2009. november 13., péntek

A hetünk.

Már megint olyan régen írtunk,hogy felére sem emlékszem a történteknek.
Ezért nem is nagyon részletezünk.

Elővettük a Télapós dalokat,könyveket filmeket,plüsiket.Nagyon érdekel minden ami a Télapóval kapcsolatos.
Valamelyik nap Fehérvárra is be kellett mennünk ott is kaptam egy puzzlét ami Télapós.

Csütörtökön megkaptuk a H1N1 elleni oltást is.Délben Anya meg Apa kapta a védőbe,utána meg jött értünk Mónika meg Alcsi és velük mentünk át Sárosdra a mi Doktornéninkhez.
Alcsival együtt mentünk be,de Alcsi sokkal jobban viselte az egészet mint én.Én most is mint a múltkor amint az asztalra ültem már üvöltöttem ahogy a torkomon kifért.Aztán amikor láttam,hogy Alcsi nem is sír abbahagytam,de amint rám került a sor ismét sírtam.
Szuri után azért elhalmoztak minket mindenféle földi jóval.Kaptunk Csokit Anyától Mónikától,aztán Mónika még el is vitt minket egy cukiba,ahonnét csipszet kaptunk tőle,utána meg kiflit ettünk.Ennyi kijár a hősöknek.
Hazafelé,még bementünk egy kicsit klubbolni,hazajönni nem akartam,sírtam.De mire hazaértünk elaludtam.
Oltás után nem volt semmi bajom sem.

Ma meg Anyát kísértük megint NST.-re.Amíg Anya meg a tesó figyelték egymást,mi megint jót szórakoztunk Apával.Anya készített nekem egy hátizsáknyi játékot,meg csokit,cukit,kiflit,banánt,úgyhogy dőzsiztem is rendesen.
Kerit is megint meglátogattuk,majd jöttünk haza.
Du.-án pedig Papa lepett meg miket,jött hozzám,mert régen találkoztunk már.

Megint elkezdtünk zenét is hallgatni,Anya meg is lepődött,hogy milyen ügyesen tudom a dalokat,pedig csak párszor hallottam.
Most a napokban az olvasás szünetel,helyette babázok,kirakózok,meg autózok.

Nagyjából ennyi.
Ja a kép!
Anya ma sikeresen megégette a kezét,és mi segítettünk neki Apával kiteregetni.

Mielőtt Apa elment melózni elaludtam.Mikor felébredtem rögtön kerestem,Anya mondta,hogy elment dolgozni.Vagy negyed órát sírtam utána.

4 megjegyzés:

Bianka, Dominika és Bogi anya írta...

Sziasztok!

/Mi is próbálkozunk már a Télapós dolgokkal de Biusom hallani sem akar róla!/

Bius Te egy kis igazi hős vagy hogy hagytad magad oltatni.Egy kis sírás meg amúgy is belefér/hozzá tartozik.

Nagyon ügyik vagytok Apával,hogy segítettetek Anyának a teregetésben!!!

Kata és Tommy írta...

Édesanya azt mondta,hogy ő is szeretne ilyen ügyes segítséget,mint amilyen Te voltál.
Bár én is szoktam segíteni,de inkább szagolgatom a ruhákat és dícsérem, hogy milyen finom illatú:-)
Nagyon hősiesek vagytok, főleg Te Biusom, hogy nem sírtál, csak egyicike picikét.
Puszillak:Tommy

csai írta...

De ügyesen teregetsz! :) Mi is tegnap vettük elő a mikulásos dalokat, könyveket, játékokat... Csenge már ki is választotta a neki leginkább tetszőt, úgyhogy azt tanulgatjuk.

Era és Dani írta...

Hát tényleg hősök vagytok a szuri miatt!!(Mi nem akarunk belevágni.)
A teregetés nagyon jól megy.Danim is szokott segíteni de gyakran többet leszed mint amennyit feltenne.

pussz,Era és Dani

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.