2009. március 8., vasárnap

Hétvégém.

Szombat reggel már a PUTUJI-nál kezdtem.
Mivel borzalmasan fújt a szél nem maradhattam sokáig,de kiengedtük és rohangáltunk egy jót.
A bejövetelnél persze sírás volt.
Du-án mentünk a Mamiékhoz.
Késöbb jöttek Uncsik is,ugyhogy volt egy klassz du-ánnom.
Hazafele elaludtam,de azért PUTUJit még megnéztem.
Ma megint PUTUJI meglesésével kezdtem a napot,de most csak az ablakból.
Aztán öltözésnél nem akartam pelust venni így bugyit kaptam.
Be sem és a bilibe sem ppisiltem.
9 körül telefonált a Keri kérdezte ma is megyünk-e átt mert attól függően mennek haza a Manók.
Na Én olyan hisztit levágtam,hogy nem du-án,hanem akkor rögtön átt kellett menni.
Nem részletezem,nagyon jó napom volt!!
3 körül vittük haza a Manókat,még maradtunk egy órát,de Én még akkor sem akartam jönni haza.
Persze Anya megemlítette PUTUJIT,és már jöhettünk is.
Alig bírtam kivárni,míg felvesszük a kutyázós ruhánkat.

Ha lehetett volna bebújtam volna hozzá.


Közben jött Klaus is meg Zsuzsa néni,Anya beszélgetett mi meg kutyusoztunk.

Majd bejöttünk és itt folytattuk a játékot.

Aztán miután elmentek szabadfoglalkozásom volt amíg Anya főzött.

Aztán vittünk vacsit a kutyusak,majd mi is vacsiztunk,most pedig rajzolok.

9 megjegyzés:

Rebeka és Annabella írta...

Édes kis kutyusod van barátném!
Holnap talán eláll a szél és többet lehetsz kint Putujidnál!

Puszi: Hajni és a lányok

Bogár és Gerti írta...

:-D
Puszi

Mia és Maja írta...

Jajj,de jó,hogy van egy igazi kutyusod.Nagyon cuki.:p:)

Kukk be hozzánk,egy játék vár Rátok!:)
Puszika!!!

Bianka, Dominika és Bogi anya írta...

Nagyon aranyos a kutyulikád!

Nálunk is játék!:)

Puszi

csai írta...

:) Milyen jó, hogy van indok amiért haza kell menni! :) Tudom, már dicsértem, de nagyon aranyos a képeken! :) Kis kormos:P

Kati írta...

Tényleg nagyon jó helyre került ez a PUTUJI! Nálad jobb gaZDIT NEm talált volna. :)
(Köszönjük, hogy olvastok. :))

agika írta...

Nagyon édes a PUTUJID:)))) Remélem hamarosan én is kapok egyet;)

Puszi:Dani

Eszti írta...

Látod Bius megérte rábeszélni Anyáékat PUTUJI-ra!Látszik,hogy mennyire belopta magát a szívedbe!
Ja!Köszönöm szépen a Névnapi köszöntést!Jól esik,hogy gondoltatok rám!:-D
Millió cuppanós nektek!

csupella írta...

Nagyon aranyos a putujid,nem csoda,hogy minden idoded vele toltened:)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.