Az első sztori:
Tegnap hajnalban felébredtél.
Szokásos szólítás:-ANYA?
-Itt vagyok.
Erre általában visszafekszel és alszol tovább.
De ...
-PÓ,PÓ,PÓ.
-Mi van a Télapóval?Kivittem este,kint alszik.
Azt hittem a plüss Télapót keresed amivel este játszottál.Tévedtem.
-EPÜL.
-Mi repül?Mit álmodtál?
-PÓ,PÓ,PÓ.
-A Télapó repült a szánkón?Ezt álmodtad?És a Szarvasok?Ők is ott voltak?
-VAVAS.
-És ajándékot kaptál a Télapótól?
-NEM.
-Nem kaptál semmit?
-PUCSI.
-Pulcsit kaptál?
Erős bólogatás.
Ez volt az első álmod amit elmeséltél.
Imádtam!!
A másik sztori.
Orr szívózás van most óránként,a porszívó lassan a szoba dísze lesz.
Most már nagyon utálod,és sírsz üvöltesz.
Este el volt dugulva az orrod.Mondtuk,hogy nem kapsz levegőt,megint hamarosan porszívózás lesz.
Oda mentél,lefeküdtél a padlóra,mi meg csak lestünk.
Ma de-öt megint megismételted.
A harmadik sztori.
Mosogatás.
Ha ketten vagyunk és nem akarsz hagyni,most már odaveszlek segíteni.
Általában jól el vagy egy tányérral vagy pohárral,közben Én próbálok mosogatni.
Tegnap viszont annyira belejöttél,hogy kisajátítottad a vizet,és alig fértem oda.
Még jó,hogy van kettő belőle.Megoldottam.Te pancsikoltál a mosogató vízbe Én meg mosogattam a másiknál,folyó vízbe.
Ja és a lényeg,hogy van saját köténykéd és nem is voltál vizes.
A gondolataim.
Mint ismeretes,van egy házi orvosunk akihez akkor járunk ha nincsen komoly baj.Ez alatt azt értem,ha már láz van akkor Ő kizárva.Nem gyerek orvos,szerintem abszolút nem ért a gyógyításhoz és nem is bízom meg benne.
És van a Tokodi Doktor úr aki a kórházban rendel,ha gond van akkor hozzá megyünk.
Ő Gyermek szakorvos,nagyon jó,mindent elmond,sokat segít,egyszóval profi!
Az utóbbi időben itt is ott is elég sűrűn megfordultunk.
A Fehérvári utak nem kevésbe kerülnek,de ha azt akarjuk,hogy biztos kezekben legyél akkor a Tokodi Doktor bát választjuk.
Kezdtem elgondolkodni azon,hogy Háziorvost váltunk.
Tegnap ez már teljesen biztos lett.
Hogy miért?
Apa is beteg lett,de mire felébredt(éjszakás)már nem volt rendelés.
Felhívtam a Doktonőt,és telefonon elmondtam mi a gond.
Közölte velem,hogy adjak Apának köptetőt!!!!jó a gyereknek való szirup is.
Na itt döntöttem úgy,hogy ezzel a Doktor nővel Én befejeztem.
Végül is azt mondta este 6-ra menjen be Apa és megnézi.
Apa az mondta hagyjuk.
Végül is este 5 körül a Doktornő hívás nélkül kijött házhoz.
Megnézte Apát,kapott gyógyszert.
A kedvességével semmi bajom.Emberileg normális.
Azt mondta Apának hörghurutja van.
Most éppen ez a menő betegség nála??
Nem tudjuk.
Minden esetre az antibiotikum használ Apának,már jobban van.
De ettől eltekintve,Januárban beszélek a Védő néninkkel és átmegyünk.
Azt hiszem a Horváth Tibort fogom választani,Ő Seregélyesen van,és sok jót hallottam róla,nagyjából ismerem,és a Papa is sokat járt hozzá,még talán protekciónk is lesz.
És az elmúlt napokról.
Sok minden nem történt.
Küzdünk még a taksival a láz elmúlt.
A gyógyszer bevétel szenvedés,már egy üveg narancsdlébe tettem bele,így eliszogatod.
Tegnap volt egy rövidke kiruccanás is Seregélyesre a gyógyszertárba,meg Mamiékhoz.
Ma már jobban vagy,reméljük mire jön a Jézuska kutya bajunk sem lesz.Már nagyon várjuk ám,sokat készülünk.
2008. december 19., péntek
2008. december 18., csütörtök
Csenge Barátnőmnek!
A nap ma olyan fényesen ragyog,
ma mindenki azt suttogja: Boldog Születésnapot.
És azok, akik nagyon szeretnek,
sok ilyen szép napot kívánnak Neked.
Szellő szárnyán szálló idő
e szép naphoz vezetett,
szívem imádságát suttogja a szeretet.
Kérem a jó Istent,
óvjon, védjen tégedet.
Adjon neked egészséget,
hosszú boldog életet!
Boldog születésnapot kívánunk Drága Barátnőm!
2008. december 17., szerda
Csomó.(Anya)
Voltunk a Tokodi doki bácsinál.
Ő is azt mondta amit a Védő néni.
Valószínűleg az altatásnál kapott Bius egy szurit ami a nyál elválasztást segíti.
Csak éppen nagyon rosszul adhatták be,mert a hely sem stimmel.
Mi arra gyanítunk,hogy sírhatott,kapálózott,mocorgott,és bökték ahol sikerült.
