2008. november 4., kedd

Szombat óta.

Na igen zajlanak az események.
Nem azért nem írtam mert lusta voltam ám,hanem sosem hagynak az Őseim kibontakozni.
Szombat du-án,voltunk a mamánál a temetőbe,és gyújtottunk gyertyát is.
Találkoztunk Apa unoka tesójával és nagynénjével akiket Én most ismertem csak meg.Apa uncsitesójának van egy nagy lánya aki nekem rögtön megtetszett,úgyhogy hoztam a szokásos formámat,és mentem utána mint egy kutyuska.

Miután végeztünk itt a temetőbe átmentünk Seregélyesre.
Először Mamiékhoz mentünk fel és velük együtt mentünk ki az Ük mamijaimhoz.Ott is gyertyát gyújtottunk,aztán vissza a mamiékhoz.
Még maradtunk,ettünk,és jöttek a Keriék.
Annyira vártam őket,hogy az ajtóban álltam,és kiabáltam,hogy Tattik,Dói,Dei,Teji.
És aztán mikor végre odaértek,jöhetett a hancúrozás,rohangálás,játék,szeretgetés.
Későn jöttünk haza,és az este már a szokásos menetben zajlott.

Vasárnap,mi is volt,ja igen a de-öt a szokásos(Apa dolgozott)du-án meg megint mentünk a Mamiékhoz,Apa ugyanis gépet javított.
Nem voltam a legjobb formámban,ugyanis ki akart törni rajtam valamiféle kor.De ez annyiból jó volt,hogy mivel mindenki féltett a kedvembe jártak.Rengeteget kergetőztünk,Mamival,Anyával,és még Papát is sikerült rávenni a játékra.
Mivel nyügi voltam,Apa befejezte gyorsan amit kellett és jöttünk haza.
Vitamin hegyek,meg minden ami kell és alvás.

Hétfő.Apa megint melózik,így a de-öt a szokásos játékkal,Csicsizéssel,alvással,evéssel,telt.
Kettő előtt elindultunk Apa elé,de mivel butaságot csináltam vissza is fordultunk.
Hogy mit csináltam?
Hát meg akartam tréfálni Anyát,csak nem jól vette a lapot.
Történt ugyanis,hogy mocival indultunk el,és az utca vége előtt megálltam és nem akartam tovább menni.
Anya kérlelt,hogy döntsem el,hogy akkor mi legyen,megyünk tovább,vagy haza megyünk.
Jó 5 perc után leszálltam a motorról és elkezdtem hazafelé szaladni.
Anya kiabált,hogy várjam meg,megvártam,és inóc vissza a másik irányba a forgalmas fő út felé.
Anya kiabált,majd rohant utánam,de alig akartam megállni.
Nagyon bepöccent Anya és haza ráncigált.Itthon vártuk Apát.
A du-ánt felét Apa társaságában töltöttem,ugyanis helyettem Anya robbant le.Lázas lett és Apa ágyba parancsolta.De azért amikor Anya már nagyon hiányzott akkor rohantam ám be hozzá,és nyúztam Őt is.
Az esténk az nagyon koraira sikerült,ugyanis Anya becsalt maga mellé a nagy pancsiba,és már 7-kor ágyban feküdtünk.
Ennek eredményeként én már fél nyolc előtt aludtam.

És végre eljutottam a mai naphoz.
Reggel egész jól keltünk,egyőnknek sem volt baja.
Reggeli és aztán egész de-öt játék.Majd kettőkor megjött Apa és pár perc múlva a Papa is akit már az ajtóban állva vártam akkor már negyed órája.
De aztán nem nagyon akartam menni hozzá,inkább Anyán lógtam.Bezzeg az már nagyon tetszett,hogy a Papa csikizett,meg hintáztatott,meg játszott velem.
Hamar elment mert csak egy papírért jött.
Du-án-t legózással töltöttük.Anya épített,én meg romboltam.De ha Anya abbahagyta reklamáltam ám.
Este még aludtam egy jó 3/4 órát,és folytatódhatott a játék.
Du-án viszont elkezdtem köhögni,úgyhogy holnap meglátogatjuk a Doki nénit,nehogy úgy járjunk mint Janika.
Ja igen,már hazajöhettek vasárnap este.Köszönjük a jókívánságokat!!!Biztosan ezek segítettek neki!!
Szóval a du-áni alvás miatt még mindig fent vagyok.Most éppen mocizok.

7 megjegyzés:

agika írta...

Szuper kohyhát kaptál;))) Ma voltunk a játszóházban-ott én is "mosogattam",persze az a konyha nem volt ám ilyen szép;)))

Örülünk hogy jobban vagytok,remélem a doki néni meggyógyít;)Küldjük a gyógypuszikat:)

Jó éjszakát kívánunk Nektek!

Puszi:Dani

CsaCseLeV írta...

Ejnye-bejnye! Nem való így elszaladgálni!
Végre megjött a janika?! Hűű, de jó, ismét van kispajtásod! Remélem a doktor néni nem lát majd semmi bajt nálad!

Puszi: Csanádék.

U.i.: köszi a konyhatippet, magamban én is kisakkoztam, hogy onnan lehet, mert a Tescoban nem láttam, és mintha az Auchanban tavaly is lett volna hasonló. De a Csenge talán már tényleg kinőtt belőle (ezen vaciláltam), minden évben felvetődött az ötlet, aztán mindig elmaradt - lehet, hogy konyha nálkül nő fel. Sebaj, majd a kislánytesó!

CsaCseLeV írta...

Most néztük a videosávban a Dodó macit - köszi, ezt még nem ismertük!

Puszi: Csanád.

CsaCseLeV írta...

És hogy álltok a cicizéssel? Látom, nem hagyod magad.
Puszi: Csanád.

Hello Kitty írta...

Szóval anyát megtornáztattad egy kicsit! Nem csodálom hogy kiakadt rajta!
Remélem hogyyyyy nem leszel beteg!
Küldjük azért a gyógypuszikákat!
Puszika Kitty

Emi és Laci írta...

Ejnye Bius! Szegény anyukád szívinfarktust kap, ha így szaladsz az autók felé!
Remélem nem leszel beteg, és anyukád is hamar meggyógyul!
Emi cica

Kati írta...

Na, ne má', anya!Nálatok november elején jár a Jézuska?Ejnye-bejnye! :p

Anyatejes nap? :o Ilyenről még nem is hallottunk.És tápszeres nap is van?
Jól kiszúrtál anyával. Érdekes a NEMISTUDOMMITAKAROK-dolgokra, meg a földhözvágódásokra az én anyám is így reagál.Nincs ezeknek humorérzékük. :s

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.