2008. szeptember 13., szombat

Egy kicsit már könnyeb.(Anya)

Mivel már nem sok minden van hátra és a két szoba meg a konyha ahol a legtöbb időt töltjük már készen van,nem stresszelünk annyira.Így több idő marad a gépezésre is és sikerült is ellátogatni hozzátok,meg most írni is egy kicsit.(Remélem,Bius ugyanis alszik.)

Azt hiszem a szerdától folytatódik a móka.
Janikáztunk du-án erre emlékszem mert Apa kezdte a du-ános műszakot(Fúj!).
Most kicsit menekülősre fogtad a dolgot,mert Janika minden áron szeretgetni próbált.Persze a Te kis "törékeny" alkatod ezt nehezen viselte.Pedig olyan édesek voltatok mikor hagytad magad,Janika meg zabálni való ahogy közeledik és már csücsörít is,hogy 5 cm-rő tudjon egy csókot lehelni orcádra,vagy a lábadra,vagy ahol éppen elér,már ha elér.
Voltunk megint játszótéren is és ott is úgy elszaladt az idő,hogy hipp-hopp már jönnünk is kellett haza.Megint jól éreztük magunkat.

Csütörtökön el kellett mennünk pelust venni Fehérvárra,miután a nagy felfordulásban rájöttem,hogy hoppá,3 db. pelusod van.
Utoljára egy pelenka boltban voltunk pelust venni ugyanis a Tescósat ott 36 ft-ért lehet venni.Annyi,hogy 100-as csomagba van,ez el is fogy,meg nem egyforma a minta,nincs olyan szépen vasalva,és van benne hibás is,de a 100-ból csak egyetlen egy volt ilyen.
Megint oda mentünk,jót válogattam most másik fajtát hoztam kipróbálni.Ennyi pénzért telepisilni meg kakilni,és a kukába dobni tökéletesek.
Hazafelé még beugrottunk gyógyszertárba aztán gyors főzés,meg akkor pakoltuk be a nagyszobába.
Aludtál egy órát,ez nagy előre jutást eredményezett,addig ugyanis azokat raktam ami törékeny.
Mikor felébredtél épp a játékaid következtek.
Kiborítottam a két nagy zsák játékot,hát azt a pillanatot meg kellett volna örökíteni.Toporogtál körbe-körbe a nagy kupac játék körül,azt sem tudtad mit kapjál fel,vigyorogtál ,fülig ért a szád.Sosem örültél még ennyire játéknak.
Mire kiraktam már fele ismét a földön volt,de nem bántam,annyira tündéri voltál,öröm volt nézni amit művelsz.
Du-án fél 5-kor jöttek Janikáék addigra késze is voltunk.
Mondanom sem kell,hogy VÉGRE újra szétszórtátok a játékokat,pakoltatok,játszottatok.
Bicóval jöttek ki,úgyhogy hazafelé mi meg vissza kísértük őket.Nem akartam egészen hozzájukig menni de annyira beszélgettünk Andi nénivel,hogy sikerült.
Hazaértünk,ettünk,fürcsi alvás.

Péntek.
Csak itthon,még pakolászással telt.
(Felébredtél,kemény 40 perc.)
Du-án jött Zita néni,kaptál tőle egy aranyos pipis bögrét,nagyon örültél neki.
Este még elindultunk sétálni,a játszón leragadtunk.Egyedül csúszdáztál.
És az egész sétát saját lábon tetted meg.
Hamar el is aludtál.

2 megjegyzés:

csai írta...

Biztos minden nagyon szuper lesz! Nem semmi, hogy a kisasszony mekkora segítség! :)
Sajnos pelusügyben én is próbáltam egy kicsit spoórolni, de a hölgyike írtó kényes popója olyan pelenka kiütéses lett, hogy ülni sem tudott rajta, annyira fájt neki, így maradt a Pampers, és a Liberó :S De bízom benne, hogy már nem sokáig ;)

Puszi nektek, és bocsánat a trehány látogatásért, és a még trehányabb kommentelésért! :S
Anita és Csenge

Kati írta...

Szegény Janika! Nem kapott puszit... de hogy még nem is adhatott! :)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.