Kaptunk rá kenőcsöt.Hétfőig EL KELL múlnia.
Ha mégsem,két lehetőség van.
Az egyik,hogy feltelik.
Akkor vissza kell mennünk és beszél a Doktor úr egy sebésszel aki altatás nélkül felböki.
Ez a jobbik a rosszabbik esetből.
Ha nem változik semmit akkor hétfőn hívni kell és akkor altatásban,kiveszik.
Reméljük ez nem fog bekövetkezni.
A taksira is kaptunk gyógyszert,mert a torka is piros és már lázas is volt du-án.
Ő is azt mondta amit a Védő néni.
Valószínűleg az altatásnál kapott Bius egy szurit ami a nyál elválasztást segíti.
Csak éppen nagyon rosszul adhatták be,mert a hely sem stimmel.
Mi arra gyanítunk,hogy sírhatott,kapálózott,mocorgott,és bökték ahol sikerült.
Kaptunk rá kenőcsöt.Hétfőig EL KELL múlnia.
Ha mégsem,két lehetőség van.
Az egyik,hogy feltelik.
Akkor vissza kell mennünk és beszél a Doktor úr egy sebésszel aki altatás nélkül felböki.
Ez a jobbik a rosszabbik esetből.
Ha nem változik semmit akkor hétfőn hívni kell és akkor altatásban,kiveszik.
Reméljük ez nem fog bekövetkezni.
A taksira is kaptunk gyógyszert,mert a torka is piros és már lázas is volt du-án.
2008. december 16., kedd
Szombat óta.
Ez még egy péntek esti kép.
Ezt a Télapót még akkor kaptam,és imádom.
Szombati napot nagyon korán kezdtem.
Coca vágás volt a Mamiéknál.
Fárasztó nap volt mindenkinek,de Én nagyon jól éreztem magam az Uncsikkal.
Rengeteget játszottunk szaladgáltunk,gyúrmáztunk,
és imádtuk egymást.
Másnap,vasárnap segítettem Anyának Fornettit csinálni,mert vendégeket vártunk.
Nagyon finom lett.
Ezt a Télapót még akkor kaptam,és imádom.
Szombati napot nagyon korán kezdtem.Coca vágás volt a Mamiéknál.
Fárasztó nap volt mindenkinek,de Én nagyon jól éreztem magam az Uncsikkal.
Rengeteget játszottunk szaladgáltunk,gyúrmáztunk,
és imádtuk egymást.
Másnap,vasárnap segítettem Anyának Fornettit csinálni,mert vendégeket vártunk.
Nagyon finom lett.Egyet külön csináltam Apának jó sok sajttal.
Én vittem be neki,és meg is kóstóltam.
Délután aztán megjöttek a vendégek és mint a képeken is látszik,nagyon jól éreztem magam.
Még Kacsa bácsit is lebirkóztam.
Sőt megint rávettem a gyúrmázásra és még az ölébe is ültem és úgy néztük a filmet.
A lányokkal is sokat és jót játszottunk.
Hétfőn de-öt Dunába voltunk az autót vittük megnézetni.Kaptam a Bácsitól egy Škodás nyalókát is amíg vártunk.
Én vittem be neki,és meg is kóstóltam.
Délután aztán megjöttek a vendégek és mint a képeken is látszik,nagyon jól éreztem magam.
Még Kacsa bácsit is lebirkóztam.
Sőt megint rávettem a gyúrmázásra és még az ölébe is ültem és úgy néztük a filmet.
A lányokkal is sokat és jót játszottunk.
Hétfőn de-öt Dunába voltunk az autót vittük megnézetni.Kaptam a Bácsitól egy Škodás nyalókát is amíg vártunk.Mikor végeztek hazajöttünk,játszottam,majd megint mentünk.
Anyáék kiraktak a Mamiéknál ott volt Dóra is,úgyhogy észre sem vettem amikor leléptek.
Viszont amikor észrevettem,hogy leltár hiány van akkor Mami már kénytelen volt telefonálni Anyáéknak,hogy vége a kimenőnek,nem bírom.
Az ablakban álltunk ott vártuk Őket.
Nem voltam annyira lelkes mint amennyire gondolták,hogy az leszek,de hát mit vártak??Otthagynak szó nélkül és még a nyakukba is ugorjak??
Az éjszakánk az elég szörnyű volt,Apa kezdte az éjszakát Én meg a takonykórt kezdtem.
Volt orr szívás,fújás,cseppentés,sírás,meg minden ami ilyenkor kell.
De-öt ugyanezt folytattuk.
Hála Isten más bajom nincs(KOPP-KOPP-KOPP),úgyhogy jó kedvem is van,csak az orr szívást útállom.
A dumállókám nagyon sokat haladt előre.Egyfolytában mondom,és ha új szót hallok azt akár órákig képes vagyok ismételgetni.
Sokat rajzolok,gyúrmázok ,legózok,babázok,plüsizek,főzök.
Elég jól belejöttem a mese nézésbe is,de az csak pár percre köt le aztán játszom tovább.
Múlt hét szerdán Apa észrevett a vállamon egy csomót.Másnap megmutattuk a védő néninek.
Azt mondta valószínűleg kaptam oda szurit a kórházba és az nem szívódott fel rendesen.
Azt mondta borogassuk és legkésőbb hétfőig ki kell fakadnia.
Nem fakadt,ki és nem is változott semmit.
Így ma Anya felhívta a Tokodi doki bácsit.
Holnap fél 4-re megyünk hozzá és megnézi.
