2009. január 28., szerda

Hisztike lesz az új nevem.

Bővült a baráti körünk!
Rebeka barátnőnk kistestvére
Annabella megszületett!
2009.01.25-én, vasárnap
este fél 8-kor,
55 cm, 3750 gr.-mal.

Gratulálunk!
Nagyon jó egészséget,
sok örömöt és boldogságot kívánunk
az egész családnak!


Hétfőn nem sok minden történt.
De-öt még sétáltunk ,hogy Apa tudjon aludni,du-án meg játék és hiszti biztosan volt.
Ha jól emlékszem a déli alvást is valamikor három óra után tudták rám erőltetni.
Kedd de-öttről már írtam,köszi a szurkolásokat és a jókívánságokat!
Az Orvostól hazafelé már majdnem elaludtam az autóba,de hamar hazaértünk,így még némi játék és futkosás belefért.
Igen ám,de nagyon fáradt voltam,és nem akaródzott aludni sem,meg semmi nem sikerült elsőre,meg Anya sem azt csinálta amit Én akartam.
Megint kitört egy kisebb balhé,és Anya befenyített.Azzal akart zsarolni,hogy ha nem fejezem be a hisztit akkor du-án nem visz sehová és nem kapok semmit.
Elgondolkodtam a dolgon(látszólag),de aztán rájöttem a turpisságra,hisz hol hagyhatna?
Mama is Keri is dolgozik.Hehe gondoltam és folytattam tovább.
A vége az lett,hogy Apa felébredt,és mivel neki is hisztiztem egy sort amiért le mert tenni,vagy amiért csak rám nézett,vagy ha csak hozzám szólt,Ő is ágyba parancsot.
Na ott aztán vele is jól összevesztem és azt mondták akkor inkább ballagjak kifelé a szobából.
Nem lett jó vége ennek sem mert akkor már csapkodtam és vagdalóztam,meg dobálóztam is.
Így Anya elkapott és elvitt aludni.
Csak az volt szerencséje,hogy érdekelt a mese ami a Tv-be volt.
Egy és 1/4 órát aludtam.
Ébredés után,evés,öltözés és mentünk is.
Mondtam,hogy nem hagynak itthon.
Először DM-be mentünk a képekért elkészült az utolsó adag is.
Most nem tudtunk sétálni a pocsék idő miatt,így a közelbe parkoltunk beszaladtunk a Dm-be és vissza a kocsihoz
De ezt a rövidke utat is olyan örömmel ,majdhogynem futkosva és ugrálva tettem meg,hogy Anya most már biztos abban,hogy ha sétálni akarunk akkor be kell menni Fehérvárra.
Utána jött az OSÁN.
Ott meg kiszálltam az autóból és folyton,jó hangosan,hatalmas vigyorral a képemen kiabáltam,hogy OSÁN,OSÁN,OSÁN...és ezt addig míg be nem értünk az eladó térbe.
Ott már lekötött a sok nézegetni való.
Beszereztem magamnak egy babát,de ezt is csak azért mert semmi normális nekem való dolog nem volt,így kaptam egy olcsó babát.
Nagyon tetszik,és hazafelé már nevet is kapott,amit Én adtam neki,Ő lett a Zsuzsi baba.
Mellesleg addig tornáztattam,míg a lábát sikerült kitépnem a helyéről.
Anya mondta is,hogy "szép volt"és megműtötte visszaoperálta a lábát.
A Mamiékig azt hajtogattam,hogy BIUS,BABA,LÁBA,SZÉP VOT.
Mamiéknál ettem tej szeletet,meg fini pizzás csigát ami éppen akkor sült ki.
Egy kicsit játszottunk,meg huncutkodtam,aztán irány haza.
Rögtön be is vágtak a fürcsibe,de kb 3 perc után kiabáltam is Anyának,hogy KIJÖSSZ.
Jöhetett a játék,jó sokáig.
Meg egy kis olvasgatás.
Nem tudom mennyire látszik a képen,de éppen hozzászólást írunk.
Anya figyelj már oda!Azt nem így mondtam!

Nem látod,hogy ott is elrontottad!

Na ez már így jó lesz!


