Mai napom elég unalmasra sikerült.
Némi derűt csak az jelentett mikor Drága szüleim idegein táncoltam.
Azt mondják hisztis vagyok,de nem is.
Itt éppen a tavaszi díszeket készítgettük.Mint látszik irtó sokat segítettem.
Az ablakban nagyon jó kis helyet találtam magamnak,még egy cicával is tudtam beszélgetni.
Itt meg segítek felrakni a díszeket.Ma már jó párszor kiakasztottam Anyát.
A legújabb ha bedilizek akkor ami a kezembe van földhöz vágom.Ma már a kezemre ütött ezért Anya,de akkor is csinálom.
A másik,hogy vagy a földre fekszem,vagy a falnak ,szekrénynek rohanok neki és ott duzzogok.
Estére már olyan szörnyű vagyok(éppen megint be lett ígérve a verés),hogy már jó Anyám totál kész.(Kezdek megint besokallni!Hol van az én Drága kislányom aki olyan tündérien viselkedik???)
Már túl vagyunk egy "próbáljunk aludni mert hisztis vagy" jeleneten,egy pizsi cserén,mert pisis lett,egy "na akkor kukacozzunk" jeleneten,meg egy TISZTA,ANYA TISZTA(tészta) és több ISZI,ISZI jeleneten.
Most éppen ismét a TISZTÁT eszem.
8 megjegyzés:
Kitartás Anyának! :)
Puszi!
Liliék
Ó! Mi ezen már túl vagyunk.:p Még sokáig fog tartani. Biztatásként anyának: azért leszenk "gyengébb" időszakok. :)
Egy ilyen szép kislánynak el lehet nézni mindent:-)))))))
Milyen jól áll a copfika!
Puszillak:Tommy
Persze, a dackorszak épp erről szól: hová lett az én tündérkém?!
Csakhogy neki sem könnyű, sőt.
Idézek egy kicsit a kedvenc Ranschburg könyvemből (Szülők könyve)"Ebben a korban a gyerek a saját hatókörét méri be, élvezi, hogy van saját akarata, és firtatja, hogy ez mekkora teret biztosít: mi az, amit elérhet általa, és mi az, amit semmiképpen. Ehhez társulnak az ilyen korú gyermek kommunikációs problémái. A kifejezés kudarca - hogy nem, vagy nem pontosan értik őt - sok gyereket frusztrál, és a frusztráció indulat kirobbanáshoz vezet."
Bár ezt már biztos unos-untalan hallotad, de jó mindig szem előtt tartani (nekem is).
A veréssel az a baj, hogy ördögi kört indít el: a türelmetlen kicsivel szemben a szülő éppen úgyanúgy viselkedik: türelmetlen. Ahelyett, hogy fékezné az indulatait - ahogy egyébiránt a kicsitől elvárja - szabad folyást enged nekik.
A gyerek így azt látja, hogy a megoldás nem a higgadtság, nyugalom, türelem elérése, hanem nyugodtan teret engedhet a dühének - hisz a szülei, az első számú példaképek is ezt teszik.
Pedig a hiszti ebben a korban természetes - és sok példa bizonyítja, hogy a felnőtt korral sem múlik el... - "és nem utal sem nevelési hibára a szülőnél, sem karakterproblémára a gyermeknél!"
Csak nehéz.
Jól jöhet, ha anya időt kap magánbak - gyerek és házimunka nélkül! Már az is csodákat tehet, ha csak úgy, magában elmegy sétálni. Vagy bárni olyat tesz, amitől jól érzi magát - gyerkőc nélkül.
Sokkal könnyebb elviselni, túlélni, megélni a mindennapok hisztijeit, hogy az ember feltöltődik, kifújja magát.
Egyébként, mivel ebben a korban a hiszti "kötelező" elem, sokat segít, ha csak a legfontosabb dolgokban szabunk határt. Minél kevesebb pontot tűzünk ki, amit muszáj betartani, annál könnyebb mindenkinek.
Hiszit ellen pedig legjobb a szabadban! Menjetek ki, ha már végképp nem bírjátok - akár este is egy kicsit, legalább jobbat alszik, elnyomja a friss levegő! Amint átkerül egy másik szituációba, másik helyszínre, mindjárt letesz a nyügiről.
Szép lett az ablakdísz! De a legszebb dísz a copfos kislány a párkányon...
Puszi: Valiék.
Nézd, csak, itt találhatsz még több írást is ezzel kapcsolatban:
http://www.kismama.hu/kisgyerek/veres_nem_segit/2833/
Puszi: Valiék.
"Nézzük a helyzetet az ő szemével!
A két év alatti gyerekek ritkán tesznek bármit is „rosszaságból”. A vétkek oka legtöbbször a tapasztalatlanság vagy a kíváncsiság. A lámpát felborító, falra firkáló palánta nem születik azzal a tudással, hogy „a berendezést átalakítani tilos”. Fogalma nincs arról, hogy ilyenkor kárt okoz. A gáztűzhelyt babráló, vagy az elöl hagyott altatót megkóstoló gyerek nem tudja, hogy veszélyes tárgyak is vannak a lakásban, számára minden egyformán felfedezni való. Ha egy ilyen csínytevés során odacsapunk (vagy élesen rákiáltunk), akkor a gyerek biztosan abbahagyja, amit csinál, de nem azért, mert megértette, hogy nem szabad. Egyszerűen azért, mert megijedt! Fogalma nincs arról, mi az összefüggés a falra firkálás és a popsira csapás között. Ha elég gyakran megütjük, egy idő múlva talán rájön, hogy nem vezet jóra a falra rajzolás. Látszólag működik a dolog, hiszen az állatszelídítők évezredek óta ezt a módszert követik. A különbség azonban a későbbiekben érhető tetten. A kutatók szerint a veréssel nevelt gyerek főleg a szülő előtt tudja megállni, hogy ne kövesse el a disznóságot, amiért ki szokott kapni. Amikor nincs jelen a szülő, továbbra is "vétkezik", legfeljebb utána egy kis bűntudata lesz. Ha nem verik meg, hanem tettenérés közben határozottan leállítják, röviden elmondják neki, hogy nem szabad, és alternatívát kínálnak neki ("rajzoljunk inkább papírra vagy krétával a járdára"), akkor esetleg próbálkozik még néhányszor, akár a szülők szeme láttára is, de egy idő múlva megérti a tiltást, és meggyőződésből hagy fel a kérdéses viselkedéssel. A gyermek tehát nem félelemből lesz jó, hanem mert belátja, hogy ez így helyes. Ez a különbség az idomítás és a nevelés közt."
Hú, ez már a harmadik írásom... Ne haragudj, nem akartalak lerohanni, csak látom, hogy segíteni szeretnél a Biusnak, terelgetni, mi a jó, és gondoltam, ezek segíthetnek, ha esetleg nem olvastad volna még őket.
Puszi: Valiék.
Judit!
Egyszer ennek is vége lesz ... talán :P
Addig pedig meg kell próbálnunk valahogy túlélni... :)
EZt a Ranschburg könyvet én is csak ajánlani tudom;) Most kezdem én is olvasni!;)Sajnos nálunk is egyre jobban előjön a dackorszak,és tényleg nehéz velük,de Anya kitartás!!!!!
Tényleg segít,ha picit ki tudsz kapcsolódni Bius nélkül-picit kilépni a mindennapokból,és kiszellőztetni magad:) Olyan szép idő van egy nagy sétához:)
Szépek az ablakdíszek!Ügyesek vagytok Csajok;)
Puszi:Ági
Megjegyzés küldése