Ő azt mondta,hogy tutira nem kaphattam oda szurit.
Nagyon reméljük,hogy semmi komoly,mert nem szeretnénk ismét a kórházba kikötni,pláne egy esetleges műtét sem hiányzik.
2008. december 12., péntek
Próbálunk felejteni.
És ebben mindenki a segítségemre van.
Mindenki a kedvemre tesz,szeretgetnek,puszilgatnak de legfőképpen sokat játszanak velem.
Egyszóval el vagyok kényeztetve.
Apát nyúzom.
Meg Apát nyúzom,
meg Apát nyúzom.
Keddi nap a csavargásé volt.
Kaptunk még múlt héten egy nagyon klassz könyvel kapcsolatos játékot Csenge barátnőméktől.
Azt intéztük.
Egy kislánynak küldtünk köyvet.
Amiből persze nekm is kellett egy példány.
Mint kiderült később Szabináék már olvasnak inket és nagyon hasonlítunk egymásra Szabinával.
Ismét szereztünk egy új kisbarátot.
Délután még
voltunk a Janikánál,
nagyon jót játszottunk együtt.
Itt garázsba ültünk éppen,ez Janika kedvenc játéka.
Voltunk csavarogni is rengeteget.
Voltunk Baba-Mama klubba.
Most nagyon jó volt.
Sokat játszottunk,tánciztam Alettával.
Anya fel is vette videóra.
Meg azt is,hogy hogyan rohangáltunk.
Vigyázat hangos.
Ma meg vásárolni voltunk,megint beszéltünk a Jézuskával.
Anyáék nem bírták,Én még bírtam volna,bár fáradt voltam.
Hazafelé elaludtam.
A du-ánt megint játékkal töltöttük.
2008. december 8., hétfő
Az elmúlt napok krónikája képekben.
Miután hazajöttünk a korházból,játék volt ezerrel.
Aztán jött a Papa meg a Mama.A játék folytatódott.
Ja és persze elhozták nekem az ajándékot amit a Télapó otthgyott náluk.
Később megjöttek a Keriék is.Nagy volt az öröm.
Ők is hoztak ajándékot nekem a Télapótól.
De a legnagyobb ajándék az volt,hogy itt voltak velem és szuperül mulattunk.
Zsuzsa néni is áttjött megnézni,hogy jól vagyok-e.
Apa Miki sapiját mindenki felpróbálta.
Még pénteken este kiraktuk a kiscsizmámat az ablakba.Ezek voltak benne reggel.
Ennyi volt a "termés,de még egy nagy csomag nincsen itt amit csütörtökön hagyott itt nekem a falusi Miki.
Hát persze,hogy a KOKI volt a lefontosabb. 
Egy fergeteges du-ánt töltötünk náluk,még Keri is beált pacinak,hogy Én jólérezzem magam.
Velük is nagyon sokat játszottam.Legóztunk.
Kacsa bácsinak aki csak bácsi volt,még a plüsiket is odaadtam,hogy vigyázon rájuk.
Később gyúrmázni kezdtünk és bizony a Bácsi sem menekült.Próbált ugyan de Én kitartó voltam és mindíg vissza tessékeltem.
Miután elmentek,bár nagyon nem akartak ők sem és Én sem voltam odáig az ötlettől(de megbeszéltük,hogy egy hét múlva megismételjük),vacsiztunk,fürcsiztünk,megmostam előszőr Anya haját majd az enyémet is.
Reggel a Mikiknél kezdtem,megnéztem meg van-e mind.
Egy párat összelapítottam,hogy hátha még kapok és elférjenek.
Ennyi volt a "termés,de még egy nagy csomag nincsen itt amit csütörtökön hagyott itt nekem a falusi Miki.
Hát persze,hogy a KOKI volt a lefontosabb.A szombati napunk azzal telt,hogy próbáltuk bepótólni a kimaradt dolgokat és pihiztünk is,meg sokat játszottuk,meséztünk.
Vasárnap reggel a Zita meg a Joci jöttek át hozzánk és Ők is megleptek egy nagy csomaggal,még gyúrma is volt benne.
Ki is próbáltuk Zitával.
Utána Mamiékhoz mentünk át ebédre.
Délben Anya hazahozta Apát,a Mama meg elaltatott engem és a Papival aludtam egy órácskát.
Addigra Anya is vissza ért.
Mami kalácsot sütött,mikor kész lett ettünk és mentünk is tovább Manócskákhoz akik már nagyon vártak.
Egy fergeteges du-ánt töltötünk náluk,még Keri is beált pacinak,hogy Én jólérezzem magam.Aztán Anyát hívták és mondta,hogy jönnünk kell haza mert jön hozzám a Klaus,meg a többiek.
Hát nem sokat kellet unszolni,kabát nélkül indultam volna haza.
Míg vártunk rájuk vacsiztam,tv-ztem.
Aztán megjöttek.Tőlük is kaptam ajit,még egy kispóló is volt a csomagba,pillangós és nagyon csinos.Ezúton köszönöm is nekik!!
Velük is nagyon sokat játszottam.Legóztunk.
Kacsa bácsinak aki csak bácsi volt,még a plüsiket is odaadtam,hogy vigyázon rájuk.
Később gyúrmázni kezdtünk és bizony a Bácsi sem menekült.Próbált ugyan de Én kitartó voltam és mindíg vissza tessékeltem.Miután elmentek,bár nagyon nem akartak ők sem és Én sem voltam odáig az ötlettől(de megbeszéltük,hogy egy hét múlva megismételjük),vacsiztunk,fürcsiztünk,megmostam előszőr Anya haját majd az enyémet is.
