2009. március 3., kedd

Kutyus,meg miegymás.

Tegnapi napom igen érdekesre sikerült.
A de-öttünk amolyan fetrengősre sikerült.
Semmihez semmi kedvünk nem volt,és csak Tv-t néztünk,meg hol itt hol ott feküdtünk.
11-kor el is aludtunk.
Bő egy órát aludtam,aztán ebéd,és ébresztettük Apát is.

Aztán összeszedtük magunkat és Mentünk a papihoz.
Apa segített neki,de a fűl húzkodást sem hagytam ki.
Dédiéktől hoztak el valamit,addig mi is ott voltunk,így dédiztem is egy kicsit.
Aztán mentünk egy nénihez akinek két kisfia van és 7 kiskutyája.
Abból egy már az Én nevemre van írva,ugyanis hamarosan az enyém lesz.
Nagyon aranyosak voltak a kutyusok,nem is féltem tőlük,és legszívesebben a kis kutyusok anyukáját hoztam volna el.

Aztán jöttünk haza elaludtam,majd játék,fürcsi és azért így is fél 10-kor már aludtam.

Reggel ébredés ,öltözés,evés,és jöttek a Mamáék.
Hoztak Apának egy kis ezt meg azt amiből a kutyusnak a helyét meg tudja csinálni.
Egy kicsit maradtak,játszottunk,meg megmutattam a rajzaimat,aztán már mentek is.

Mi meg felöltöztünk,és mentünk ki.


Apa előszedte a lapátjaimat és jót kertészkedtem.
Aztán egy idő után már hiányzott Anya így bevitt Apa hozzá.
Anya éppen takarított,Én meg rögtön be is álltam segíteni .


Aztán Tv-nézés majd számítógépen néztünk zenéket.Az egyik annyira tetszett,hogy húúúú....
Egy kicsit hosszú,de Anyának annyira tetszettem,hogy nem bírta abbahagyni.
Annyira nem érthető,de éneklem amit hallok,és ahogy hallom.
No meg téncolok is.
(Közben a forgós székben állt és úgy ugrált)
Majd ebéd,és alvás,amihez semmi kedvem nem volt,viszont 2 perc sem kellett és már aludtam is.
Ébredés után kicsit nyűgi voltam,de kimentünk megnézni Apát.
Ilyen szép házikót barkácsolt össze.
Aztán elmentünk sétálni,majd bent játszottunk meg buliztam egy újabb zenére.
Egy kicsit volt hisztike is du-án,de hamar elmúlt.Most még Apát boldogítom.

5 megjegyzés:

Eszti írta...

Húha Barátosném!Kutyus?Ezt nevezem!Képet mindenképpen tegyetek ám,mert nagyon kíváncsiak vagyunk az új jövevényre!Millió pusza nektek!

Rebeka és Annabella írta...

Anya örülhet, hogy ilyen szorgalmas a lánykája!
Apa pedig nagyon ügyes! Szép kis házikót barkácsolt a leendő kutyusodnak.

Puszi!
Hajni, Rebeka és Annabella

Kati írta...

Micsoda házikó! Biztos örülni fog neki a kutyus. :)
(Kértek meghívót a naplónkhoz? Ha nem, az sem baj, csak szólunk, hogy "bezárjuk" és ha gondoljátok... :))

csupella írta...

Mikor néztem a videódat,azt kérdeztem:az ki az?az a Dani?
Ne hari,de ha művészfilmet látok,akkor azonnal magamra gondolok először:)
Nagyon szép kis házikót készitett apukád a jövendőbeli kutyusodnak.Kár,hogy a kutyusról nem láttunk képet:(
De ami késik,az nem múlik:)

Kata és Tommy írta...

Sajnos hangot valamiért nem tudunk kicsiholni a számítógépből, de az a fejrázás nagggyyyon ott van a szeren. Tátott szájjal bámultalak...
Kutyuska...de édes lehet. Remélem jó sok képet tesztek majd fel ahol együtt vagy vele.
Lehet, hogy tavasszal nálunk is babázás lesz...mármint kutyus ügyileg...valami ilyesmit mondtak szüleim...sok kicsi bőrös virsli
:-))))Márcsak az apát kell felkutatni neki:-)))
Puszillak:Tommy

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.