2008. december 23., kedd

Az elmúlt napok és egy kis elő Karácsony.(Anya)

Vasárnap a Keriéknél meg a Mamáéknál voltunk Du-án.
Ez a Tündér ruci a Dórikáé volt,most megörökölte Bius.Tündér benne.

Elkezdett egyedül inni pohárból,ha odafigyel nagyon ügyes.

Itt éppen nekem segített vasalni.
Hétfőn felhívtam a Tokodi Dopktor urat mert nem nagyon változott a csomó.
Be kellett mennünk és megnézte egy sebész.
A Kecskés Miklós doktorúrhoz küldtek bennünket de ott volt a Kerkuska főorvos úr is aki állítólag a legjobb.
Mindketten megnézték és azt mondták,hogy a BCG oltás helyén van egy
nyirokmirigy.
Szerintünk viszont nem az mert annak a helye látszik,de ezt csak később vettük észre.
29-én kell mennünk vissza kontrolra.
Gondolom akkor döntik el,hogy mikor veszik ki.
Addig is kaptunk egy újabb kenőcsöt.Az előző 2000Ft volt,dobhatjuk ki.
Ez most csak 500Ft-ba került.Kíváncsi leszek használ-e.
Ennyit a rossz dolgokról.

Kicsit előrébb hoztuk a Karácsonyt mert Apa pont szerdán kezdi a du-ánt.
Ezért hétfő este felállítottuk a fát.
Már el is kezdted diszíteni.
Du-án még vásárolni is elugrottunk,kaptál egy új mamuszt Helló Kittys.
Feltettük a MI CSILLAGUNKAT.
Ma de-öt a Mamira hagytunk meg a gyerekekre,mert Ők is ott voltak.
Mondanom sem kell,hogy szegény Patrik már könyörgött,hogy hagyd békén,és sírás is volt mikor jöttünk haza.
Ez már ma történt.
Du-án feldíszítettétek a fát Apával.


Nagyon tetszett neked,már sikerült egy díszt összetörni.


Amíg Én sütöttem,főztem ,ti a szobában játszottatok Apával,és lám-lám a Jézuska már becsempészett egy csomagot a fa alá.

Nem nagyon érdekelt.De aztán csak kibontottad.

A játék már ment vele.

dátum:

4 megjegyzés:

agika írta...

"Minden szívből szóló karácsonyi énekben,
A kandalló ropogásában és melegében,
Az ünnepi ebéd közben,
A beszélgetésben és nevetésben,
Minden képeslapban amit egy barát, vagy a család küldött,
Minden, amit ebből meghallunk,
és ami elgondolkodtat bennünket,
az maga a szeretet."

/Noreen Braman/

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!

Puszi:Ági és Dani

2008. december 23. 21:38
Rebeka és Annabella írta...

Küldünk egy lángocskát szívünk melegéből, elviszi egy angyal, ki eljön az égből és fületekbe súgja, mit szívből kívánunk legyen ÁLDOTT, BÉKÉS ÉS BOLDOG A KARÁCSONY!

Hajni, Rebeka és a pocakból: Annabella

2008. december 24. 0:45
Timi írta...

Drága Bius és Anya!

Boldog karácsonyt kívánunk, szeretettel: Timi, Virág, Máté, Ada és Apa.

2008. december 24. 9:47
Kata és Tommy írta...

Szia Drága Biusom.
Látom, nálatok is siet egy kicsit Jézuska.
Képzeld!
Mire felébredtem, nálunk is pompázott a fa és volt alatta is valami:-)))
Édes, ahogy fel szerettek volna tenni karácsonyfa dísznek. Ez "csúcs":-))))
Puszillak és további jó karácsonyozást:Tommy

2008. december 24. 10:49

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.