2009. december 11., péntek

Még mindíg.

Mármint a napjaink ugyan úgy telnek.
Reggel Anya meg Apa megy a Kórházba Én meg a Mamira vagyok bízva.
Még mindig nagyon jól érzem magam Mamival és még mindig sírás van haza jövetelkor.

Du.-án még mindig itthon,játék,mese,olvasás.
Tegnap kivételes nap volt,itt volt nálam Klaus meg Zsuzsa néni,nagyon örültem nekik,és jót játszottunk.

Néhány kép is az elsőkön eszem a csoki krémet.Anya azt mondta,hogy amikor én voltam a pocijába ugyan így ette Ő is az üvegből,biztosan azért szeretem én is ennyire.


A másik két-két képen az adventi bontások.
Tegnap nagyon finom cukrot találtam benne,olyat még sosem ettem és örültem is.Ma meg reggel korán én hívtam fel Anya figyelmét,hogy még nem vettük ám ki.

Még egy jó stori,mert,hogy éppen megint csináltam.
Apa mikor megy el,tegnap pl dolgozni,most meg megy a gyárba a cuccaiért,kértem tőle puszit,kaptam is,aztán mondtam neki,hogy Anyának is!!!
Szófogadó Apuka.
dátum:

2 megjegyzés:

Emi és Laci írta...

Drága Bius! Nemsokára meglesz a kistesód! Nem fogsz unatkozni! (Bár eddig se volt nálatok jellemző az unatkozás!)
Puszi: Emiék

2009. december 12. 14:57
Lindaanyu írta...

Drága Beus!
Gratulálunk a Tesódhoz Biztosan nagyon nagy és ügyes Nővérkéje leszel!
Puszi Mindenkinek!

2009. december 12. 18:48

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.