Mire Anya ezt befejezte Én olyan kupit csináltam a szobában,hogy Anya összes haja az égnek állt.
Azt mondta elmegy fürödni és mire visszajön rendet akar látni álljak neki pakolni.
Nekiálltam,de mire kilépett a szobából már a bicin ültem.
Apa leparancsolt róla,Anya rám parancsolt,hogy pakoljak.
Micsoda parancsolgatós Őseim vannak.
Nem igazán foglalkoztatott a dolog.
Mentem Anya után és tárogattam az ajtót.
Minden egyes nyitásnál széles mosollyal az arcomon be kukkoltam.
Anya meg kikiabált,hogy irány pakolni.
A 25-dik után akkorát üvöltött,hogy berohantam és leültem a fotelembe.
Apa segíteni akart ,de Ő is csak irányított,hogy mit hová vigyek.
Hajaj,azt hiszem vége a szép életnek,hogy összepakolnak utánam.
Anya bejött,szobába még mindig kupi,fogott egy zsákot,beledobálta a kint levő játékokat és kivitte a kukába.
Ágyő könyv,ágyő Dodó,ágyő porszívó,és a többieknek is ágyő.
Ezek után közölte Anya,hogy irány az ágy!
Jó nehezen,sokára aludtam el,köztük.
Igen ,igen!
-Elkezdtük a rendre szoktatást.
Esküszöm nagyon hasonlítasz valakire,mert amikor pakolni kell akkor Te éhes,meg szomjas,meg álmos....meg kitalálsz mindent.
Odáig már eljutottunk,hogy ha együtt játszunk akkor amivel játszunk azt elrakjuk és csak utána lehet elővenni a másikat.
Egyedül még hatalmas csatatérré változtatod a szobát.
-A TÖSSZ.
Mikor valamire megkérlek,pl. hogy ülj le a kádban mert elesel,vagy tedd le mert megütöd magad,meg hasonlók mindig mondtad,hogy TÖSSZ.
Először jókat röhögtünk rajta.
De rájöttem,hogy miután megcsinálod amire kértelek akkor mondod,hogy TÖSSZ.
Tehát Te szólsz Ránk,hogy ugyan már Őseim,megtettem amit kértetek köszönjétek már meg.
-Amikor mentünk a Dokihoz,odafele az egész utat végig beszélgettük.
Olyan csúcs érzés volt,hogy az Én nagy lányomal már jókat lehet dumcsizni.
Tündéri voltál.
És olyanokat észrevettél,hogy FA van az út szélén és SZÉP.
Megbeszéltük,hogy tavasszal majd még szebb lesz,és várjuk nagyon a tavaszt.
-Kezded összekapcsolni a szavakat.
Ott tartunk,hogy BIUS JUDIT(rudit),vagy BABA ASZIK(alszik).
Haladunk!
-Ha hallasz tőlünk valamit azt azonnal már mondod is.
Meg kell gondolni mit mondunk előtted,mert ha olyat amit nem kéne az tuti,hogy azt a szót választod ki a mondatból.


10 megjegyzés:

Hello Kitty írta...

Örülünk hogy dokit váltottatok !
Úgy néz ki hogy sikeresen!
AZ fránya csomó csak eltűnik már végre!
Gratula már nagyon belelendültél a beszédbe!
Én is próbálkozom!
Ügyesen diktálsz anyának !Édesek vagytok!
Puszilunk!

Tündi,Luca és Zsombi írta...

Nagyon édes vagy a képeken! :) Ha belejöttél a rendrakásba,Lucát is megtaníthatod rá! ;) :P
Puszi

csupella írta...

Akkor most azonos nevet hasznalunk!:)

Kata és Tommy írta...

Biusom, neked szerencséd van szüleiddel, mert ha sokat hisztizel / amit én egyáltalán nem hiszek el :-) /, csak a szobába parancsolnak aludni....engem bevittek a fürdőkádba és ruhástúl lezuhanyoztak...hideg vizzel :-((
Annyira édes ahogy beszélsz...s a rendrakás...hm....érdekes kérdés.
Igazándiból hallani sem akarok róla:-) el is vette édesanya az egyik legómat:-(
Puszillak:Tommy

Liliána és Armilla írta...

Te nagyon a barátnőm vagy! Anyukád úgy is írhatna bejegyzést a naplóba, hogy cc-be átküldi nekünk, ahol Anyucim csak a nevünket cseréli ki és minden stimmelne!
Na! Milyen ajánlat? :)

Puszi,
LILI

CsaCseLeV írta...

De édes csajszi!
Még hogy hiszti?! He-he, anyáék is azt csinálják, mikor kiakadnak rád a kupi miatt!
Ez a vacak idő mindenkit próbára tesz. Olyan jó lenne a sok eső helyett a HÓÓÓÓÓ!
Hátha...
Hű, és milyen ügyesen haladsz a nyelvtannal! A szülinapodra már hangosan is diktálhatsz majd!

Puszi: Csanádék.

Zsuzsa írta...

Helló Bius!

Annyira aranyos vagy, hogy azt már leírni sem tudom. Jókat mosolyogtam bejegyzéseiteken, és alig várom, hogy Nóra lányom is a nyomdokaidba lépjen, vagyis hogy ő is elkezdjen beszélgetni. A rendpakolás, hát igen, tanulni kell. Egy csajszinak legyen rend a szobájában. Azért anya, legyél türelmes. Tudom, könnyű mondani. De kitartás, én szurkolok neked!

BebeBaba írta...

Azt hiszem sok közös vonás van bennünk!:-)
Nagyon édes vagy a képeken!:-)
Puszi:Bebe és olivér

Bogár és Gerti írta...

Annyira, de annyira emlékeztetsz magamra ;) Csak az én babám Zsófi lenne tuti :-P
A napközbeni gépezés anyámnak is ennyiben merül ki ;) :-P Én bemászok és betolom a faromat :-D
A csomó remélem tényleg felszívódik, ahogy a rendetlenség is magától :-P ... pakolni na nem vagyok hajlandó, de néha kidobom a szemetet ;)
Puszi

Mia és Maja írta...

Örülünk,hogy a doki szerint minden rendben van.:)

Nagyon aranyos vagy,ahogy dumcsizol!:p:)))

Jó ötlet ez a rendre tanítás,jajj nekünk,reméljük,nálunk nem keményítenek be anyáék...:s;))
Puszika!!!

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.