2009. január 2., péntek

Fergeteges szilveszteri képek.

A reggelt kávéval kezdtem.

A délelött eltelt,többnyire Apával mert Anya készült,sütött,,díszített,pakolt.
Akkor még úgy volt,hogy sokan leszünk.
Este már nagyon vártam a vendégeket,de még a Maminak is telefonáltam,hogy Boldog Új Évet kívánhassak.

Közben kiderült,hogy akiket vártunk,nem jönnek.
Anya nagyon szomorú lett,és abban bízott,hogy Pityuék azért jönnek.

Hát persze,hogy jöttek!!

Velük töltöttük az estét.

A felnőttek tv-ztek,meg beszélgettek,



Mi meg csak játszottunk,meg játszottunk.

Néha Ők is beszáltak a lufizásba,kénytelenek voltak,mert Én intézkedtem.

Aztán megindultak a Pityuék haza,pedig a lányok sem akartak még menni,így kibontottuk a pezsgőt.

Ivás előtt,hogy húzzam az ídőt,még játszottam,


Apa töltött,
Én meg még mindíg játszottam és hívtam mindenkit.

El is felejtették,hogy menni akarnak.
Végül már Én nem bírtam kivárni a koccintást,így előszőr Én majd a többiek is koccintottak.

Mindenkinek egészségére!
Másnap aztán jöttek Papáék,meg Keriék is.
És egy rövidke időt itt voltak.

Minden percet kihasználtunk a játékra.


Délután még elmentünk a dédikhez,este pedig hármasban élveztük az életet.
A kirakót amit a Keriékhez hozott a jézuska,már egyedül kirakom.
A Cicit már nem is keresem!
Ma a Mamiéknál voltunk de-öt,ott voltak a Manók is,úgyhogy megint jól éreztem magam.
Anyának mondtam ma egy ölelés előtt,hogy SZEECC.
Örült ám Anya!
Hazafele kidőltem és így aludtam .
Most ébredtem fel.

8 megjegyzés:

Zsuzsa írta...

Nagyon boldog új évet kívánunk! Kicsit gondjaim vannak a bloghasználattal, megjegyzés írással, de tanulmányozom a lehetőségeket. Megjegyzés nélkül is olvasunk benneteket rendszeresen. Puszi!

Kata és Tommy írta...

Valóban nagyon pörgős volt a szilveszteretek, csak kapkodtam a fejem, hogy mennyi gyerek van nálatok.:-)
Nem keresed a cicit????
Anyukádnak nagyon jó lehet már:-)
Én viszont 2009-től jó bele húztam....jóanyám hatalmas örömére:-)))
Még egyszer BUÉK!
Puszillak:Tommy

Bogár és Gerti írta...

Tényleg fergeteges volt ez a buli ;)
Nézni is élmény volt :)
Puszi

Kati írta...

Ez aztán a szilveszteri buli!!! :)Még pezsgőztél is? :o

Kati írta...

