Az első sztori:
Tegnap hajnalban felébredtél.
Szokásos szólítás:-ANYA?
-Itt vagyok.
Erre általában visszafekszel és alszol tovább.
De ...
-PÓ,PÓ,PÓ.
-Mi van a Télapóval?Kivittem este,kint alszik.
Azt hittem a plüss Télapót keresed amivel este játszottál.Tévedtem.
-EPÜL.
-Mi repül?Mit álmodtál?
-PÓ,PÓ,PÓ.
-A Télapó repült a szánkón?Ezt álmodtad?És a Szarvasok?Ők is ott voltak?
-VAVAS.
-És ajándékot kaptál a Télapótól?
-NEM.
-Nem kaptál semmit?
-PUCSI.
-Pulcsit kaptál?
Erős bólogatás.
Ez volt az első álmod amit elmeséltél.
Imádtam!!
A másik sztori.
Orr szívózás van most óránként,a porszívó lassan a szoba dísze lesz.
Most már nagyon utálod,és sírsz üvöltesz.
Este el volt dugulva az orrod.Mondtuk,hogy nem kapsz levegőt,megint hamarosan porszívózás lesz.
Oda mentél,lefeküdtél a padlóra,mi meg csak lestünk.
Ma de-öt megint megismételted.
A harmadik sztori.
Mosogatás.
Ha ketten vagyunk és nem akarsz hagyni,most már odaveszlek segíteni.
Általában jól el vagy egy tányérral vagy pohárral,közben Én próbálok mosogatni.
Tegnap viszont annyira belejöttél,hogy kisajátítottad a vizet,és alig fértem oda.
Még jó,hogy van kettő belőle.Megoldottam.Te pancsikoltál a mosogató vízbe Én meg mosogattam a másiknál,folyó vízbe.
Ja és a lényeg,hogy van saját köténykéd és nem is voltál vizes.
A gondolataim.
Mint ismeretes,van egy házi orvosunk akihez akkor járunk ha nincsen komoly baj.Ez alatt azt értem,ha már láz van akkor Ő kizárva.Nem gyerek orvos,szerintem abszolút nem ért a gyógyításhoz és nem is bízom meg benne.
És van a Tokodi Doktor úr aki a kórházban rendel,ha gond van akkor hozzá megyünk.
Ő Gyermek szakorvos,nagyon jó,mindent elmond,sokat segít,egyszóval profi!
Az utóbbi időben itt is ott is elég sűrűn megfordultunk.
A Fehérvári utak nem kevésbe kerülnek,de ha azt akarjuk,hogy biztos kezekben legyél akkor a Tokodi Doktor bát választjuk.
Kezdtem elgondolkodni azon,hogy Háziorvost váltunk.
Tegnap ez már teljesen biztos lett.
Hogy miért?
Apa is beteg lett,de mire felébredt(éjszakás)már nem volt rendelés.
Felhívtam a Doktonőt,és telefonon elmondtam mi a gond.
Közölte velem,hogy adjak Apának köptetőt!!!!jó a gyereknek való szirup is.
Na itt döntöttem úgy,hogy ezzel a Doktor nővel Én befejeztem.
Végül is azt mondta este 6-ra menjen be Apa és megnézi.
Apa az mondta hagyjuk.
Végül is este 5 körül a Doktornő hívás nélkül kijött házhoz.
Megnézte Apát,kapott gyógyszert.
A kedvességével semmi bajom.Emberileg normális.
Azt mondta Apának hörghurutja van.
Most éppen ez a menő betegség nála??
Nem tudjuk.
Minden esetre az antibiotikum használ Apának,már jobban van.
De ettől eltekintve,Januárban beszélek a Védő néninkkel és átmegyünk.
Azt hiszem a Horváth Tibort fogom választani,Ő Seregélyesen van,és sok jót hallottam róla,nagyjából ismerem,és a Papa is sokat járt hozzá,még talán protekciónk is lesz.
És az elmúlt napokról.
Sok minden nem történt.
Küzdünk még a taksival a láz elmúlt.
A gyógyszer bevétel szenvedés,már egy üveg narancsdlébe tettem bele,így eliszogatod.
Tegnap volt egy rövidke kiruccanás is Seregélyesre a gyógyszertárba,meg Mamiékhoz.
Ma már jobban vagy,reméljük mire jön a Jézuska kutya bajunk sem lesz.Már nagyon várjuk ám,sokat készülünk.
2008. december 19., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Egyik kedvencünk.
"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "
Még egy kedvenc.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.
Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.
Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.
Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.
Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.
7 megjegyzés:
Én is sokszor elmesélem az álmomat anyának,de annyira izgatottan,hogy nem mindig érti meg,hogy miről is van szó:)Viszont bármiről is legyen,mindig szórakoztató:)
Örülök,hogy már jobban vagy,és remélem,hogy Jézuskát teljesen egészségesen várod.
Az orrszivást én gyűlölöm,és csak egyszer volt,hogy hagytam nyugodtan,hogy anya megcsinálja,de magamtól még sosem feküdtem neki,ezért gratula!!
Anya álmáról csak annyit,hogy látogatóban voltatok nálunk,ami nagyon jó,de sajnos anya nem tudott kellőképpen odafigyelni rátok,ezért csalódottan távoztatok,amitől ő még csalódottabb volt.Remélem ha egyszer találkozunk,abban nem lesz kivetnivaló:)
pusz
Hát Csenge inkább a "kukacnak" meséli az álmait... azt hiszem, úgy gondolja, hogy én tudom, hogy mit álmodott...
Doki váltástól pedig egy pillanatra se félj, Mi is megléptük anno, és milyen jól tettük.... :)Csak egyszer fel kell venni a fapofát, és kész.
Bius szívem, ha egyszer megunod, hozzánk is jöhetsz, és ígérem, hagylak mosogatni.... :P ;)
Milyen jó,hogy te már el tudod mondani az álmodat. Én ha álmodok, akkor az úgy nyilvánul meg, hogy felébredek és annyit mondok: Anyaaaaaaaaaaaaaa ciciiiiiiiiiiiiii:-)))))))
Nagyon szépen köszönjük a levelet.
Annyira megörültünk.:-)
Mostanában azért Ti is nézegessétek a postást:-)
Vau-vau: Tommy
Jó kis sztorik! Szépen elfelejtődik az a vacak kórház! Ó, cseppet se gondolkodj, válts orvost mielőbb! Mi is megléptük anno.
Puszi: Csanádék.
És írtam már, milyen szép, ünnepi a naplótok? A kedvencem a csillagot hintő angyalka. Igazán hangulatos!
Puszi: Csanádék.
Egyet értünk az előttünk szólókkal,az orvosváltással kapcsolatban.Mi sem ahhoz a gyerekorvoshoz járunk akihez tartozunk;) A Tokodi dr-bácsi szerintünk is nagyon rendes és megbízható orvos!:)
Édes vagy ahogyan elmeséled az álmaidat anyának;) Én ilyet még nem csináltam!
Jobbulást kívánunk Nektek!
Puszi:Dani és Ági
Hű, de rég voltunk már itt. :( :$
Reméljük, már meggyógyulsz és a Jézuskát már egészségesen fogadod. :) A háziorvos-váltáshoz annyit fűznénk, ha indokolt, mindnképp meg kell lépni, érdemes.
A Mikulásod nagyon cuki. És a Fornetti! Szánkban érezzük az ízét. :) Ügyesek vagytok.
Megjegyzés küldése