2008. április 6., vasárnap

Játszótér.

Éjjel,hát....vagy 5-ször keltettem Anyát.Ő nem élvezte annyira mint Én.
Reggel 8-kor már kukorékoltam.Be nem állt a szám egy percre sem.
Apa meg Anya még csukva tartották a szemüket,amit Én nem vettem jó néven,így hol a lábamat,hol a pisis pelusomat raktam a szájukba vagy épp a fejükre.
Ezzel sikerült rávennem Őket,hogy szálljanak már ki az ágyból és kezdjük a napot,hisz csuda klassz idő van odakint,és annyi jó dolog vár rám.
Öltöztünk,ettünk,megint egyedül ettem.
Aztán egy kis játék és rosszalkodás odabent,majd Apa volt olyan rendes és kivitt engem,hogy Anya tudjon főzni,mosni,takarítani.
Elöszőr kint voltunk az udvaron,közben Anya össze rakta a libikókámat és azt is kipróbáltuk,meg hintáztunk.Majd fogtuk a triciklit és elmentünk sétálni.
Megnéztük az összes kutyust,ugattunk mindegyiknek,és még a játszótérre is betértünk egy kis csuszdázásra.
Mikor hazajöttünk Anya még nem végzett,kért még 10 percet.
Addig körülnéztünk az udvarba,megnéztük a fákon a virágokat.
Aztán mikor végzett Anya bejöttünk,és próbált elaltatni de nem sikerült.Inkább játszottam még.
Anya tálalta az ebédet Nekem meg Apának,ettünk,ismét egy próba,de még mindig nem akartam aludni.
Jó akkor helyette játék,majd Anya próbált aludni,de nem hagytam,mert betojtam.
Utána Anya ebédelt Én megint ettem vele,na ezután már tényleg kipurcantam,és elaludtam.
Anya is aludni akart velem,de olyan gyorsan felébredtem,hogy még Ő el sem aludt.Viszont nagyon nyügi voltam így megint altatási próba és másodszorra sikerült is.
Amíg Én aludtam,Anya meg az Andi néni lebeszélték,hogy kijönnek hozzánk a játszóra.
Ébredés után ettem,majd Brigi néni is telózott,hogy Ők már kint vannak.
Ettem,és pont befejeztem mire Andi néni meg a Janika odaértek.
Bejöttek míg elkészültünk,és mentünk a játszira.
Nagyon jó volt,mert ott volt Klaus,meg Fruzsi,meg még egy kislány és Ők aztán vittek engem minden hová.Csúszdáztunk,homokoztunk,jöttünk,mentünk.
Apáéknak foci volt,és még neki is kiabáltam meg be akartam szaladni hozzá a pályára,de Anya nem engedett.Így Apa lejött és Ő bezzeg be is vitt.Annyira de annyira jó volt,hogy azt nem tudom szavakkal kifejezni.
Aztán Janikáék mentek haza,Anya otthagyott Zsuzsa nénivel,Ő vigyázott rám míg elkísérte Anya a Janikáékat az autóhoz.Nem is nagyon kerestem és szuperül szórakoztam a Zsuzsa nénivel is.
Aztán vége lett a focinak és bejöttünk mi is.Apa még lelépett,Mi meg ettünk és most játszom.

2 megjegyzés:

agika írta...

Jó is a játszótéren lenni ilyen szép időben;) Főleg ha ennyi kis barátod van:))))

Engem sem lehet olyan egyszerűen becsalogatni a lakásba aludni:))

Puszi: Danci :)

csai írta...

Ajátszóterezés tényleg nagyon szuper dolog, bár én csak hintázok és hintázok,és hintázok, és elálmosodok,és álmos vagyok, és alszok, brrrrrrrrrrrrrrrr

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.