Végül 9-kor már aludtam is.
Az éjjszaka elég zűrösre sikerült.A műtét miatti köhögés és pici nátha zavart,és osszat is álmodtam.Anyáék közt kötöttem ki.
Reggel a Mikiknél kezdtem,megnéztem meg van-e mind.
Egy párat összelapítottam,hogy hátha még kapok és elférjenek.2008.12.05-én este 20. órakor megszületett Menyhárt Kinga Noémi.
Anya és lánya is jól vannak,ma már jöhetnek is haza.
Gratulállunk nekiek,és nagyon sok boldogságot kívánunk!
2008. december 7., vasárnap
A diós story Neked kicsi lányom,hogy ha egyszer megkérdezed tudd mi történt.(Anya)
Mint ismeretes,szerda de-öt diót kértél.
Mivel tudom,hogy nem rágsz meg semmit már eleve eltördeltem apróbb darabokra.Valószínűleg maradt benne nagyobb darab ,vagy sokat tömtél be,nem tudom.Ott voltál mellettem.
Elkezdtél fulákolni a szokásos módon,aztán egyre jobban.Rohantam vízért,aztán a fürdőbe.Ütöttem a hátadat,fejre állítottalak,belenyúltam a szádba.
Te sírtál,öklendezted visszafelé,nem kaptál levegőt,csuklottál össze a kezembe.
Akkor már sírva kiabáltam,hogy "Istenem segíts rajta kérlek".
Nagy nehezen abbahagytad,kaptál levegőt,láttam,hogy nagyjából oké a dolog,kínáltalak vízzel,majd cicivel.Amikor a cicit elfogadtad és szopiztál akkor gondoltam,hogy már nem lehet gond.
Na rajtam akkor tört ki végképp a pánik,bőgtem,remegtem és láttam rajtad is a rémület jelét.Akkor jutott el a tudatomig,hogy akár a kezem között ..........
Bementünk a szobába,ciciztél tovább,felhívtam Apát.Megpróbált nyugtatni,de csak Ő is ideges lett.
Aztán hosszú szpoi után is csak ültél és bújtál hozzám.Tudtam,hogy még nem jó valami,kicsit furán is nyeltél ezért felhívtam a Védő nőt.
Mondta mennyünk be hozzá.
Ahogy öltöztetni kezdtelek,elkezdtél köhögni,öklendezni,majd fuldoklani,és végül hányni.
Kijött egy nagyobb meg egy kis darab dió.Megint jól megijedtünk,de ezen már hamar túl tetted magad,és mintha mi sem történt volna visszajött a jókedv és a dumálás is.
Azért bevittelek.
Be is hívott bennünket az Éva.
Elmeséltük mi volt,átjött a Doki nő,majd mi mentünk fel hozzá.Azt mondta.Ő hiába is nézne meg nem látna semmit sem.Ír beutalót a gégészetre,meg egy gyermek szakorvoshoz és másnap reggel ott kezdjünk.Terike néni az aszisztense(aki itt lakik a telepen,így velünk nagyon rendes)mondta,hogy nem lenne e jobb ha még aznap bemennénk.
A Doktornő,azt mondta nem ráér holnap.
Aztán amikor végeztünk a Terike néni utánunk jött és mondta,hogy mindenképpen menjünk be az ambulanciára még akkor du-án ne várjuk.
Beszéltünk még Évával aztán hazajöttünk.
Mindenkit értesítettünk.
Aludtál egyet,felébredtél ettél,megjött Apa,öltöztünk és irány be.
Még éppen volt gyerekszakorvosi rendelés.
Egy fiatal Doktornő volt,Bech Mária aki megnézett.Sem elsőre sem másodikra nem volt szimpi.
Jól leszúrt a lábról,hogy nem ehet ennyi idős gyerek olajos magvakat.
Amíg telefonálgatott meg egyeztetett az aszisztensel,kiderült számunkra,hogy nem lesz egyszerű menet.
Rögtön mentünk az osztályra és kaptál branült a karodba amit egy hang nélkül tűrtél.Nagyon okosan viselkedtél.Az egyik teli kémcső vér felét pedig még ki is borította az ápoló nő.
Közben megjött a Doki aki kísért minket mindenhová.Ő egy aranyos fiatalember volt.
Mentünk először a Tüdő röntgenre majd az átvilágításra.
Katasztrófa volt mindkettő.Rettentően sírtál.Én sem bírtam.
Onnét felmentünk a Gége műtőbe ahol már egy egész csapat orvos és Nővér várt.Közben kiderült,hogy ugye kettőkor ettél,így nem lehet azonnal műteni.
Míg vártunk a végleges döntésre az összes orvos,nővér,ápoló,mindenki körülöttünk sürgött,vittek téged,még egy nyuszit is adtak játszani.
Nagyon aranyosak voltak,le a kalappal előttük!!!
Amikor kiderült,hogy legkorábban este 8-kor leszel műthető áthelyeztek bennünket a gégészetre,ki az osztályra.
Apa sajnos oda sem jöhetett be mivel női kórterembe voltunk.Először eljött haza a Fifiért meg pár holmiért.Menet közben döbbent rá,hogy nincs is lakáskulcsa.
Hívott.Közös megegyezés alapján szó szerint betört hozzánk.
