2008. április 14., hétfő

???

Nem tudok frappáns címet adni a mai napnak.

Igazából olyan volt mint az időjárás.

Délelött 10-től kint voltunk délig.Akkor már fáradt voltam,ugyhogy bejöttünk,és márcsak egy röpke cicizésre volt energiám.
Aludtam több mint 1 órát.
Jókedvűen ébredtem,majd ebédeltem.

Aztán Anya kitalálta,hogy elhívja Janikáékat du-ánra.



Addig míg vártunk,gyorsan felporszívóztunk,meg felmostunk.Én is segítettem.

Amikor végeztünk,még kicsit néztük Atát a hinta ágyat csinálta.De elég csúnya idő jött,így behúzodtunk.

Ottbent játszottunk,mondókáztunk,énekeltünk.

Aztán telózott Andi néni,hogy indulnak,Én meg szaladtam az ajtóhoz és lestem mikor jönnek.Anya megkönnyítette a helyzetem,és kiengedett a bejárati ajtóhoz,és felhúzta a reluxát,hogy lássak.

Hamar ide is értek,és jöhetett a játék.
Kaptam finomságokat is,rudit meg burgonya szirmot.

Sokat játszottunk,már egész jól kezdük összehaverkodni.Csak az a baj(ami persze mindenhol előfordu)hogy mindíg elveszem a játékot ami a Janikánál van.De még nem vesztünk össze.

Nagyon jól telt a du-án,és hamar este lett,így sajna mentek haza.

Vacsiztam,és mivel álmos voltam,kaptam cicit és kemény 20 percet hagyott aludni Anya.

Azóta csak az ölébe ülök,és nyüglődöm.

Kellett ez neki???

2 megjegyzés:

csai írta...

Szia Kisbarátnőnk!

Ne haragudj, mindig bekukkantunk de is, csak olyan nehéz az időt jól beosztani!

agika írta...

Szegénykém!Ma én is kevesebbet aludtam és mostanra én is nyügi vagyok:s
Jó lehetett a babatali;)

Aranyosak vagytok a képeken:)))

Puszi: Danci és Ági :)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.