2008. november 24., hétfő

A NEM-ek napja.

Tegnap du-án a Mamiéknál voltunk.Ott volt az Én Patrikom és Dórám is.
Megint kergetőzőset játszottunk.
A játék az volt,hogy szaladtunk körbe,de a Dóri elfáradt és leült.aztán a Patrik is leült.Nem hagytam annyiba húztam fel őket.

Egy idő után Én is elfáradtam és leültem.A játék innéttől a székfoglaló volt.

Aztán kicseleztem mindenkit.Nagy röhögés lett a vége.



Bocsi a minőségért,telóval készült.

Nagyon jó volt a hangulat.

Később megjöttek Keriék is,de nem maradtak sokáig,indultak Dédit köszönteni.Én sem maradhattam ki a buliból.Mentem velük.

Anya maradt a Mamiéknál és mikor már mi a Keriéknél voltunk akkor jött értem.

Deee előbb még lefürödtem,meg hajat is mostam a Dórival.

Este hamar elaludtam de mikor Anya letett felébredtem és fent is maradtam megvártam Apát.

Reggel viszont így kezdtem a napot.

De-öt megint sokat voltam Apával.
Amikor nem figyelt az iszimmel elkezdtem locsolni a játékaimat(ez egy régi jó szokásom és időnként előveszem).Aztán amikor észrevette,elvette tőlem az üveget,jól letolt a lábról és azt kérdezte ,hogy
-Értettük egymást????
A válaszom
-NEM!!
Szegény Drága Jó Édesapám röhögésbe tört ki.
Aztán Anya is röhögött vele.
Du-án itthon voltunk Anyával.Én semmi mást nem szerettem volna csak Tom-tomozni.Anya viszont nem akart.
Kérdezte mit játszunk?Rajzoljunk?Gyurmázzunk?Legózzunk?Építőzzünk?
A válaszom mindenre Nem volt.
Csak azt hajtogattam,hogy TOM-TOM.
Anya felajánlotta a mese nézést beleegyeztem,de talán 3 percig sasoltam a tv-t.
Inkább Fifiztem.
Aztán elkezdett esni a hó.Kiálltam az ablakba és onnét néztem.Nem nagyon dobott fel a látvány,inkább kukuccsoltam a függöny mögül.
Kérdezte Anya kimenjünk-e sétálni ebbe a szép hóesésbe? -NEM.
Azzal csalt ki,hogy áttmegyünk a boltba kukacért.De mire kiértünk már eső esett,és NEM is volt kedvem boltba menni,sőt sétálni sem és kint lenni sem de bemenni sem.
Amikor beakart vinni Anya nekiálltam hisztizni,hogy akkor inkább menjünk a boltba az ESI(Erzsi)-hez.Átmentünk de nem is Ő volt,hanem a Susa(Zsuzsa).Viszont kaptam tőle egy Miki,úgyhogy nem bántam meg,hogy átmentünk.
Utána be is jöttünk,de a Mikit nem ehettem meg.
Aztán Anyának csörgött a telója és egy órán keresztül csak telefonált,meg telefonált meg telefonált.
Én addig bicóztam,mociztam.
Utána aztán játszott velem,legóztunk.
Végül,vacsi,fürcsi,és alvás.

5 megjegyzés:

Kata és Tommy írta...

Először is köszönjük szépen a névnapi köszöntést. Nagyon aranyosak vagytok.
Úgy látom nálad is elég sűrűn szerepel mostanában a szótáradban a NEM.
Nos! Én is igen megkedveltem e rövid szócskát.
S még nálam is abban a stádiumban vannak őseim , hogy nevetnek.
Csak attól félek, hogy előbb utóbb már nem lesznek ilyen vicces kedvükben:-)
Nálunk édesanya nem mer semmit a kád szélére tenni, mert az a víz rabja lesz. Te nem szeded le őket?
Vagy rámolnak utánad? Jó móka:-))))))
Puszillak:Tommy

agika írta...

Képzeld mostanában én is mindenre azt mondom,hogy NEM!Utána meg persze csinálom amit anyáék szeretnének,de azért nem-et mondok nekik;)

Jót játszottatok és pancsizhattatok együtt:)))

Puszi:Dani

Kati írta...

Ha egyszer nem, akkor nem, és kész! :)

csupella írta...

Hat neked tenyleg sok eszed van!!:)Frappansan megoldottad a dolgot!Jo buli lehetett futkarozni!:)

Hello Kitty írta...

Ismerős ez a nem stílus!
Nálunk is most nagyon menő!
Puszika Kitty

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.