2008. június 6., péntek

Főzök,már megint.

Reggel ugye elég sokáig aludtam.
Majd reggeli,öltözés,vagy fordítva??Már nem tudom.
Aztán játék,bolt,megint játék,mese nézés.


Aztán elálmosodtam aludtam egy nagyot,most egy és negyed órát sikerült sunynom.
Ébredés után Anya kínált kajával de nem kellett.Így elmentünk a faluba,mert megjött Anya pénze,de mivel a csengőnk nem szólt a postás néni csak papírt dobott be.
Onnét hazajöttünk,kubuztam egy kicsit,majd mentünk Apa elé a gyárhoz.
Éppen odaértünk már jött is.
Hazajöttünk kajáltunk,és indultunk Fehérvárra,megint Tescóztunk.
Kaptam egy kakasos könyvet,egy cumis üveget,kaját,vizet,és megint pelust mert ugye miért ne két nappal azután legyen akcióba mikor vettünk.
Hazafelé az autóba beszunyáltam...

de ahogy haza értünk fel is ébredtem.

Anyáék kipakoltak,addig Én szétszereltem a kaput,és utána beálltam a kocsival.Persze Apa is segített.

Utána még szedtünk kint cseresznyét,majd megmostuk,átmentünk boltba,mert ugye Anya kitalálta,hogy csinál fincsi gyümölcs rizst,és tejcink meg nem volt. Nekem megint bele kellett kotnyeleskednem,de nem ám akárhogyan.Könnyékig mindenbe belenyúltam.
Össze kentem mindent,beleszórtam a papírtörlöt,beletettem az új cumisüveget,és mindent ami belefér.

Amikor megunták,Apa elvitt loccsanni,jókat kacagtunk.

Ettünk a fincsiségből amit gyártottunk és most engedélyt adtam Apa kérésére Anyának,hogy gép elé üljön.

Addig Mi olvassuk az új könyvemet.

1 megjegyzés:

Kati írta...

Az az igazi, könyékig nyúlkálni a kajában. A gyümölcs meg a befőtt a legérdekesebb, hiszen az jó sokáig ragad a kézen. :)))

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.