2009. január 26., hétfő

Hétvégénk.

Megint nem sikerül megírnom normálisan,mert felébredtél.
Van ez így. (Anya)

Egy egész jó hétvégét tudhatok magam mögött.
Szombaton itthon voltunk.Apa aludt,vagyis csak volna,mert Én folyamatosan kiabáltam és sikítoztam a meséknek meg a játékoknak.
Anya nem győzött rám szólni.
Eddig mint írtam is minden nap mentünk,hogy Apa tudjon pihenni,de Anya azt mondta,itthon is kell már egy kicsit lenni és takarítani.
Na ebből csak az itthon lét valósult meg az is csak félig,ugyanis az ebédet gyorsan össze dobta,és inkább elvitt sétálni.

A déli alvásom,kicsit zajosra sikerült mert nem akaródzott aludni,de az álom manók legyőztek,no meg Apa meg Anya.

Ébredésemre már itt volt Zita Néni is.
Hozott nekem egy csomó rágcsit,aminek nagyon örültem.
És játszottunk is egy hatalmasat,rengeteget nevettünk.









Miután elment maradt a játék Anyáékkal,meg a hiszti.Ugyanis a napokban megint rettenetesen kitört rajtam.
Vasárnapot megint a Mamiéknál töltöttük.Úgy volt,hogy a Keriéknél leszek,de a Patrik beteg lett sajnos.

Már a reggelit sem kértem inkább mentem az ajtóhoz és mondtam,hogy MENYÜNK,MAMÁÉHOZ.
De-öt segítettem főzni a Maminak,játszottunk,meg Tv-ztünk.
Közben 23 hónapos lettem.
Hihetetlen,hogy már csak egy hónap és két éves leszek.
A korán kelés eredménye aztán hiszti lett,de lefeküdni az ágyba nem akartam.
Anya viszont felajánlotta,hogy elringat a baba kocsiba.
Sikerült,jót aludtam benne.
Ébredés után a Mami jött be értem,és Anyát még el is toltam magamtól,mikor el akart venni.Papi kint volt,kimentünk érte,betessékeltük ebédelni.
Egyedül megettem délben egy nagy tányér fincsi leveskét.
Majd beültünk a gép elé,és néztük a képeket.
Közben Anya lelépett,azt mondta Apáért megy haza.
Különösebben ez sem hatott meg.
Mamai megemlítette,hogy elmehetünk majd sétálni,több sem kellett,már indultam is öltözni.
Sétáltunk egy hatalmasat a Mamival,és még a Dédiékhez is bementünk.
Mire visszaértünk ,már ott voltak Anyáék is.
Csak Anyára kicsit furcsán néztem,mert közben a melegítője csini cuccra változott.Szerintem Ő észre sem vette.
Még kicsit beszélgettünk,meg játszottunk,persze velem a középpontba.
Nagyon nem is lehetett volna másképp.Ők az asztal körül ültek Én meg fent az asztalon.
Aztán elindultunk haza,el is aludtam,és sikerült gy nagyot szundiznom.Addig Anya rendet rakott,és utána már csak játszottunk.
Anya nekiállt tavaszi díszeket készíteni,és engem is be akart vonni.

A cellux érdekelt a legjobban.
Egy méternyit lehúztam belőle.
Miután rájöttem,hogy nagyon ragaszkodó típus otthagytam.
Este fürcsi után egy kicsit beszélgettünk Anyával és kérdezgette,hogy kit szeretek.
Végig soroltam mindenkit.
SZEET AJA,APA IS.
SZEET MAMA IS,PAPA IS.
Aztán jött a KEJI IS,APÚ IS,DÓJA IS,PATJIK IS.
Aztán megkérdeztem Anyától,hogy BIUSIT????
És Anya azt mondta,Biust szereti Anya,Apa,Mama,Papa,Keri,Apú,Patrik,Dóra,na meg az egész világ.
Hát Én ettől olyan boldog lettem,hogy el is pirultam kissé.

Na mégis csak sikerült,Elmónak és Ruppert macinak köszönhetően.
A csomó sajnos változatlan.
Még mindig szívat.
Egyik nap kicsi másik nap megint nagy.

7 megjegyzés:

Kati írta...

Még a kétéveseknél is el-elkél a babakocsi, igaz? ;)
Mi a karácsonyi díszkészítéssel jártunk jgy. Kicsik vagyunk még, hiába...! :)emmarci

Tündi,Luca és Zsombi írta...

Reméljük elmúlik az a fránya csomó!!
Mindjárt itt a szülinapod! :)
Puszi

agika írta...

Emlékszem amikor Dani is csak a babakocsiban volt hajlandó aludni,bizony én is sokszor altattam lakásban a kocsiban.

Aranyosak a fotók,milyen ügyes vagy,hogy segítettél anyának!:)
Sajnos hiszti sokszor van nálunk is!Reméljük a csomó elmúlik már végre!;)

Puszi:Ági

CsaCseLeV írta...

És hol voltak anyáék abban a csini cuccban?
Az enyém is tesz ilyeneket, ők moziba szoktak lépni - én meg csak nézek, hogy ketten jönnek értem a mamához.
És farsangi díszeket nem csináltok?
Anyáék szemüvegeket, és farsangi bohócsipkákat terveznek az ablakba (immár hagyományosan) - a cellux így nálunk is előkerült, de nekem sem tetszik, hogy úgy ragad!
Nagyon édes vagy a képeken ezzel a régi-új antennával (mindig is tetszett!) amit a hajacskádból csinált anya! És tündérien mosolyogsz! Ennyi jó mellet a hiszti is elférhet!

Puszi: Csanádék.

Lindaanyu írta...

Anyámék hogy össze nem tennék a kezüket (legalábbis jóanyám) ha egyszer egyszer vkinek lepasszolhatnának és kimozdulhatnának,de ilyenre még lehetőség sincsen úgyhogy így jártak!
Én rendszerint a déli alvásomat a babakocsiban töltőm,bár most így hogy anyával egyéb események történnek :D így melléfekszem én is az ágyba és ott alszom :D

Pusza : Linda és Frenky

Bogár és Gerti írta...

Eszünkbe juttattátok a régi szép időket, mikor anámnak volt ideje hatalmasakat sétálni velem, csakhogy papi aludhasson :) vagy hancúrozhattam a babaudvarban ;) Az vigasztal, hogy napról napra egyre közelebb leszünk a nyárhoz ;)
Puszi

Kata és Tommy írta...

Annyira de annyira de annyira ééééédes vagy abban a copfban.
Tesómnak is ilyet kreált édesanya amikor kicsi volt, most meg....saját önálló akarat, ami még a hisztinél is rosszabb:-)
Ugyhogy anya és apa, .....élvezzétek ki ezt a nyugalmas kort:-))))))
Nemsokára úgy is itt lesz a kiskamasz korunk:-)
Hipp és hopp:-)
Hatalmas pusszantás nektek: Tommy

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.