Most volt szerencse,hogy a hátsó külső ajtónkba el volt törve a zár és,hogy a belső ajtót nem lehetett bezárni mert nagyon bedagadt a sok párától.
Összeszedte a holmikat,beszélt Mamiékkal és jött vissza hozzánk.
Néha kisétáltunk hozzá a folyosó végére.Jókedved volt szaladgáltál,bohóckodtál egészen addig,míg a fáradtság le nem gyűrt.
Akkor sírtál,fogtad a sapidat pulcsidat és kiabáltad,hogy mennyünk.
Na ekkor már kész voltam.Nem ihattál,nem cicizhettél.Csak sírtál és sírtál és a hazajövőtelen kívül semmit sem akartál.
Nehezen rábeszéltelek menjünk ki Apához.Szorítottad a sapit meg a pulcsi,és így aludtál el a vállamon.
Bő egy órát szundítottál.
Nem sokkal utána jött is érted a beteg hordó fiatalember.
Kicsit csúnya de annál kedvesebb bácsi volt.
Megengedte,hogy a műtő folyosó ajtajáig vigyelek.Ott elvett és bevitt.
Ez volt az a pillanat amit életemben nem fogok tudni kiverni a fejemből.(most is könnyes a szemem)Sírtál és kiabáltál utánam.Apához bújtam és rázkódva remegve sírtam.
Aztán kijjebb mentünk.Jött az altató orvos,aki rögtön le is szúrt,hogy nem kell ekkora drámát csinálni,minden rendben lesz.Próbált megnyugtatni,de nem sikerült.
Visszamentünk a váróba.Apa felhívta a Mamiékat és akkor szegény már Ő sem bírta.Sírt.És persze Őt a Mama vigasztalta,de szerintem biztos Mami is bőgött.
Kb fél órát vártunk tiszta idegbe.Életünk leghosszabb fél órája volt.
Már vissza sétáltunk a műtőhöz is,mert folyton a hangodat hallottuk.Valószínűleg együtt hallucináltunk.
Végre jött két orvos,már utcai ruhában akik mondták,hogy végeztek már ébresztgetnek.
Majd jött a doktor nő a ruháidért és utána kijött elmondani,hogy jól vagy nem találtak semmit de pénteken újra meg kell csinálni.
Készek voltunk.Alig vártuk,hogy láthassunk és a karunkba foghassunk.
Kijött a beteghordó szólt,hogy menjek.
A Doki bácsi ölében üldögéltél és utánam sírtál.
Magamhoz öleltelek és onnéttól megszűnt egy kicsit a világ,nem tudom mi történt ki mit mondott.
Megjött értünk a kísérő doki,meg a mentő és menni kellett.
Mentővel vittek átt az intenzívre.
Ott megint kivettek a kezemből,és elvittek,megint hallottuk ahogy sírsz.
Aztán jöttek értem,beöltöztem és egy szobába vezettek.Egyedül voltál,akkor már az infúziót bekötötték a másik kezeden meg rajta volt a műszer .
Nyakig betakarva feküdtél,rémülten,sírva néztél rám,hogy most mégis mi a fene történik veled.
Próbáltalak vigasztalni,magyaráztam,hogy miért van ez,hogy mi fog történni,hogy nagyon szeretünk,és nem lesz semmi baj sem.
Biztosan egy szót sem fogtál fel az egészből,mert folyton csak fel akartál ülni,és hozzám bújni.
Végül a nővér megkegyelmezett és kivehettelek.
Sajnos elaltatni nem tudtalak sehogy sem.Mikor a két óra letelt még a cicizésre is engedélyt kaptunk de akkor sem tudtál elaludni.
Ha be is szundítottál amint megmoccantam már fel is ébredtél.Tudtad,hogy ott foglak hagyni.
Végül 3/4 11-kor haza küldtek.
Otthagytam a cuccaidat és Fifit.
Ahogy mentünk kifelé,még hallottuk a sírást.
Biztos voltam benne,hogy kapsz valami nyugtató félét,így egy kicsit könnyebb volt.
Hazafelé és itthon is csak sírtam.
Még összepakoltam másnapra a holmijainkat,meg fürdés és haj mosás aztán lefeküdtünk.
Valószínűleg hamar beájultunk mert akkorra már olyan ideg állapotban voltunk,hogy gondolkodni sem nagyon tudtunk.
Egy hihetetlen pocsék éjszaka után,fél 6-kor felkeltem.Még pakolásztam,ébresztettem Apát,Ő is összekészült és már mentünk is hozzád.
Alig vártam,hogy láthassalak.
Miután a nővérke szólt,hogy mehetek,beöltöztem.Ő kihozott a szoba előtti folyosóra,így Apa is láthatott,bár ajtón keresztül és messziről.
Rohantam be,és csak öleltük egymást percekig.
Kérdeztem mi volt éjszaka azt mondták minden rendben volt,végig aludtad az éjszakát.Haha,nyugtatóval könnyen megy.
A de-öttöt veled töltöttem,jól ettél,sokat szopiztál,és játszottunk.
Kiküldtek amikor a vért vették tőled,Apa már nagyon aggódót,tiszta ideg volt,hogy mi van.Mikor végeztek Apa ment be.
Sajnos nem sokáig maradt,mert sírtál utánam.
Ezek után mentünk az újabb tüdő röntgenre illetve átvilágításra.
Apa ment minden hová,Én meg kintről hallottam a sírást,sikítást.Majd a szívem szakadt meg.És tudom,hogy Apa még rosszabbúl érezte magát.
