2009. február 20., péntek

Kezdődik.

Az ígért havas képek.





És az elmúlt két napunk.
Tegnap de-öt a Kacsa Bácsiéknál voltunk,Apa gépet rakott,mi meg játszottunk,meg beszélgettünk,meg tv-t néztünk.
Aztán éppen mehettünk is az ebédért,mire Apa végzett.
Hazajöttünk ebédeltünk,és aludtam.
Aztán ébredés után alig maradt időm a játékra máris öltöztünk és mentünk a Klubba.
Éva Néni már várt bennünket.
Volt ott két néni,egy Doktornő és egy ÁNTSZ-es néni akik az Antibiotikumról tartottak egy kis előadást.
Az minket nem nagyon érdekelt,de arra nagyon jó volt,hogy amíg Ők beszéltek addig Én Anya öléből felmértem a terepet.
Mire végeztem,Ők is abbahagyták és jöhetett a játék.
Mostmár sokkal bátrabb voltam.
Megint Áronnal játszottam sokat.
Hazajöttünk,és folytattuk a játékot.
Estefele azért már elkezdődött a hiszti.
Ma de.-öt itthon voltunk.Volt egy kis hiszti, volt egy kis játék,egy kis pakolás egy kis teregetés.
Délben evés,és alvás .
Majd öltöztünk és mentünk Mamihoz,meg Papihoz.
Keri éppen akkor ért oda a Patrikkal,Dóra meg már ott volt.
Nagyon rég találkoztunk így mindenkinek nagyon örültem.
Észre sem vettem,hogy Anyáék meg a Keri is lelépett.
Mi nagyon jól éreztük magunkat,csak kétszer kerestem Anyát.
Mama mondta,hogy OSANBA mentek erre közöltem,hogy BIUS IS.
Nem vittek el,itthon hagytak,gonoszok.
Na de nem baj,Nekem sokkal jobb volt mint nekik.
Még sétálni is elmentünk,és közben hazaértek a csavargók.
A séta alatt próbáltam tanulni is,figyeltem mit csináll a Patrik és Én is ugyan azt csináltam.Ha a Mama rászólt,hogy vigyázzon mert jön az autó akkor Én is kiabáltam,hogy PATTYIK BIDÁZZ!!
Miután visszaértünk,még játszottunk,meg ettünk aztán jöttünk haza.
Valami nayon készül itt a háttérbe,mert ha jól hallottam holnap 3-ra jönnek a Papáék is meg a Keriék is,és Anya valamiket nagyon nagyon dugdos előlem,pedig láttam ám,hogy valami nekem valót rakott a szekrényre,de nam adta oda.
Ki is verte ezzel nálam a biztosítékot.
Na mindegy,majdcsak meglátom holnap.
dátum:

4 megjegyzés:

csai írta...

Látom Te is jól kihasználtad a havat...
Bár én már megvettem a tavaszi dekorációhoz az alapanyagokat :s

2009. február 20. 19:32
CsaCseLeV írta...

Szuper képek! Kék-pirosban is nagyon jól áll neked a hó!
Hűha, anyáék nélküled shoppingolnak, és még dugdos is előled valamit... nagy rejtély! Csak nem valami buliiii készülődik?!

Puszi: Csanádék.

2009. február 20. 20:09
E. Jucus írta...

Micsoda gonoszság tényleg,hogy nem vittek magukkal vásárolni...én mindig kiharcolom magamnak...:)
De azért biztos remekül érezted magad a Mamával is:)Puszika

2009. február 20. 20:52
Eszti írta...

Bius!Szerintem nálatok is az a helyzet,mint nálunk!
Anya az elöbb még valami géppel zörgött,csodálkozik,hogy nem alszom!?Meg finom illatokat érzek a konyha felől!Szerintem valami kerek dolog sül!:-)

2009. február 20. 21:21

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.