2008. november 22., szombat

Egyszer nagy művész leszek.

Én mint kezdő amatőr.

De egyszer nagy művész leszek.

Ezt látva ünnepeltem magam egy kicsit.

Mai nap.

De-öt itthon,játék az ősökkel.

Du-án Seregélyesre mentünk.

Először Kenderes Dédiékhez.Olyan jól éreztem magam haza sem akartam menni.

Aztán mentünk Mamiékhoz.Ott zenéltem meg fogócskáztam a Papával.

Utána elmentünk megköszönteni Kati Dédit.

Aztán vissza Mamiékhoz és indultunk is haza,mert álmos voltam.El is aludtam,és sikerült még itthon is folytatni.Egy órát aludtam.

Ébredés után vacsi,legó,fürcsi,cici,játék.

dátum:

6 megjegyzés:

Kata és Tommy írta...

Most, hogy meghallgattam nagyszerű tehetségedet,váltig állítom, hogy tisztán ki lehetett hallani a Beethoveni dallamokat;-)

Csini a nyakláncod. Ilyeneket szoktam látni Katánál, de nem szívesen adja oda, mert...nos...hát...elszakítom:-(

Puszillak:Tommy

2008. november 23. 13:46
Hello Kitty írta...

Nagyon megy neked ez a klimpirozás!
Ügyes vagy nagyon!!!
Nálatok is havazott???
Sok puszika Kitty

2008. november 23. 15:28
agika írta...

Te kis művész!Nem lehet elég korán kezdeni,ugye?;)

Puszi:Dani

2008. november 23. 22:18
JucusMakeUp írta...

Szijjja, hát nagyon komolyan nyomtad a klavit :) És az a mosoly, haláli :) Mi is szobafogságban vagyunk most, de remélem hamarosan kimehetünk élvezni a havat :) Puszi: Cori

2008. november 23. 22:19
Kati írta...

Nagyon ügyes vagy. Hát persze, hogy művész leszel. :)

2008. november 25. 22:19
csupella írta...

Elso sorban ulok majd a koncertjeiden!:)

2008. november 26. 14:09

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.