Ezek után vissza az intenzívre.
Játszottunk,kaptunk legót.Rábeszéltelek Apa had jöjjön be játszani.
Bement.
Ismét nem sikerült sok időt együtt lennetek,mert hozták az ebédet amit sürgősen meg kellett enned,mert siettek visszavinni a tálcát.
Aztán nagy sokára kiderült,hogy jók az eredmények így kikerülünk az anyás szobába.
Fél kettőkor átmehettünk a Mikulás ünnepségre.
Élvezted,örültél,kiabáltál.
Aztán fél három körül kimehettünk a szobába.
Jött a Keri is és végre Apával is találkozhattál.
Maradtak egy kicsit,aztán hazajöttek.Apa már nagyon fáradt volt,szegény egész nap ott álldogált a folyosón.Annyira sajnáltam Őt is,nagyon rossz volt.
Később megtudtuk,hogy valószínűleg nem lesz második műtét,rögtön hívtuk is Apát.
Du-án még bejöttek Mamiék is.Eléjük kiabálva szaladtál,Papa,Mama,könnyes volt az Ő szemük is mikor odaértek hozzám.
Hoztak enni,meg inni.Beszélgettünk velük a folyosón.
Aztán elmentek,mi olvastunk,meg beszélgettünk a szobatársunkal.
Egy 3 hónapos tündéri kisfiú Levente és Anyukája.Megszerettük Őket.
Az éjszakánk pocsék volt.Vártam a reggelt a vizitet,és Apát.
7 előtt keltünk,később hívtuk Apát,már úton volt,pedig úgy volt,hogy csak akkor jön,ha már tudunk valamit.Nem bírta nélkülünk.Jobb is volt,mert nekünk is nagyon hiányzott,és annyira jót játszottatok,boldog voltál,mosolyogtál.
Ez még jobban össze fonta az eddigi kapcsot köztetek.
A vizit,hát először egy doki bá volt,Ő nem mondott semmit,csak,hogy a tüdőd tiszta,meg megismerte Fifit.
Aztán jött az ellátós aki szólt,hogy felveszi az adatokat és mehetünk fizetni a szobát mert megyünk haza.
Apa éppen a folyosón volt,szaladtam hozzá a jóhirrel,és meg is kértük,hogy menjen átt fizetni. Leviék is mentek így az övékét is befizette.
Onnéttól már csak arra vártunk,hogy jöjjenek végre vizitelni.
Dél volt mire jöttek.Megkaptuk a haza jöveteli engedélyt.
Kiszedettük a branült.Ez jobban fájt mint amikor felették.
Végül egykor kaptuk meg a zárót de addigra már tűpárnákon ültünk.
És végre jöttünk haza.
Ahogy kiértünk a korházból,mindannyiunkat megszállt valami hatalmas könnyedség.A haza út felét végig vigyorogtad,csak úgy,rám néztél és már mosolyogtál is.
Itthon nagy örömmel rohantál egyik játéktól a másikig.
Végre itthon vagyunk!!!
Úgy érzem ez elég nyers ,de még így is fájt róla írnom.
Talán egyszer elhalványul.
És nagyon reméllem,hogy soha többé nem kell ilyenről írnom!!!
Mivel tudom,hogy nem rágsz meg semmit már eleve eltördeltem apróbb darabokra.Valószínűleg maradt benne nagyobb darab ,vagy sokat tömtél be,nem tudom.Ott voltál mellettem.
Elkezdtél fulákolni a szokásos módon,aztán egyre jobban.Rohantam vízért,aztán a fürdőbe.Ütöttem a hátadat,fejre állítottalak,belenyúltam a szádba.
Te sírtál,öklendezted visszafelé,nem kaptál levegőt,csuklottál össze a kezembe.
Akkor már sírva kiabáltam,hogy "Istenem segíts rajta kérlek".
Nagy nehezen abbahagytad,kaptál levegőt,láttam,hogy nagyjából oké a dolog,kínáltalak vízzel,majd cicivel.Amikor a cicit elfogadtad és szopiztál akkor gondoltam,hogy már nem lehet gond.
Na rajtam akkor tört ki végképp a pánik,bőgtem,remegtem és láttam rajtad is a rémület jelét.Akkor jutott el a tudatomig,hogy akár a kezem között ..........
Bementünk a szobába,ciciztél tovább,felhívtam Apát.Megpróbált nyugtatni,de csak Ő is ideges lett.
Aztán hosszú szpoi után is csak ültél és bújtál hozzám.Tudtam,hogy még nem jó valami,kicsit furán is nyeltél ezért felhívtam a Védő nőt.
Mondta mennyünk be hozzá.
Ahogy öltöztetni kezdtelek,elkezdtél köhögni,öklendezni,majd fuldoklani,és végül hányni.
Kijött egy nagyobb meg egy kis darab dió.Megint jól megijedtünk,de ezen már hamar túl tetted magad,és mintha mi sem történt volna visszajött a jókedv és a dumálás is.
Azért bevittelek.
Be is hívott bennünket az Éva.
Elmeséltük mi volt,átjött a Doki nő,majd mi mentünk fel hozzá.Azt mondta.Ő hiába is nézne meg nem látna semmit sem.Ír beutalót a gégészetre,meg egy gyermek szakorvoshoz és másnap reggel ott kezdjünk.Terike néni az aszisztense(aki itt lakik a telepen,így velünk nagyon rendes)mondta,hogy nem lenne e jobb ha még aznap bemennénk.
