2008. november 20., csütörtök

.......................

Gondolataim rendezve talán.
Az előző bejegyzéshez még annyit,hogy a Papa leszúrta Anyát,hogy csak ennyi jutott az eszébe?????
Meg kellett volna Papa szerint említeni,hogy minden reggel összeveszett A Keri meg Anya és a Papa egyszer mikor már nagyon begurult akkor mindkettőjük fenekére csapot.
Anya erre azt mondta erre nem emlékszik,úgyhogy biztos nem volt nagy verés.
Az viszont eszébe jutott,hogy ha nem volt rend a szekrénybe akkor a gólya(ami a Papa keze volt) beröpült a szekrénybe.Erre meg a Papa mondta azt,hogy Anyánál csak ritkán járt a gólya.
Na mindegy nem értem Én ezeket a felnőtteket.

Akkor most Én jövök,míg a fejembe vannak a történtek.

11.15. Szombat.

Du-án Mamiékhoz mentünk.Ott voltak a Manók is,úgyhogy tök szupi volt minden.


Este azért még buliztam egy kicsit.


11.16. Vasárnap.


Reggel Anyával autóba ültünk és mentünk a Keriékhez.
Ott voltam náluk de-öt.
Mondanom sem kell,hogy nagyon jól éreztem magam,lefárasztottam az Én Drága unoka tesóimat,bohóckodtunk egy csomót Keri Apuval akit csak APU-nak hívok.
Anya egy cseppet sem hiányzott,nem is kerestem.
Délben ebédeltem aztán a Keri bevitt altatni a szobába.Lefeküdtünk az ágyra ,elkezdtem húzni a pólóját és követeltem a cicit.Nem adott.Fogtam magam felkeltem és játszottam tovább.Nem is tudom,hogy képzelte,hogy cici nélkül hajlandó vagyok aludni.
Így jött értem Anya hazavitt de neki is csak sok cicizés után negyed 3-kor sikerült elaltatnia.
Du-án kimentem Apával,de nem bírtam Anya nélkül,így ismét be,majd együtt ki.
Miután megfagytunk bementünk és játékkal töltöttük a du-ánt.

Keri szanálta a gyerekek játékait,így kaptam megint egy rakás játékot.
Ez a hátizsák is köztük volt.
Azóta ha meglátom a hátamra veszem és ebben járkálok.
Az esti fürcsinél Anya nyisszantott le a frufrumból,mert már nagyon hosszú volt és a gumit mindig kiszedem a hajamból.


Ilyen lett a végeredmény.

11.17. Hétfő.
De-öt itthon,du-án meg mentünk be a Fog orvoshoz Anyával.
Egy kicsit ott voltunk vele aztán elmentünk megnézni a vasútállomásra a Sihukat.
Láttunk kettőt is.Az egyik sok-sok vagont húzott a másik meg olyan gyorsan ment,hogy csak úgy csapta a szelet,de olyan rendes volt a vonat vezető bácsi,hogy villantott nekem.
Nagyon jó volt,és mikor visszamentünk Anyához örömmel meséltem neki,hogy hol voltam.
Akkor még mindig nem végzett,úgyhogy elzavart minket a Mamiékhoz.
De még oda sem értünk Én elaludtam és telózott is,hogy már ki is dobták mehetünk érte.
Állítólag visszamentünk érte,meg EDZSI barátnőmet haza is vittük a faluból meg még a Mamiékhoz is visszamentünk,na itt már képbe vagyok mert akkor ébredtem meg.Egy kicsit ott voltunk,játszottunk,beszélgettünk aztán irány haza.

