2009. január 23., péntek

Nagyszülős napok.

Hamar pár sort bevésünk mert nagyon nem jutunk mostanában gépközelben.
Nem unatkozunk.
Folyton megyünk.
Volt olyan nap,hogy csak este voltunk itthon.
Voltunk Janikánál,baba mama klubba,és minden de-öttöt a Mamiéknál töltöttünk,hogy Apa tudjon aludni.

Délben általában Dórát haza hoztuk az oviból,így vele is sokat játszottam.
Tegnap du-án meg ott volt a három uncsika a Mamiéknál,mert az Őseink szana meg szétt voltak.Az enyémek elmentek meglátogatni Szabit,meg az Anyukáját.
Két videó ahogy énekelünk Anyával.




Andinak Nagyon Boldog Születésnapot Kívánunk!

6 megjegyzés:

csai írta...

Nagyon ügyes vagy Bius!

Néha az Ősök meg csak úgy eltünedeznek, de ez egyáltalán nem baj, mert így szabad a vásár! :)

Bogár és Gerti írta...

:) Jól elvagytok, de ebben a rettenet időben kell is a játszótárs :)
Puszi

CsaCseLeV írta...

De édes kis Pacsirta!
A Mókuskát a Csenge is nagyon szerette, mikor kicsi volt.
Látom a konyhás képeken (a régieken is feltűnt), te is mindig a legmagasabbra törsz - nálunk is kiskecske hitben él a piciny generáció... Bár igaz, ami igaz, onnan lehet a legtöbbet látni, kotnyeleskedni, pláne a konyhában!

Puszi: Csanádék.

Hello Kitty írta...

Nagyon édesen énekelsz anyával!
Ismerős ez az ősök eltünedezése!
Mostanában anyám is nagyon gyakorolja!
Puszilunk

Emi és Laci írta...

Nagyon mozgalmas napjaid vannak! Remélem hamarosan eljön a tavasz, a napsütés (mire 2 évesek leszünk) és akkor még többet tudunk csavarogni!
Puszi: Emi cica

Kati írta...

Mi is mindig kimegyünk sétálni, ha apu aludni szeretne. Az a biztos. :p

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.