A Doktornő,azt mondta nem ráér holnap.
Aztán amikor végeztünk a Terike néni utánunk jött és mondta,hogy mindenképpen menjünk be az ambulanciára még akkor du-án ne várjuk.
Beszéltünk még Évával aztán hazajöttünk.
Mindenkit értesítettünk.
Aludtál egyet,felébredtél ettél,megjött Apa,öltöztünk és irány be.
Még éppen volt gyerekszakorvosi rendelés.
Egy fiatal Doktornő volt,Bech Mária aki megnézett.Sem elsőre sem másodikra nem volt szimpi.
Jól leszúrt a lábról,hogy nem ehet ennyi idős gyerek olajos magvakat.
Amíg telefonálgatott meg egyeztetett az aszisztensel,kiderült számunkra,hogy nem lesz egyszerű menet.
Rögtön mentünk az osztályra és kaptál branült a karodba amit egy hang nélkül tűrtél.Nagyon okosan viselkedtél.Az egyik teli kémcső vér felét pedig még ki is borította az ápoló nő.
Közben megjött a Doki aki kísért minket mindenhová.Ő egy aranyos fiatalember volt.
Mentünk először a Tüdő röntgenre majd az átvilágításra.
Katasztrófa volt mindkettő.Rettentően sírtál.Én sem bírtam.
Onnét felmentünk a Gége műtőbe ahol már egy egész csapat orvos és Nővér várt.Közben kiderült,hogy ugye kettőkor ettél,így nem lehet azonnal műteni.
Míg vártunk a végleges döntésre az összes orvos,nővér,ápoló,mindenki körülöttünk sürgött,vittek téged,még egy nyuszit is adtak játszani.
Nagyon aranyosak voltak,le a kalappal előttük!!!
Amikor kiderült,hogy legkorábban este 8-kor leszel műthető áthelyeztek bennünket a gégészetre,ki az osztályra.
Apa sajnos oda sem jöhetett be mivel női kórterembe voltunk.Először eljött haza a Fifiért meg pár holmiért.Menet közben döbbent rá,hogy nincs is lakáskulcsa.
Hívott.Közös megegyezés alapján szó szerint betört hozzánk.
Most volt szerencse,hogy a hátsó külső ajtónkba el volt törve a zár és,hogy a belső ajtót nem lehetett bezárni mert nagyon bedagadt a sok párától.
Összeszedte a holmikat,beszélt Mamiékkal és jött vissza hozzánk.
Néha kisétáltunk hozzá a folyosó végére.Jókedved volt szaladgáltál,bohóckodtál egészen addig,míg a fáradtság le nem gyűrt.
Akkor sírtál,fogtad a sapidat pulcsidat és kiabáltad,hogy mennyünk.
Na ekkor már kész voltam.Nem ihattál,nem cicizhettél.Csak sírtál és sírtál és a hazajövőtelen kívül semmit sem akartál.
Nehezen rábeszéltelek menjünk ki Apához.Szorítottad a sapit meg a pulcsi,és így aludtál el a vállamon.
Bő egy órát szundítottál.
Nem sokkal utána jött is érted a beteg hordó fiatalember.
Kicsit csúnya de annál kedvesebb bácsi volt.
Megengedte,hogy a műtő folyosó ajtajáig vigyelek.Ott elvett és bevitt.
Ez volt az a pillanat amit életemben nem fogok tudni kiverni a fejemből.(most is könnyes a szemem)Sírtál és kiabáltál utánam.Apához bújtam és rázkódva remegve sírtam.
Aztán kijjebb mentünk.Jött az altató orvos,aki rögtön le is szúrt,hogy nem kell ekkora drámát csinálni,minden rendben lesz.Próbált megnyugtatni,de nem sikerült.
Visszamentünk a váróba.Apa felhívta a Mamiékat és akkor szegény már Ő sem bírta.Sírt.És persze Őt a Mama vigasztalta,de szerintem biztos Mami is bőgött.
Kb fél órát vártunk tiszta idegbe.Életünk leghosszabb fél órája volt.
Már vissza sétáltunk a műtőhöz is,mert folyton a hangodat hallottuk.Valószínűleg együtt hallucináltunk.
Végre jött két orvos,már utcai ruhában akik mondták,hogy végeztek már ébresztgetnek.
Majd jött a doktor nő a ruháidért és utána kijött elmondani,hogy jól vagy nem találtak semmit de pénteken újra meg kell csinálni.
Készek voltunk.Alig vártuk,hogy láthassunk és a karunkba foghassunk.
Kijött a beteghordó szólt,hogy menjek.
A Doki bácsi ölében üldögéltél és utánam sírtál.
Magamhoz öleltelek és onnéttól megszűnt egy kicsit a világ,nem tudom mi történt ki mit mondott.
Megjött értünk a kísérő doki,meg a mentő és menni kellett.
Mentővel vittek átt az intenzívre.
Ott megint kivettek a kezemből,és elvittek,megint hallottuk ahogy sírsz.
Aztán jöttek értem,beöltöztem és egy szobába vezettek.Egyedül voltál,akkor már az infúziót bekötötték a másik kezeden meg rajta volt a műszer .
Nyakig betakarva feküdtél,rémülten,sírva néztél rám,hogy most mégis mi a fene történik veled.
Próbáltalak vigasztalni,magyaráztam,hogy miért van ez,hogy mi fog történni,hogy nagyon szeretünk,és nem lesz semmi baj sem.
