2008. szeptember 13., szombat

A mai napunkról,és egyebek ami kimaradt eddig.(Még mindíg Anya)

Kezdem azzal,hogy gonosz vagyok,és megpróbállak leszoktatni a ciciről.
Hogy miért?
A reggeli ébredésekkor képes voltál 1 órán keresztül szopizni a számomra már kellemetlen volt és kezdtem azt érezni,hogy (bocs a kifejezésért)ezt már nagyon utálom csinálni.
Ezért elhatároztam,hogy cici megvonás lesz reggel is és délben is.
A déli altatást már próbáltam pár nappal korábban másként megoldani,de ha tettelek le,és vissza ébredtél azonnal a cicit követelted.
Mára elértük azt,hogy reggel ha felébredsz,de még aludnál és kéred a cicit,mondom,hogy tudod,hogy nem lehet,nincsen akkor szépen bele törődsz,forgolódsz egy darabig,majd vissza alszol.Ha felkelés után is eszedbe jut akkor nekilátunk valaminek közösen,így elterelődik a figyelmed.
A déli altatás úgy zajlik mint kisebb korodban.Rázom a segged,zenét hallgatunk és énekelek.Ha vissza ébredsz,fojtatom tovább.
Este még van cici,de csak addig míg a reggeli és a déli cicizésről teljesen le nem mondasz.Ha az meglesz akkor az estit is megszüntetjük.
Túl nagy vagy már ahhoz,hogy még mindig keljen neked és szerintem ez már csak megszokás,és ha rajtad múlik még 10 évesen is ciciznél.

Most egy kicsit írok a mai napunkról.
De-öt nagyon ügyin eljátszottál,néha kellet csak megszeretgetni.
Voltak ma is nagyon édes sztorik.
Az egyik mikor elcsórtad Apa pénztárcáját az asztalról.Mondogattad,hogy Apa,Apa,mire odafigyeltem mit csinálsz,már rámoltál ki belőle.Mondtam,hogy menjél és kérdezd meg Apát,hogy szabad-e ezt neked.Mire Te bekiabáltál Apa.Mondtam,hogy ebből Apa nem fogja tudni,mit akarsz tessék szépen bemenni a szobába és kérdezd meg,hogy szabad-e pakolnod a pénztárcájába.
Odaballagtál a szoba ajtóhoz,és bekiabáltál Apa!És a saját nyelveden előadtad a sztorit de a mondókád végét kérdőre formáztad.Azt hittem megzabállak.Igaz Apa egy kukkot nem értett,fordítani kellett.Végül is nemet mondott.
A másik amikor megtaláltad az utolsó szem karamellás cukrot abból amit széttszortál.Apa mondta,hogy add oda nekem,meg sem vártad a mondat végét ,kiborultál és hisztiztél.Apa mondta,hogy csak azért,hogy kibontsam.Megnyugodtál odaadtad.Miközben bontottam,megkérdeztem,hogy akkor ebből Én most nem is ehetek?Határozottan kijelentetted,hogy NEM!!
Ebédeltünk,ja igen tészta matyi lettél.Képes vagy a tésztát üresen minden nélkül falni!
Ebéd után játszottunk,bírkoztunk,vinnyogtunk egy nagyot,jól lefárasztottalak.
Fél 2-kor ment el Apa.Következett az altatás,két perc sem kellett.
Ébredés után benyomtál egy pudingot(imádod,most a nagy kedvencek közé tartozik),öltöztünk,és mentünk csavizni.
Először Keriéknél álltunk meg,levágtál egy nagy hisztit a pelusozásnál és Keri sem érhetett hozzád,mert üvöltöttél.
Aztán mentünk Kenderes Dédiékhez,először ott is nyüszi voltál aztán feloldódtál.Még játszóra is elmentetek Keriékkel.Ja Dórának is mondod,hogy DODO.
Utána mentünk a Csekó dédiékhez,ott nagyon hamar bemelegedtél és sikítva nevetve rohangáltál a Manókkal meg az Öreggel.
Utána bementünk Mamiékhoz,nem voltál nagy formában,de jól érezted magad.
Majd haza indultunk.Útközben kiraktuk Keriéket,és csodával határos módon nem volt hiszti.
Hazajöttünk,vacsi,fürcsi,és fél 9 óta alszol.

