2009. március 5., csütörtök

Csütörtök.

Ma reggel 7-kor fújtam ébresztőt,de állítólag hajnalban is szörnyű voltam és Anya akkor rakott vissza a helyemre miután az Ő fején akartam aludni.
Én erről persze semmit nem tudok.

A reggel a szokásosan telt,ettem rendesen,és még egy fél szelet tortát is bevágtam.
Aztán játék majd főzés Anyával.
Megengedte,hogy segítsek neki és a vége az lett,hogy kipaterolt,mert a felvert tojásba mostam meg a kezemet.
Na ettől lett olyan finom az az ebéd.

Aztán egyszer csk öltöztünk,és közben közölte velem,hogy megyünk a Doktornénihez,megnézi a vállam a pöttyeimet az arcomon,meg megmutatjuk a lábamat is,meg kapok egy szurit is.
Mind ezt úgy mondta mintha csak arról beszélt volna,hogy elmegyünk az OSAM-ba és veszünk kenyeret meg tejet meg kapok játékot is.

Hát az tuti,hogy nem arra számítottam amit kaptam.
ANYA FÁJ BIUSINAK LÁBA.
Azt mondta,majd ha haza érünk tesz rá nekem vizes borogatást.
FÁJ LÁBAM BIDET.
Aztán elaludtam.

Sajnos éppen akkor szakadt az eső mikor kiakartak venni,Anya tartotta az ernyőt csak nem jól,így az arcomra cseppent a víz és felébredtem.

ANYA FÁJ BIDET.
Megkaptam,meg egy kupot is a fenekembe.
De nem fájt sokáig mert fél óra múlva már vígan táncikáltam.
Ebédeltem rendesen,de aludni megint nem akartam.

Fél 3-ra mentünk be a faluba a Klubba.
Megint Anyán lógtam.
Most jó sokan voltunk,meg fáradt is voltam meg a szuri is,de attól függetlenül nagyon bele lendültem,és alig akartam hazajönni.

Az autóhoz Alcsiékkal mentünk és hívtak minket,hogy menjünk be hozzájuk egy kicsit ha van kedvünk.
Volt kedvünk.

Felmentünk Aletta szobájában körülnéztünk,és el is kezdtünk játszani,de Aletta egyre jobban féltékeny lett a játékaira és semmit nem akart nekem odaadni.
Én persze jó kislány módjára önként és dalolva vissza adtam mindent.
Szegény Anyukája meg Apukája teljesen el volt hűlve,hogy Aletta ilyet még egyik kisgyerekkel sem csinált.
Még jól meg is ijedtem és el is pityeredtem amikor egy játékért akkorát sikított,hogy csak na.
Aztán rajzoltunk akkor meg a ceruzákat gyűjtötte be,de volt azért néha olyan amit odaadott nekem is.
Aztán amikor Anya említette,hogy indulunk haza,már álltam is fel és mondtam,hogy HAZSA.
El is aludta abban a pillanatban ahogy az autó elindult.
Most fél 7 és még szunyálok.

Doktor nő.

A csomót továbbra is kenni kell.

Az arcán a foltokra kaptunk krémet,vagy a hideg,vagy a tej,bár ezt Én mondtam a doktor nőnek.
A tejet hanyagolnunk kell.

A lába meg gágog,lúdtalpas.
Tornáztatni kell,meg gyógycipőt venni.

A szurinál csak egy kicsit sírt a vizsgálatok alatt nagyon ügyesen,hang nélkül tűrte.

Megkérdezte a doktor néni,hogy még kell a pelus?
Nem szól ha pisilni kell?
Még a kakit is letagadja.

A klubban megint nagyon Anyás volt.
Ezt most betudom annak,hogy sokan is voltunk,meg a fáradtság,meg a kúp hatása is közre játszott.
A végére azért egész jól belejött,most mindenki nagyon jól érezte magát,mert majdnem úgy söpörtek ki minket a teremből.

Alettáéknál.
Kezdem azt hinni,hogy Biusban van valami amitől minden gyerek azt látja benne,hogy igen is félteni kell tőle a cuccait,vagy el kell tőle venni mindent.
Komolyan mondom,már nem tudom,hogy mit csináljak.
Talán egyedül Áron az akivel nincsen ilyen gond,hogy elvegye a játékot és ebből vita van.
Janikával most megoldódni látszik az ügy,alkalmazkodóbbak lettek egymással szemben.
Ma meg,hát már nem is tudom,szegény Mónika,meg Zsolti,nm győztek Alettára szólni,és mondták,hogy nem csinálja senkivel ezt Aletta.
Ez biztosan így is van,mert a klubban sem láttam még,hogy ilyen lett volna.
remélem nem lesz egy kis nyámnyila csajszika Biusomból,mert akkor megörülök,ha miattam szenved majd.

5 megjegyzés:

CsaCseLeV írta...

Anya!Tejesen normális két évesed van!
Hogy milyen édes is, azt már máskor fejtegettem.
A nyámnyilaságról meg bemásoltam már egy hosszú cikket a másik Csengének, még anno, talán megtalálod, még abból a korból, mikor másfél éves körüli lehetett.
De a Biusra is áll.
Meg nézz bele egy-egy Vekerdy könyvbe a Tesco-ban, hamar megtalálod a magnyugtató válaszokat! Nincs ezzel a csajszival semmi baj! A védőnő a klubban miért nem mondja?!
Most rohannom kell.

Puszi: Csanádék.

csupella írta...

Nagyon sajnállak a szuri miatt:(Én nem szeretek doktornénihez járni,és hangosan jelzem is.Te nagyon ügyes voltál!
Szerintem anyának nem kéne aggodnia miattad.Én is csak otthon kakaskodom,de ha máshol vagyok,meghunyázkodom:)

csai írta...

Mi is ma fordultunk meg a dokitól :P!
Baba klubba mi is szerettünk járni, aztán mindig rosszabb lett a minősége, a végére már játékok is alig voltak :S(

Kata és Tommy írta...

Nem hiszem, hogy nálad lenne gond Biusom!
Csak biztosan féltékenykednek rád s így inkább elvesztik amivel játszanál.
Én nem vennék el semmit tőled...
:-)))))
Küldök bibi gyógyító puszit lábikládra:CUPPPPPP
Tommy

Kati írta...

Nagyon ügyes vagy, hoyg csak kicsit sírtál. Nem is fájt annyira, igaz?
(JuditAnya! Ne hidd, hogy Biussal van valami, ami miatt a gyerekek irigyek vele szemben. Inkább a gyerekek kedvében keresendő a hiba.:s Emmi soha nem irigy, most az utolsó két alkalommal, amikor látogatóink voltak, mint az ördög. Megette az összes csokit - máskor nem lehet beletömni :p -, csak hogy Andinak ne kelljen adnia. Meg hasonlók. Egyszerűen ilyen kedve volt. :( Ne izgulj, ahogy nőnek, egyre jobban alaklmazkodnak majd egymáshoz. :))

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.