Biztosan egy szót sem fogtál fel az egészből,mert folyton csak fel akartál ülni,és hozzám bújni.
Végül a nővér megkegyelmezett és kivehettelek.
Sajnos elaltatni nem tudtalak sehogy sem.Mikor a két óra letelt még a cicizésre is engedélyt kaptunk de akkor sem tudtál elaludni.
Ha be is szundítottál amint megmoccantam már fel is ébredtél.Tudtad,hogy ott foglak hagyni.
Végül 3/4 11-kor haza küldtek.
Otthagytam a cuccaidat és Fifit.
Ahogy mentünk kifelé,még hallottuk a sírást.
Biztos voltam benne,hogy kapsz valami nyugtató félét,így egy kicsit könnyebb volt.
Hazafelé és itthon is csak sírtam.
Még összepakoltam másnapra a holmijainkat,meg fürdés és haj mosás aztán lefeküdtünk.
Valószínűleg hamar beájultunk mert akkorra már olyan ideg állapotban voltunk,hogy gondolkodni sem nagyon tudtunk.
Egy hihetetlen pocsék éjszaka után,fél 6-kor felkeltem.Még pakolásztam,ébresztettem Apát,Ő is összekészült és már mentünk is hozzád.
Alig vártam,hogy láthassalak.
Miután a nővérke szólt,hogy mehetek,beöltöztem.Ő kihozott a szoba előtti folyosóra,így Apa is láthatott,bár ajtón keresztül és messziről.
Rohantam be,és csak öleltük egymást percekig.
Kérdeztem mi volt éjszaka azt mondták minden rendben volt,végig aludtad az éjszakát.Haha,nyugtatóval könnyen megy.
A de-öttöt veled töltöttem,jól ettél,sokat szopiztál,és játszottunk.
Kiküldtek amikor a vért vették tőled,Apa már nagyon aggódót,tiszta ideg volt,hogy mi van.Mikor végeztek Apa ment be.
Sajnos nem sokáig maradt,mert sírtál utánam.
Ezek után mentünk az újabb tüdő röntgenre illetve átvilágításra.
Apa ment minden hová,Én meg kintről hallottam a sírást,sikítást.Majd a szívem szakadt meg.És tudom,hogy Apa még rosszabbúl érezte magát.
Ezek után vissza az intenzívre.
Játszottunk,kaptunk legót.Rábeszéltelek Apa had jöjjön be játszani.
Bement.
Ismét nem sikerült sok időt együtt lennetek,mert hozták az ebédet amit sürgősen meg kellett enned,mert siettek visszavinni a tálcát.
Aztán nagy sokára kiderült,hogy jók az eredmények így kikerülünk az anyás szobába.
Fél kettőkor átmehettünk a Mikulás ünnepségre.
Élvezted,örültél,kiabáltál.
Aztán fél három körül kimehettünk a szobába.
Jött a Keri is és végre Apával is találkozhattál.
Maradtak egy kicsit,aztán hazajöttek.Apa már nagyon fáradt volt,szegény egész nap ott álldogált a folyosón.Annyira sajnáltam Őt is,nagyon rossz volt.
Később megtudtuk,hogy valószínűleg nem lesz második műtét,rögtön hívtuk is Apát.
Du-án még bejöttek Mamiék is.Eléjük kiabálva szaladtál,Papa,Mama,könnyes volt az Ő szemük is mikor odaértek hozzám.
Hoztak enni,meg inni.Beszélgettünk velük a folyosón.
Aztán elmentek,mi olvastunk,meg beszélgettünk a szobatársunkal.
Egy 3 hónapos tündéri kisfiú Levente és Anyukája.Megszerettük Őket.
Az éjszakánk pocsék volt.Vártam a reggelt a vizitet,és Apát.
7 előtt keltünk,később hívtuk Apát,már úton volt,pedig úgy volt,hogy csak akkor jön,ha már tudunk valamit.Nem bírta nélkülünk.Jobb is volt,mert nekünk is nagyon hiányzott,és annyira jót játszottatok,boldog voltál,mosolyogtál.
Ez még jobban össze fonta az eddigi kapcsot köztetek.
A vizit,hát először egy doki bá volt,Ő nem mondott semmit,csak,hogy a tüdőd tiszta,meg megismerte Fifit.
Aztán jött az ellátós aki szólt,hogy felveszi az adatokat és mehetünk fizetni a szobát mert megyünk haza.
Apa éppen a folyosón volt,szaladtam hozzá a jóhirrel,és meg is kértük,hogy menjen átt fizetni. Leviék is mentek így az övékét is befizette.
Onnéttól már csak arra vártunk,hogy jöjjenek végre vizitelni.
Dél volt mire jöttek.Megkaptuk a haza jöveteli engedélyt.
Kiszedettük a branült.Ez jobban fájt mint amikor felették.
Végül egykor kaptuk meg a zárót de addigra már tűpárnákon ültünk.
És végre jöttünk haza.
Ahogy kiértünk a korházból,mindannyiunkat megszállt valami hatalmas könnyedség.A haza út felét végig vigyorogtad,csak úgy,rám néztél és már mosolyogtál is.
Itthon nagy örömmel rohantál egyik játéktól a másikig.
Végre itthon vagyunk!!!
Úgy érzem ez elég nyers ,de még így is fájt róla írnom.
Talán egyszer elhalványul.
És nagyon reméllem,hogy soha többé nem kell ilyenről írnom!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