Most olvastuk el a "hisztis" bejegyzést.
Elolvastuk a hozzászólásokat is, és ha ez számít, egyel többen vagyunk,akik ugyanazon a véleményen vannak. :)
Emma kb.nyár óta kibírhatatlan tündér. Vagy imádnivaló boszorkány. ;) Hol ilyen, hol olyan. (Most ám könnyen írok ilyen könnyed hangulatban, bezzeg...)
Ma délelőtti sztori: bemegyek a cipőboltba, kiválasztok egy csizmát, megyek a gyerekért, hogy megpróbáljuk. Leül, MILYEN CÉP, JÓJESZ. Ok. Ráhúzom a lábára, EDZ NEM ENYÉM, NEEEEM, VEDLE, VEDLE!3-4 eladó mindjárt ott termett nézni a showt, a pofám égett, Emma visított, a régi csizma nem ment fel, egy-két perc, meg a pár méter, amit kifelé meg kellett tenni, ha azt mondom örökkévalóságnak hatott, egyáltalán nem túlzok, sőt. :s:p:( Soha, soha ilyet üzletben, társaságban nem tett. Otthon, hú... az más. Nagyon megviselt és a szintén pedagógus húgom tudod mit mondott? Ugyanazt, mint szinte az összes hozzászóló neked.:) Elkezdődött az első dackorszak, nálunk hamarabb, nálatok később - én célozgattam ilyesmire már régebben egy-egy "hisztisebb bejegyzés" kapcsán, mondván, hasonlóan lesz ez nálatok, mint nálunk. :p
Summa summárum (nem CSAK saját vélemény) semmit, kedves Judit, semmit nem rontottunk el gyerekeink nevelésében. Ha már ezt le mered írni, amiket írtál, ebből látszik - ismeretlenül is -, hogy van megfelelő önkritikád, nem vagy elfogult a gyerekeddel kapcsolatban, megfelelően szigorú is vagy, tehát hidd le, nem veled/velünk van a hiba. :)
Kiborultál és leírtad? Na, és! Attól még mi is indivídumok,emberek maradunk, hogy egy-egy kis lény része lesz az életünknek, sőt, a legfontosabb lesz életünkben. Még szép, hogy jogunk van kiborulni. (Sőt, megsúgom, én félve "olvasóink" ;) kritikájától, bizony hasonló hangnemű bejegyzést nem mertem a gyerekek naplójába leírni. Beírtam a saját "titkosamba" :p.)
Fel a fejjel, Judit, ez a helyzet - azt mondják az okosok - még nagyon sokáig fog tartani. A következetesség szerintem is nagyon fontos. És a szeretet. Nálunk van úgy, hogy Emma még csíp, karmol, de már sírva kiabálja: HODDZÁDBÚJNI! Lehet ilyenkor nem sajnálni őket? :') Édeseink!
És ez az egész nálunk még tetézve van "egy" Marcikával is, akinek gyakran bizony épp akkor lesz kedve nyafogni, amikor végre leülök nagylányommal játszani, mesézni... :(
Kitartás, Judit, jól csináljuk! ;)

csupella írta...

Akkor nálatok is úgy telt a szilveszter,ahogy kell:)
Nagyon ügyes vagy,hogy nem nyafogsz a cici után!Gratula!
BUÉK!

HLilike írta...

Bizony én is most jutottam el a hisztis beírásig és el kell mondanom,hogy Lili már lassan 3 és fél éves,de a gyaloglásra mostanában tudtam rávenni(no mondjuk elég hamar)Csak az ölben cipelés ment és én már nagyon ki voltam borulva.Már odaáig jutottam,hogy nem megyek vele sehova,de aztán mégis megértette,hogy van 2 jó lábacskája és azok örülnek,hogy használja őket!Ezeket persze én sem mertem leírni,mint az előttem szóló,hiszen sok emberben a rosszindulat működik.De te nagyon bátor vagy,máskor már én is így teszek,mert látom,hogy sok biztatást kaptál te is!Szerencsére Lilivel azóta nincsenek összetűzéseink,de bizony korábban én is ki voltam pár dologtól borulva és biztosan leszek-leszünk is még:-)
De hidd el,jól csinálod!!
Puszi:Annamari

picibence írta...

Jaj Drágám ne haragudj,hogy mostanában kicsit hanyagoltalak,de sajna így jött ki a lépés!
Anyának lelkifurdalása is van,hogy Te milyen édes voltál,hogy küldtél nekünk képeslapot mi meg nem,de arra nem volt időnk,hogy lebiciklizzünk a postáig:(
De küldtem ám Neked egy kis meglepit ha bekukkantasz hozzám akkor megtalálod:-)
Haj aj jóanyám is tudna ám mesélni neked Judit a hisztis korszakomról,de mostanság javulni látszik a dolog:-)
Mi is nagyon sokat gondoltunk ám rátok,például,hogy hamarosan megint összejöhetnénk:-)
Mit szólsz hozzá drágám?
A szilveszteretek is nagyon jól sikerült,örülök neki:-)

Sok sok pusza,Bence

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.