7 megjegyzés:

Csanád, Csenge, Vali írta...

A szopinál mindig fontos, hogy mindkét fél élvezze. Egyébként maguktól is ügyesen elhagyják - a Csenge úgy választotta el magát fokozatosan, hogy az utolsó alkalommal már nem is tudta, hogyan kellene szopiznia - amíg csak olvastam róla, nem hittem, hogy van ilyen.
Amúgy a Bius is nagyocska már (egyébként ebben a korban újra "visszakapaszkodnak" egy kicsit, azért szopizott így, hosszan, nálunk is volt ilyen korszak), sok dolgot meg lehet vele beszélni - nem kell belemenni 1 órás szopiba, ha neked kellemetlen, beszéljétek meg, ennyi idősen már nagyon okosak, és pár alkalom után megértik (te is írod, hogy elterelhető a figyelme). De a szopi mindenképp hasznos dolog, pláne ebben a vacak, betegséges időszakban, ami következik. Nem megszokás ez, csak egy módja, hogy kifejezze, milyen nagyon fontos vagy neki, és minden alkalommal feltöltődjön szeretettel, biztonsággal.
Belekukkantottam az albumba - huh, hát nem unatkoztatok a nyáron! Ugye jó lesz végre pihizni, ha elkészül minden! nagyon szépen haladtok!

Pussz: Csanádék.

Hello Kitty írta...

Biusom ez igen hogy még mindig cicikézel!Egy kicsit irigykedem!!!!
A reggeli cicikézés helyett próbáljátok meg a kakaó ivást nálunk bevált!Igaz nem elsőre de bejött!
Viszont tényleg csak megszokásból kell már csak a cicike!
Jaj de jó hogy már ilyen szépek lettetek és már mindjárt élvezhetitek a munka gyümölcsét!
Sajna mi nem tudunk használni noname pelust mert csúnya pelenkakiütést kaptam tőle!
Puszika Biusom
Kitty

Tündi,Luca és Zsombi írta...

Nagyon szépen alakul a házikótok :)
A ciciről lemondani biztosan nagyon nehéz lesz,de okos nagylány vagy,és sikerülni fog!
A pénztárcás sztori nagyon jóóóóó :P
Puszi

agika írta...

Sajnos sokszor van nálunk is,hogy peluscserénél hisztizek,és anyának épp elég lefognia!Sajnos mi csak Libero vagy Pampers-t tudunk használni,mert nagyon érzékeny a bőröm,és a Tescos-tól kipirosodott a fenekem:(

Nagyon szépen haladtok;)

Puszi: Danci:)

Toto és Nyucka írta...

Óóóóóóóóóóóóóóóóóó Te szegényke :-DDD
Na jó! Azért le lehet mondani a ciciről, de....azért én sajnállak egy egy kicsit.Jó???
Amit már egyszer ajánlottam, az áll még mindig. Szeretettel várlak "vacsorára" édesanyánál:-D
Nagyon édes lehettél, ahogy elmagyaráztad apának, hogy tied lehet-e a pénztárca egy kicsit:-))))
Tündéri vagy Bius!
Puszillak:Tommy

Liliána és Armilla írta...

Cicimentesen is szép az élet, majd meglátod Bius!
A történetek haláliak :) Te is nagy rafinált vagy!
Ezek mind 1 nap?? Nálatok hány órűból 1 nap? :D

Puszi,
Lilike és Verus

Kati írta...

Sziasztok! Még várunk, várunk, várunk... :S
(Nem tudom miért ideges anyu, ma kezdte a 37.hetet - a hivatalos változat szerint.)Csak hát ugye, a doki is azt mondta, hogy egy-két hét, meg a nyákdugós sztori...

Látom, a hiszti nálad is megy. :(A cukorka-kibontás, meg a papucsfel/lehúzás ugye, nekem is elég fél másodperc, már vágom is magam a földhöz. :(

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.