2008. április 24., csütörtök

Pajtizós napok.

Kezdjük a Tegnap du-ánnal:
Kettőkor kidőltem és negyed 4-ig aludtam.
Aztán gyorsan összekaptuk magunkat és bementünk a faluba Janikáékhoz.
Már vártak minket.Nagyon jót játszottunk.
Anyáék jót dumcsiztak.Egyszóval jól éreztük magunkat.
5-re hazajöttünk mert jöttek Mamiék.Itt volt Patrik,Dóri,Keri,Mami,Papi.
Mondanom sem kell,hogy teljes volt a boldogság mindenki részéről.
Sajna már megint keveset voltak,mert siettek haza.

Mamiéktól kaptam egy kendőt.
Miután elmentek kettecskén maradtunk,Anya össze pakolt Én meg szét.
Aztán felmásztam a kanapéra és oda vissza futkároztam rajta.Anya nem örült,és mindig levett,meg mondogatta,hogy lepottyanok.
Amikor észrevettem,hogy bement a másik szobába,kaptam az alkalmon és már fent is voltam és futkároztam.
Sajna nyikorog az a fránya kanapé és meg hallotta Anya.Jött is ki szélsebesen,és már mondta is,hogy nem szabad és azonnal jöjjek le........................
Lejöttem.Azt hittem anya el akar kapni,vigyorogtam egy nagyot, neki lódultam és a földön kötöttem ki.
Sírtam,Anya oda is rohant,de látta,hogy nem esett komoly bajom,és nem úgy sírok mint akinek nagyon fáj,ezért még jól le is szidott,és otthagyott.
Bementem utána a szobába és még mindig mondta,hogy mert majd most megtanulom,meg Ő megmondta..................stb.
Erre Én jól kiröhögtem.

Az este folyamán még volt pár helyzet amikor nem fogadtam szót és kicsit hisztiztem is,ezért este kaptam egy kúpot.
Fél 10 körül aludtam el.
Éjjel csak kétszer keltem,és reggel fél 8-kor ébredtem.
A de-öt is nyügivel telt és 10-kor már aludtam is.
Ébredés után Apa kivitt,elmentünk sétálni.
Találkoztunk a Joci bával megint sírva fakadtam tőle.Aztán mire kezdtem megbarátkozni vele,megint rossz kedvem lett és haza is kellett jönnünk.
Anya már várt,de még takarított.Segítettünk befejezni neki,és utána ebédeltünk.
Új mámit kaptam,tojásos nokedlit csinált Anya és abból ettem.

Próbálkoztam egyedül kanalazni,de volt,hogy Anyának be kellett segíteni.Még kétszer repetáztam is belőle.
Aztán 2-kor megint kidőltem,de csak fél órát aludtam.
Hamarosan megjöttek hozzánk Janikáék.
Nagyon örültem neki,és ma még jobban eljátszottunk,most már össze szoktunk.

Játszottunk bent,
és kint,voltunk sétálni,és egy picit még játszótereztünk is.
Sajna nagyon hamar este lett,így Ők mentek haza.
Mikor kikísértük Őket még beszélgettünk kicsit Zsuzsa néniékkel.
Adrinál volt egy szép laszti,kicsit megszeretgettem.
Aztán bejöttünk,ettünk,de folyton felálltam az etető székben is,Anya meg folyton rám szólt.
Ebből sértődés és sírás lett,és ez egyben a kaja végét is jelentette.
Aztán elkezdtük közösen írni a naplót,majd Én elrontottam,aztán már nem is érdekelt,mentem inkább játszani.
Igen ám de már megint elkezdtem az ágyon futkosást.
Anya kétszer figyelmeztetett,harmadszorra megkaptam a beígért büntimet,így most az ágyamba üvöltök.

1 megjegyzés:

Mia és Maja írta...

BOLDOG HÓFORDULÓT KISBARÁTNŐM!:)

Majd visszaolvasunk,csak most pont nem engedem anyának..;)

Szép napot Nektek!
puszika

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.