2009. február 18., szerda

Szerda.

Ma reggelre ismét szép fehérre varázsolódott minden.
-JAJ,JAJ,HÓ felkiáltásokkal csodáltam.
Megittam a tejcimet,és belemerültem a játékba.
Igen ám,de Apa elkapott,és felöltöztetett ami már nem tetszett Annyira és kiabáltam Anyának.
Anya jött ,látott én meg győztem.
Apa meg is jegyezte,hogy nyűgös napom van.
Tényleg így is volt jó darabig.
Aztán 10 óra előtt gyorsan öltöztünk és mentünk a védőbe.
Most Apa itt minket,Anya besz....i és megijedt ettől a kis hótól.
Szerencsénk is volt,mert mindenki így volt,mert senki nem volt a védőbe.
Éva néni be is hívott minket,és meg is csinálta a kétéves státusz vizsgálatot.
Nagyon sok dicséretet kaptam ám!De a legjobban Anya örült amikor a mérleg mutatója 10,7kg-nál állt meg.(Jan.7-én volt 10,09kg.)
Nőttem is megint egy centit,így most 88cm vagyok.
Melkaskörfogat 46 cm,és a fejkörfogat 45 cm.
A papírt is kitöltötte az Éva néni,és meg is csinálta amiket szokott.
Amiért megmutattam neki a fogaimat és szép nagyra nyitottam a számat még egy papírsárkányt is kaptam.

Hazaérve viszont annyira megtetszett a hó,hogy be sem akartam menni.
Anya nem is erőltette,inkább mentünk és végig jártuk az udvart.


Nagyon nagyon tetszett és először azt mondogattam,JAJ,JAJ,HAB.
Aztán próbáltunk építeni hóembert de nem jött össze.
Még maradtunk egy kicsit aztán bejöttünk.
Nem sokkal utána meghozta Apa a kaját a gyárból,és ettünk.
Aztán kávéztunk.




Igen Én is kávét ittam.(Karamellás tejet).
Aztán Anya takarított,Apa meg elaltatott.
Aludtam egy nagyot,majd ébredés után nem Anyához,hanem Apához szaladtam,és odabújtam hozzá,szeretgettük egymást.
Aztán ettem,majd megint öltöztünk és mentünk ki a hóba.
Apa megcsinálta a szánkómat,hogy ne féljek rajta ülni.
Mivel karfa nincs a hintámat tette rá,és klasszul működött.
El is mentünk sétálni,de már nem volt mindenhol hó,így volt ahol a betonon húzott Apa.
Egy órát voltunk kint még hógolyóztunk is egyet.
Képek Anya telefonján vannak,de sajna még mindig nincsen fent minden a gépen,így majd csak akkor tudom felrakni,ha Apa megcsinálja!
Köszi Apa!A fotó progi is kell!!
Aztán Anya gyorsan csinált keksz golyókat,amit be is faltunk,majd Tv és játék.




9 megjegyzés:

csai írta...

:) Ez nagyon klassz nap volt akkor! Gratulálok a súlyhoz! :) A szánkó Csengét egyáltalán nem érdekli... :( Így csak húztuk magunk után. :)

E. Jucus írta...

Kávéztál??? Te már ilyen nagycsaj vagy?? NAgyon jók a képek...édes vagy :)Puszi

Eszti írta...

Hú Bius!Megint nagyon szuper napod volt akkor!Képzeld!A mi szánkónk is hintával működik!
Hogy van az,hogy én 13 kiló és 104 centi vagyok és mindenki azt mondja,hogy pici vagyok!?
Sok-sok puszi nektek!:-)

csai írta...

Kukk be, játszunk!!!
Nem a mi lennék ha...
ez egy mááááásik! :P

E. Jucus írta...

Mi is hivtunk játszani...:) Kukk be :)

CsaCseLeV írta...

Jé, mi is kekszgolyókat csináltunk!
De jó neked, hogy ennyi hó volt!
Követeljük a szánkós képeket! De a kávézós, nagylányos is édes! Meg a piros kabátos-havas!
Köszi a játékot!

Puszi: Csanádék.

Kata és Tommy írta...

Az én anyámnak agyára ment tegnap a hó és ...hókifliket csinált:-))))
Én is szoktam kávézni, van kimondottan nekünk való kávé, azt nagyon csípem:-)
A hógolyózás nagyon kafa, csak egy a bibi.....annnnyyyyira fázik a kezem:-))))
Szép paraméterekkel rendelkezel:-)
Pont az ideális:-)
Puszillak:Tommy

picibence írta...

Na nálunk a reggeli kávézás ki se maradhatna,mert mihelyst kinyílnak a csípáim,már kérdezem is apától,hogy kágé van?
Képzeld nálunk is nagyon nagy hó van:-)ki is használtuk rendesen:-)
Jól van csajszikám,egyre nőiesebb formát öltesz:-)
Nagyon szuper napjaitok voltak megint:-)
Pusza,picibence

Kati írta...

Anyu is fél vezetni, ha esik a hó. :p Meg ha délelőtt kell a kórházba menni és ugye sok a parkoló autó, akkor is. Meg négy körül is, amikor csúcsforgalom van. (és mi csak egy 24000-es városban lakunk) :p

Jó kis nap lehetett! És még aludtál is. :)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.