2009. január 19., hétfő

Csomó.

Köszönjük a szorítást,bejött!!
Kaptunk még 3 hét haladékot.
Ha akkor is meglesz akkor már biztos,hogy kapunk időpontot szövettanra.
Reméljük ezt elkerüljük.

A többit később,mert a mai napunk is alakul már,megint sapka,de most egy vadi új.Megint mérges Anya.

A folytatás.

Köszönjük a szorításokat!
Biztosan ezek is használni fognak.

A sapi!
Elmentünk doki után kaját venni.
Amiért ügyes voltam járt nekem egy új játék.Kirakót kerestünk de nem volt nagy választék.Viszont Valitól Csenge és Csanád Anyukájától kaptunk egy jó tippet,szülinapi ajinak,és most találtunk is hasonlót de nem várhattunk a szülinapomig azt megkaptam.
És megnéztük a sapit is,mert amit anya az elveszett helyett vett az elég nagy.Találtunk is egyet ami jó lett,meg is vettük.
Igen ám,de itthon amikor pakoltunk Anya észrevette,hogy nincsen meg.
A kedves pénztáros néni félre tette,hogy a csipogót levegye és ott is hagyta.
Anya vissza telefonált,megígérték,hogy otthagyják a vevőszolgálaton.
Vissza mentünk érte de sapi sehol,a pénzt adták vissza.És persze,hogy az volt az utolsó darab.
Szóval dupla úttal sapi nincs!Nagyon drága mulatság volt ez.

Du-án átszaladtunk a boltba szódáért és összefutottunk Áronékkal.
Áthívtak minket,hogy ha ráérünk fél 5 körül menjünk át játszani.
Át is mentünk,és annyira jól éreztük magunkat,hogy hipp.hopp fél 7 lett.
Áron nagyon örült nekem,és Regussal is nagyon jókat játszottam.Megmutatták az összes játékukat,mindent kipróbálhattam elhalmoztak minden jóval.Nem győztem kapkodni a fejemet.
Regussal még az asztal alá is bemásztunk és ott ettük a csipszet.
Reméljük még sokat fogunk együtt játszani.

Hazaérve rögtön jött a fürcsi,ami kb két percig tartott mert behisztiztem amiért nem vehettem fel azonnal a pizsimet.
Úgyhogy épp csak bevizeztem magam,ugrás ki,pizsi fel és azóta is játszom.

10 megjegyzés:

agika írta...

Szorítunk most is!!!Reméljük 3 hét alatt eltűnik az a csomó!!!!!;)

Szuper csúszkálós hétvégétek volt,a babakocsi jól bírta a súlyotokat;)

Mi finomat sütöttetek Anyával?

Puszi:Dani

Marietta írta...

Akkor továbbra is szurkolunk, hogy eltünjön az a csomó!!!!
Pusz Milán és Marietta

Hello Kitty írta...

Jaj de jó !
Nagyon örülünk!
Már megint a sapka????
Puszil Kitty

csupella írta...

Szorizunk!

Kata és Tommy írta...

Figyelj Biusom!
Tárd ki az ablakot és hallgasd csak....
most repül be hozzád egy csomó eltüntető hatalmas puszi!
Anya! Ne legyél mérges.
Azok a sapkák mindig eltűnedezők:-)
Puszi:Tommy

CsaCseLeV írta...

Ó, három hét múlva már bizti nyoma sem lesz!
Hű, izgatott lettem, milyen az aji, hogy tetszik?
Ezek a sapkák...

Puszi: Csanádék.

Rebeka és Annabella írta...

Én meg azért szoktam hisztizni, mert fel kell venni a pizsit.

Puszi: Rebeka

csai írta...

Akkor ez jó hír... 3 hét hosszú idő :)!
Hozzátok kéne kötözni a kiálló, levett ruhadarabokat :D
Szerencsére mi még nem hagytunk el sapkát, de nektek ez a gyengétek ? :O :D
Köszönjük a sok gyógycuppot, tényleg ráfér az ábrázatára minden jótevő dolog! :S

Kati írta...

Nagyon szorítunk mi is. :)
A sapit sajnáljuk. Úgy látszik, nincs szerencsétek ezen a télen a sapkákkal. :(

Tündi,Luca és Zsombi írta...

Továbbra is szorítunk,de majdcsak elmúlik az a fránya csomó!!
Nincs szerencsétek ezekkel a sapikkal :(
Puszi

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.