2008. május 4., vasárnap

Az elmaradt képek..



Lovaglás a fűnyírón.



Megtaláltam a csecsemőkori kedvenc játékom.
Addig nem nyugodtam,míg Anya össze nem rakta.
Azóta is sokat játszom vele.



Bemelegítés a kedvenc csapatommal.
Hajrá IPARTELEP!!



Jöhet a passzolgatás.



Figyelem a kezdő rúgást gyakorlom.
Legközelebb már el is végezhetem.

6 megjegyzés:

csai írta...

Hajrá hajrá :D

agika írta...

De jó hogy ilyen sok fotó készült:)))
Anyának mostanában erre sem volt ideje:(((

Hajrá!Hajrá!!!!:D

Puszi: Danci:)

Liliána és Armilla írta...

Hahóóó!
Most találtuk rátok, mert az elmúlt héten nem voltunk nagyon naplózni! Nagyon tetszik az új naplód!
Boldog Anyák napját!

Puszi:
Lilike

Liliána és Armilla írta...

Hahóóó!
Most találtuk rátok, mert az elmúlt héten nem voltunk nagyon naplózni! Nagyon tetszik az új naplód!
Boldog Anyák napját!

Puszi:
Lilike

Kati írta...

Hű, milyen szép lett Lilláék háza! :)
Te a focipályára is felmehetsz? Micsoda kiváltság!
Jó kis bulil lehetett papiéknál. Úgy látszik, a majálisból mindegyikünk kivette a részét. :)

csupella írta...

Nagyon ugyi vagy,kerim is imadna teged,mert nagy focis!:)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.