11.18.Kedd.
Reggel a szokásos,csak éppen Apa öltöztetett,Anya ideges volt aztán már mentünk is.
A kórházba mentünk a száj sebészetre.NEEEEEEm nem Én Anya volt az áldozat.
Én jól el voltam,vittem Fifit,mindenki megdicsérte Őt is engem is.
Először mikor Anya bement nem volt gond,jól el voltam.Aztán mikor kijött csüngtem rajta és bizony mikor megint visszament sírtam.Tudtam,hogy fájni fog neki és sajnáltam.De aztán Apa olyan érdekeset mutatott,hogy elfelejtkeztem Anyáról és mikor feleszméltem már kint is volt.Rögtön öleltem,szorítottam.(Kikapták a bölcsesség fogamat.-Anya)
Láttam,hogy minden oké Anyával,megnyugodtam.Apa vitt a kocsiig,de beültetni már nem tudott,mert akkor is sírtam Anya után.Úgyhogy Anya gyorsan beült, az ölébe vett és csak szorítottuk egymást percekig.Aztán Anya is elterelte a figyelmemet egy busszal és még az ülésbe is boldogan beültem.
Beugrottunk vásárolni is,most csak mámit kaptam,de nem vagyok ám én telhetetlen.
Hazafelé még Papit is meglátogattuk,aztán alvás és du-ánra már csak a pihi és a játék maradt.
11.19.Szerda.
Reggel jó korán ébredtem,de még tele akartam tömni a pocakom mérlegelés előtt.
fél 10 után mentünk és szerencsénk is volt mert senki nem volt előttünk.
Bementünk,egy kis beszélgetés,incselkedés Éva nénivel,meg is dicsért,hogy mennyit változtam,milyen nőcis lettem és,hogy mennyivel többet beszélek.
Aztán jött a mérlegelés.
Nem fogjátok elhinni!Híztam!Deeeee még mindig csak 9999 g-ot mutat az a fránya mérleg.Sosem leszek 10 kg.
A hosszom maradt 82cm.
Szóval ezek után megint beszélgetés,meg pletyi,már lökődtem Anyát,hogy ugyan menjünk már,mert "ezer a dolgom otthon".Jó duma nem?Anyától tanultam.
Nagy nehezen elindultunk.Éppen akkor lépett be a váróba Janika barátom meg Andi.Mint kiderült Janika megint beteg.Sajna megint a torka,de most nem olyan vészes.Azért küldöm a gyógypuszákat Janika!Gyógyulj meg hamar,hogy tudjunk találkozni.
Itthon kaja alvás,majd du-án átmentünk Seregélyesre.
Először Papushoz(Anya tanította velem,hogy Papus,meg Mamus)aztán Papával meg Anyával elmentünk Mama elé a buszra.Onnét egy boltba ahol kaptam pici állatkákat.Van benne coca,paci,csacsi,boci,pipi,kecske,kutyus,meg még jó pár állatka.
Aztán mentünk haza Mamiékhoz.Ott voltunk egy kicsit aztán csörgött Anya telója,és már jöttünk is haza.
Vendégeink jöttek.
Lilla és Kati néni.
Ahhoz képest,hogy megint nagyon régen találkoztunk Lillával annyira jól elvoltunk az első pillanattól kezdve,mintha minden nap találkoznánk.
Nagyon jól eljátszottunk együtt.

Olvastunk,megosztottuk a fotelt.

Építettünk,kirakóztunk együtt.


Sőt még a bicóra is együtt ültünk fel.

később pedig miután azért mégiscsak sikerült a bicón összekapni Anya behozta a mocikat és azzal kergetőztünk a lakásba.
Vacsiztunk is együtt már amennyire ráértünk.Pár falat után irány játszani.
Szóval nagyon nagyon jó volt Lillával játszani.
Azt hiszem Ő is élvezte,mert nem akart haza menni.Azt mondta itt alszik nálunk.
Nagy nehezen azért mégiscsak elvitte az Anyukája,de megígérték Anyáink,hogy Ők is jönnek még meg mi is megyünk majd hozzájuk.
Este hamar elaludtam,de csak úgy voltam hajlandó aludni,hogy Anya is ott volt velem.
Éjjel sokat fent voltam,de Anya betakart,megsimizett és már durmoltam is.
11.20.Csütörtök.
A legfontosabb amivel kezdenem kell.
KERI APU!
NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK NEKED!!
Megint egy nappal öregebb lettél,
a mosásban kicsit összementél.
De ne búsulj, jön még télre tavasz
35 éves is csak egy évig maradsz!
Fogadd el szívem köszöntő szavát,
hogy veled ünnepelhessem születésed napját.
Isten adjon még legalább 100 évet,
erőben, egészségben tartson meg Téged!
És kopogtat egy kisleány,
széles mosollyal az arcán.
Küld Néked egy cuppanós puszit,
és Boldog Szülinapot kíván!
És akkor ami ma volt:
De.-öt játék,délben alvás evés,du-án meg Mamiéknál voltunk.
Megint játszottunk,bohóckodtunk.
Voltunk Dédiéknél is.
Mamiéktól alig akartam hazajönni,olyan jókat mulattunk Mamival.
El is fáradtam mert elaludtam hazafelé.
Itthon még vacsi,egy gyors zuhanyzás mert annyira álmos voltam,hogy már csak nyűglődtem meg sírtam.Aztán gyorsan el is aludtam.

1 megjegyzés:

Hello Kitty írta...

Az a fránya kilók igaz?
Sebaj mi így nézünk ki jól!!!
Nagyon szép lett az új frizkód!
Csinike!
Ügyes voltál hogy anyát megvigasztaltad a fogdoki után!
Jobbulást kívánunk neki mi is !
Mozgalmas napjaid voltak megint! Mint mindig igaz?
Sok sok puszika Kitty

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.