voltál,éjjel.Felébredtél és szóltál,hogy Anya.Ez ugyan szokásos,de aztán átkaroltad a nyakamat és mondtad,hogyJAJ SZIA ANYA.Aztán szunyáltál tovább.A másodiknál meg CETET(szeretlek).És szintén szunyáltál tovább.

-Most meg én kijöttem már és így Te sem bírtad sokáig most 1/4 7-kor kiballagtál.Mutattál az ajtó felé,kérdeztem vissza menjünk aludni?Bólintottál,aztán menet közben összeszedted a Zizit,és közölted,hogy ZÜMIT ISZ.

Zümi az ágyad végénél volt a földön,tök sötétben elsőre megtaláltad.Magadhoz vetted,bemásztál az ágyba és alvás.

Nem tartott sokáig mert egyszer megpróbáltam kiosonni,az nem jött össze,a második sikerült,de 7-kor már itt is voltál megint.

Akkor is hablatyoltál valamit de nem értettem.Kihívtál a konyhába,és a hűtő ajtó előtt közölted,hogy PUING(puding).Két falatot ettél és most nézed a tv-t.

4 megjegyzés:

CsaCseLeV írta...

Jaj, de édesek a babakocsis képek! A Csengéről is sok ilyen van ebből a korból - imádnivalóak vagytok!

Nálunk is gyereküléssel jön be az alvó kicsi. Bár egy ideje elővettem azt a módszert, hogy jól betakargatom, és kint hagyom a kocsiban - és tudod, milyem sokáig alszik odakint?! És egyszer sem ébred közben, pedig bent szokott.
Olyan szépen dumcsizik ez a csaj!
És mindjárt két éves!

Puszi: Csanádék.

csai írta...

Nagyon ügyesen elaltattad Zsófikát :D!
Anya, akkor volt olvadozás éjjel ;)!!! Ezek azok a pillanatok, amik turbózzák az embert! Nem?

Hello Kitty írta...

De jó kis csavis napjaid voltak!
Mi is kihasználtuk a jó időt!
Én is imádok a babakocsimmal játszani!Látom te is !
Puszilunk

Kati írta...

Mennyi mindent mondogatsz már! :)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.