2009. február 11., szerda

Kedd.

A tegnapi napunk elég jól és majdnem balhé mentesen telt.

De-öt sokat játszottunk,megint sokat rajzoltunk és színeztünk.
SASO-tam (rajzol)SÉPET ANYÁNAK,meg APÁNAK.
Babáztam,és főztem is.
Szóval panaszra okot nem adtam.
Aztán átmentünk boltba,vittem Böbét is ,meg szerettem volna mutatni az ESI-nek(Erzsi) de nem volt ott.
Jött viszont a Regus meg az Áron.
Áron rögtön meg is ragadta Böbét kocsistól,és míg Én Anyával foglalkoztam addig ő vigyázott Böbére.
Mikor észrevettem szerettem volna visszakapni,de Áron nem értette miért állok ott mellett.
Anya mondta,hogy hagyjam kicsit,majd ha megyünk haza visszük.
Persze ez megint nem így lett.
Bár a kocsit szépen elkértem Árontól,meg is köszöntem,mert Ő ügyesen odaadta,és már indultunk is.Igen ám,de Áron is jött velünk.
Megfogta Anya kezét,és elhoztuk magunkkal.
Elsétáltunk hazáig,Anya betette a szatyrot,és kint megvártuk Regust meg Edina nénit.
Amíg Anyáink beszélgettek Áron ismét vitte a kocsit,pedig csak egy percre hagytam ott.
Nem is volt baj,mert ezzel be is vetette a cselt,és egész a játszótérig tolta.
Igaz nem játszhattunk mert hideg volt,de egy kicsit legalább barátozhattam.
Haza is indultunk,és hazafelé már enyém volt Böbe.

Be jöttünk majd játék,tv-zés,alvás nuku,pedig próbálkozott Anya.
Megjött Apa is, ettünk,aztán megint próbálkozott Anya de megint csak röhögtem.
Utána aztán hagyta az egészet,és meg is érkezett Aletta meg Anyukája Móni.
Kaptam tölük egy saját készítés Barbie-s képet.
Nagyon tetszik,már fel is raktuk a falamra.

Móni csinálta Anya haját,mi játszottunk,Apa meg vigyázott ránk.
Mondanom sem kell,hogy Én annyira boldog voltam,hogy itt volt Aletta,hogy rögtön azzal kezdtem,hogy az összes játékomat vittem és adtam oda neki,meg mutogattam,hogy mi micsoda és,hogy most ezzel,vagy azzal játszunk.







Nagyon jól megértettük egymást és visítva szaladgáltunk,körbe,meg ugyan azzal a játékkal játszottunk egyszerre.
No néha azért Apának rám kellett szólnia mert néha elakartam venni Alettától a játékot,de azt hiszem ez érthető,hisz eddig nem találkoztam olyan kisgyerekkel aki ne ezt csinálta volna velem.Végül ez is szépen,ügyesen helyreállt.
Egyszóval klassz volt.
Még azt sem éreztem,hogy nem aludtam,csak akkor amikor már estem keltem.De akkor is kaptam egy kis vigaszt és irány tovább.
Egyszer aztán csengettek.
Megjött Aletta Apukája Zsolti.
Na ott aztán azt sem tudtam melyik Ősöm nyakát szorítsam.
Míg el nem mentek Apa ölében ültem jó kislány módjára.
Éppen készülődtek már haza mikor megint csengettek és lám lám,na ki jött??
Hát a Mama meg a Papa.
Nagyon örültünk a váratlan meglepinek.
Egy kicsit kuporogtam Papa ölébe,aztán kipihenten mentem játszani a Mamával.

Ezeket a képeket csak a Mama kedvéért!!!

Jót bohóckodtunk mint látszik is,de a nyügi azért bennem volt.Nem volt mindegy,ki néz rám vagy szól hozzám.
Miután elmentek,még játszottam kicsit,majd fürcsi ami nem nagyon akaródzott megint,de Apa elterelte a figyelmemet.Addig Anya megcsinálta a vacsit.
Mikor végeztem Anya behozott és már öltözés közben kértem enni,aztán mégsem kellett,végül beburkoltam az összeset.
Utána még csúszott egy kis cseresznye befőtt is,meg fel is ébredtem és játszottam,jöttem mentem ezerrel.
Itt éppen Anya pulcsiját próbáltam fel.
Anya vetett véget a bulinak,és elfeküdtünk.Még ott sem tudtam megnyugodni.
Megint kezdtem a csipkedős játékot mire,megint elkezdték magyarázni,hogy az fáj és nem szabad,végül megint jó pontot találhattam el Anya arcán mert begurult,és Apa vett kezelésbe.
Magához vett,elfektetett és azt akarta,hogy aludjak.Én meg nem azt akartam,akkor meg Anya után sírtam.
Apa ki is fárasztott,mert nagyon kellett küzdenem vele,de odaengedett Anyához,elfeküdtem és fél percen belül már horkoltam is.

7 megjegyzés:

CsaCseLeV írta...

Hogy milyen jó ez az alagút! Helyesek a képek!
Mi is mindig az alagutat vesszük elő, ha átmegyünk szomszédolni.
De, hogy neked ennyi kis barát jutott, mindjárt a hét elejére?! Szuper!
És igazán csini vagy anya pulcsijában!
Úgy látom, te is a kis alvásigényű gyerkőcök táborát gazdagítod.
Bár, ha a hancúrozós képek közvetlenül fekvés előtt készültek (a pizsi miatt gondoltam), akkor az is állhat a háttérben, hogy túlpörögsz a nagy játék miatt, és ezért nehéz az elalvás. Nálunk is úgy van, ha apa egész nap nem ért rá, és csak este lehetünk vele.


Puszi: Csanádék.

csai írta...

Már Nekünk is nagyon hiányzik a gyerektársaság.... Csengén nagyon érezhető, hogy már "kevés" vagyok a szórakoztatására....
Olyan hosszú ez a tél :p

Eszti írta...

Hú Bius!
Nagyon tömör napod volt!Ezt nevezem!
Voltam ám autózni mégis,de Acipapájoz majd csak szombaton megyünk!:-(
Gép még ugyanúgy,de jövünk,ha tudunk!
Pusza!

csupella írta...

Hany orabol allt a napotok?Mert annyi mindenre volt idotok,hogy nem hiszem el,hogy 24 ora eleg volt:)
Nagyon okos kislany vagy,hogy hiszti nelkul turod,ha elveszik a jatekodat.
En altalaban megszolom a dolgot,meghozza jo hangosan:)

Lindaanyu írta...

Sziasztok!

Akkor jól kijátszottad magad és láthatóan jól éreztétek magatokat legalábbis a képek erről árúlkodnak!

Pusza:Lindaanyu Frenky és Törpike

Kati írta...

Ez ismerős: ha apa jön velem aludni, anyát akrom... :s
Te aztán nagyon nem szeretsz aludni! :o

Bogár és Gerti írta...

Szuper mozgalmas napotok volt :) Ennyit játszani ;)
Puszi

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.