2008. április 23., szerda

Két nap.

Tegnap Anyának már nem volt kedve írni.Ma meg már nem is emlékszik semmire.
Anya szedd össze magad!Vagy diktáljak???
Az éjszakáink változatlanul rosszak.De ez megint Anya véleménye.Én egyre jobban élvezem,hogy a nagyágyban alhatok köztük,és mindig elfoglalom valakinek a helyét.

A kedd de-öt hamar elment nem nagyon csináltunk semmit.
Majd 11-kor evés öltözés,és mentünk Fehérvárra vérvételre.
Nem,nem Én,Anyát bökdösték.
Addig is míg vártunk és nagyon jól el voltam,sétáltam,vigyorogtam mindenkire,és dumáltam meg rosszalkodtam.Elég hamar végeztünk,aztán irány az Auchan.Kaját vettünk,itt is gyorsan végeztünk és irány haza.
El is aludtam de amikor a vonat miatt meg kellett állni felébredtem,és mi tagadás elég nyüszike voltam.De onnét már 3 perc alatt haza is értünk,és már pakolni is segítettem Anyának.

Ettünk,és mentünk ki.
Apa meg Anya kertészkedett,veteményezett,Én meg igyekeztem jól a földbe taposni a magokat,meg jól megvizsgálni mindent.
Így mire végeztek és bejöttünk úgy néztem ki mint a földet túró kismalac.Az összes ruhám a mosógépbe kötött ki,Én nem pedig azt mondta Anya egy az egyben oda kerülök.

Ettem,és utána már játék,és hancur volt.
Nagyon fáradt voltam a kevés alvás miatt,így előre hoztuk a fürcsit,és már 1/4 9-kor durmoltam.

Az éjszakát hagyjuk.
Reggel 8-kor keltünk,ettünk,és ismét Fehérvárra mentünk a leletért.
Nagyon hamar végeztük.Aztán beugrottunk Melinda nénémékhez is.
Jó hírrel szolgáltak,hamarosan esküvőre megyünk.
Én még ne tudom az mi,de bizti jó lehet.
Anya azt mondta Májusba annyi programunk van,hogy nem győzünk menni.
Sebaj,Én csípem a csavargást.

Hazafelé elaludtam,de ahogy megállt az autó fel is ébretdem.
Tudtam,hogy Anya készül valamire és otthon akar hagyni.
De így nem volt más választása vinnie kellett magával.
Az Éva nénihez mentünk a Védőbe,megnézte a leleltet,meg beszélgettek.
Egyet már biztosan tudok,nem leszek bölcsis.

Apa megkezdte a du-ános műszakot sajna,és itthagyott.
De már van mára programunk,megyünk Janikáékhoz.

Anya,Apa!
Nagyon Boldog negyedik Évfordulót nektek.



A két napi ujjdonságok:

Tegnap a pipiknek ugattál,megtanítottuk,hogy az pipi - titi.

Van egy szavad amit már írtam a jéjapp,nem tudjuk mit jelent de folyton ismételgeted,és mi is mert édesen mondod.

Reggel evés közben elkezdtél gaglizni.
Ez azért muris mert a Patrik bátyus amikor kicsi volt ezt mondogatta:gagli-gagli-gagli-gagli.......és egymás után folyamatosan és gyorsan.Imádtuk!
És ma reggel Te is elkezdted,bár nem olyan tisztán,de alakul.

Miután ma reggel ettél,bent maradtál az etető székbe,és sikerült lehetetlen helyre beszorítanod az ujjadat.Először nem is tudtuk mi van.Aztán mikor kivettelek,megpuszilgattam az ujjad,pofid,megnyugodtál,átöleltél,és azt mondtad:szeete - szeretlek.
Eddig csak sze volt. Imádlak!! És Én is SZERETLEK!!!!!!!!

1 megjegyzés:

agika írta...

Boldog évfordulót kívánunk mi is anyáéknak:)

Miért nem mehetsz bölcsibe?VAgy titok?

Nagyon ügyes vagy hogy ennyi mindent mondasz már,és gondolom anyának könny szökött a szemébe amikor mondtad neki hoyg mennyire szereted:)

Puszi: Danci:)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.