2009. december 14., hétfő

Apás napok!

Sziasztok.A napjaim nagyjából a mamiéknál telnek.Apukám itthon rohangászik értem,miattam és nekem,hogy minden rendbe legyen!Este és reggel vagyok vele itthon.Tegnap voltak mamiéknál az uncsik is ,játék ezerrel aztán a nagy hatalmas hiszti.Nekik iskola lett ma én meg nem akartam,hogy haza menjenek.Tesóval is rendben mennek a dolgok ahogy hallom apukámtól.Hamarossan láthatom élőben is!Itt egy mai kép róla:



Ha minden igaz szerdán talán már láthatom is!!!

5 megjegyzés:

csupella írta...

hogy mi?hát mióta nem voltam?
nagyon gyönyörű a hugicád!akár csak te!
sok boldogságot hozzá!
pusz

Mia és Maja írta...

Jaj de jó lesz Neked drága barátnőnk,most már te is nővérke lettél!:p:)
Várjuk már a beszámolót az első találkozásotokról.:)

Anya végigzokogta nálunk ezeket az első perceket,gondolom,nálatok sem lesz máshogy...:$:)

Puszi!

Kata és Tommy írta...

Biztosan nagyon szépek lesznek a napjaitok tesóval.
Feltétlen sok képeket és videót csináljatok a nagy pillanatról :-)
Pusz:Tommy

-krisztina- írta...

Kedves Robi!

gyönyörű ez a kiscsaj (is),de Judit hogy viseli a Bius nélküli napokat?
és hogy van a szülés után?

Puszi nektek!

agika írta...

Gyönyörű a Hugicád,kíváncsian várjuk milyen lesz végre Anyával,és Tesókával nameg Apával négyesben:)

Puszi!

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.