2008. május 4., vasárnap

Buli hátán buli.

A nem alvós éjszakáim miatt,nagyon rosszak és nyűgösek a de-ötjeim is.
Nem volt ez másként tegnap sem.
Végig Anyán lógtam,de így legalább asszisztálhattam a borsó levesnél és ettem sárgarépát is.
11 előtt már ki is dőltem,és 1/4 1-ig aludtam.
Mikor felébredtem még Anya az utolsó lángosokat sütötte,erről sem maradtam le.
Aztán ebédeltünk.
Megettem egy jó nagy tányér levest,és még a lángosból is csipegettem.Nem is volt ám panasz.
Aztán játszottam,majd hamarosan megjött Apa is.
Anya észre sem vette,Én igen és szaladtam is ki hozzá.
Gyorsan átvedlett Apa,és irány ki.
Megcsinálták még hamar a maradék fű felszedését,Én addig nagyon jól el tettem vettem az udvarba.
Egyszer csak szól Anya,hogy "nézd csak kik jöttek??Jött a Mami meg a Papi!"
Uzsgyi,már mentem is eléjük.
Kiderült,hogy a Patrik és Keri is jött velük.
Csuda klassz volt azt sem tudtam kihez menjek,kivel játsszak.
Papi felrotálta a földet amiből most már kert lesz.
Keri meg megmutatta,hogyan megy a Robi(nálunk úgy hívják a rota kapát mint Apát),és csináltam is.Ráztam magam és brümmögtem.Nagyon tetszett.
Szemerkélni kezdett az eső,Kerivel meg Patrikkal bementünk.
Olvastam a Kerinek,meg játszottunk.
Aztán újra jó idő lett és kimentünk.
Mikor végeztek Papi kitalálta,hogy menjünk át hozzájuk,sütni meg sörözni.
Átmentünk.
Patrik futóversenyt rendezett.Mindig Ő volt a győztes.


Apával a pipiknél.Amikor meghallottam a kakast rögtön rohantam hátra hozzájuk.A kicsi pipiket is megnéztem megint.Már nőttek.


Két székre is fel tudok mászni.
Közkívánatra!!!!!!


A kaja nagyon fincsi lett állítólag,mert Én nem értem rá enni belőle.

Bújócskáztunk,bohóckodtunk,ágyra másztunk.

És mivel már nagyon fáradt voltam,1/4 8-kor hazajöttünk.

Természetesen elaludtam,és hiába vetkőztetett Anya Én csak durmoltam.

Zörögtek össze vissza,így is csak 8-kor keltem fel.

Nyűgös is voltam,pancsiztunk,ettem,játszottam,és 3/4 10-kor hozták a manók az álom port.

4 megjegyzés:

csai írta...

Fincsi is aborsó leves,,,jó sok répával...nyami! 2 székre egyszerre... gratula! Patrik Patrik... :D

agika írta...

Tegnap én is borsólevest kaptam,de nem sokat ettem belőle....
Jók a fotók:)))

Anyudnak adj két cuppanós puszit!!!

Puszi: Danci:)

Névtelen írta...

Drágám,hogy neked milyen fantasztikusan telnek a napjaid:-)
Képzeld mi is mostanában állandóan sütögetünk kint a kertben:-)Remélem hamarosan együtt is fogunk:-)
Ne is aggodj a hiszti az nálam is felejthetetlen dolog:-)De azért csak modjával:-)
Pusza,picibence

csupella írta...

Sajnalom,hogy teged is kinoz valami,es ennek koszonhetoen kicsit nyugibb vagy:(
Azert a programjaid meg mindig nagyon kellemesek:)
Huu,de megkivantam a sort!!:)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.