2008. július 2., szerda

Talán,talán...

Köszönöm mindenkinek a gyógypuszikat,hatnak.

Keddi napom már láz mentesen telt.

A szemeim még mindig nagyon csillogtak,Drága szülőim el is neveztek csillogó szemű Juhásznak.Nagyon poénosak!!

Sajnos du-ánra a láz helyett megérkezett a taksi,nem is akár hogy.Folyik az orrom,és amikor tüsszentek akkor hát hogy is mondjam csak??Lóg a menyasszony lába rendesen,ezzel még nem is lenne baj,csak épp abban a pillanatban már dörgölöm is befelé a nyelvemmel.
Tegnap du-án azért elmentünk ajit venni,meg kaját és Én megint nagyon jól jártam ám.
Hazafelé bementünk megköszöntöttük Patrikot meg Dórit is mert Ő is nemsokára ünnepel.
Örültek az ajinak és ki is próbálták rögtön.
És,hogy Én minek is örülhettem??Háááát......
Azért,hogy hamar meggyógyuljak(és mert már régóta akartak nekem ilyet venni)kaptam egy ugráló várat.
Nagyon szupi,bár egyenlőre még bent van a szobában.
Tegnap fel is fújtuk és ki is próbáltuk,még Apa is beleült.


Kukuccsosat játszottunk rohangáltam benne,egyszóval jól bejárattam.

Este alig akartam elaludni,már majdnem 10 óra volt mire végre jöttek az álom manók.

Az éjszakám nem volt túl fényes,pedig vasárnap óta ismét Anya mellé van húzva az ágyam és együtt szunyálunk.Ettől függetlenül mindig kimászom mellé és az Ő helyén alszom.Hát istenem az mégis csak kényelmesebb.

A mai napom is sok nyügivel és trüszivel telt.

De-öt mikor trüsziztem mindkét Ősöm megrohamozott egy egy zsebkendővel.Apa meg is jegyezte,hogy Ők a Takony kommandó.Mondtam,hogy poénosak.

Apa du-án már kezdte a melót sajnos,úgyhogy a du-ánt Anyával kettesben töltöttük.

Itt bent nyűglődtünk mert meleg volt.Semmi nem volt jó,csak Anyán lógtam meg a cicijén.

Aztán 5 után elmentünk triciklivel sétálni,amit nagyon jól viseltem sőt élveztem is.A játszinál kötöttünk ki.Néztünk a lányokat,mert edzés volt nekik,meg közben csúszdáztam,homokoztam,kacsagoltam,jöttem mentem.
Edzés végén odajött Klaus,Adri,Zsuzsa néni meg Kacsa .Nagyon jó hírt mondtak,már 18-án pénteken 5-től mehetünk a nyaralóba:Ez oltári jó!!

Egy kicsit játszottunk még a lányokkal tologattak a triciklibe,aztán jöttünk be,vacsi,nyügi,fürcsi,gyógyszer bevétel,és szundi.

7 megjegyzés:

Tündi,Luca és Zsombi írta...

Jobbulást kívánunk!!!Gyógypuszik mennek :) Micsoda ugrálóvárat kaptál,csuda klassz :)
Puszi

Hello Kitty írta...

Jaj ez nagyon jó hír hogy már jobban vagy!
Micsoda várat kaptál nagyon csecse!
Nagyon jó játékot kívánunk benne!
Puszika Kitty

Rebeka és Annabella írta...

Micsoda ugráló vár! De jó Neked!
Továbbra is kűldöm a gyógypuszikat!
Puszi!

Rebeka

agika írta...

Szuper az ugrálóvárad;))) Így könnyebb lesz talán a gyógyulás is;)))

Sok gyógypusszt küldünk :)))

Ági és Danci:)

picibence írta...

Örülök Drágám,hogy már jobban vagy:-)
Figyuszka,a koroddal valami bakfis történt:o
Vagy Te ennyire haladsz a korral?
Csak azért mert a korodhoz 8 év,7 hónap és 3 nap van írva:o
Ez a ruci nagyon jól áll neked:-)
És,hogy micsida ugráló várad van:onagyon klassz!
Pusza,picibence

Kati írta...

amint látjuk, a "takony-kommandó" sikeresen dolgozott.
Lassan ideér a nyaralás? De szupi! :)

csupella írta...

Szuper az ugralovarad!!
Nagyon jo,hogy ilyen poenos szuleid vannak,mert mindig van ki szorakoztasson:)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.