2009.01.02
Vásárlás.
Voltunk több helyen is,nem volt semmi gond.
Sőt elég sokat ültél a bevásárló kocsiban,és sokat sétáltál is!!Ami mostanában nagyon nagy előre lépés!!Persze köszönhető ez annak,hogy nem hagyom magam zsarolni,holmi sírásokkal.
Beugrottunk a Praktikerbe is.
Ott is leszálltál el el léptél tőlünk.
Kerestük a Prakti kutyust ez volt a csali éppen akkor a sétára.
Megláttál egy párologtatót,de azt a szép üveget, az egyikbe színes kis golyók a másikba meg halacskák voltak.
Meg néztük,gondoltam oké kész mehetünk.
Te másként gondoltad.
Hiszti.
Nem baj,Mi akkor megyünk,ha akarsz jössz,ha akarsz maradsz.
Erre persze,hogy egy Biztonsági Őr éppen akkor sétál arra,néz rám mintha Én lennék a világ legrosszabb szülője.
Simán lepergett rólam.(KÖSZI ANYUKÁK!!!!)
Meg is kérdezte miért sírsz? Te megszeppentél,Én meg válaszoltam.
Nem visszük haza a halacskákat.(csak 9000Ft volt,és amúgy is a párával küzdünk.)
Aztán szépen mentünk is tovább,bár a Bácsi még mindig furcsán nézett.
Sebaj,majd megnyugszik.
Te is lehiggadtál,ennyi volt.
2009.01.03.
Úgy látom minden napra jut egy.
Az esti alvásnál tört ki a balhé.Egész nap nem aludtál.Szerintem már túl fáradt voltál.
Rettentő mód ,néha köhögve aztán már direkt köhögve fuldokolva,visítva és mindenféle módon,de könny nélkül sírtál.
Amikor már annyira felhúztad magad,hogy csak vagdalóztál,forogtál,szenvedtél,kivittelek,megmostam az arcodat,kicsit lenyugtattalak a nagyszobába és úgy vittelek be.
Ringattalak,és a tv-t nézve ,hüppögve aludtál el.
Miután a helyedre tettelek még fél óráig hüppögtél.
Csak párszor szált el az agyunk,de azért röhögtünk rajta.
2009. január 3., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Egyik kedvencünk.
"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "
Még egy kedvenc.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.
Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.
Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.
1 megjegyzés:
A biztonsági őr-bácsik nekünk, anyukáknak tesznek a legnagyobb szívességet azzal, hogy kérdeznek valamit a hisztiző gyerektől, ugyanis - legalábbis nálunk -, Emma mindig megijed az idegenektől és máris futva jön hozzám, s el is felejti azt, amiért hisztizett. ;) (Az említett esetben kicsit más volt azért a helyzet. Emmike ugyanis mostanában nagyon gyakran kikap. Kizárólag a fenekére húzunk, de oda sajnos szinte napi szinten. Én ezt restellem nagyon, hogy nem lehet/nem tudom másként megoldani a helyzetet. :( Kati)
Megjegyzés küldése