2009. február 2., hétfő

Február 2.

Reggel alig bírtunk kiszállni az ágyból.Legalábbis Anya meg Apa.......

Aztán amilyen lusták voltak olyan gyorsan elhatározták,hogy bemegyünk vásárolni.
Reklamáltam a napokban,hogy se rudim se banánom itthon.
(Itt a boltban nem szeretünk ilyet venni,mert nagyon drága,ha egyáltalán éppen lehet kapni.)
Nagy volt az öröm ismét,beültem a kocsiba és csak bámultam,meg nézelődtünk,kocsikáztunk Apával míg Anya válogatott.
Ja és Apa kitalálta,hogy a kocsiba oda üljek ahová pakolni kell.Nagyon tuti volt.

Hazafele elaludtam,de mikor Anya ki akart csempészni,a szomszéd kutyái rázendítettek és felébredtem.
Ettől aztán álmos és hisztis maradtam.

Ebédeltünk majd játszottam.Egyedül!Nagyon rég volt már ilyen,hogy ennyit egyedül elvoltam.

Aztán Apa elment dolgozni,Én még mindig egyedül játszottam.


Aztán kértem Anyát,hogy KUKACOZZUNK.
Most ez a menő nálam,és így játszunk.

Aztán végre megjött Janika barátom.








Klassz du-ánt töltöttünk együtt,semmi veszekedés nem volt.
A végén a motorozás balesettel ért véget,mert a Konyhában elcsúsztam és a fejemet bevertem az asztal lábába meg még egy tálcát is eltörtem a mocival.Sírtam nagyon,de Anya csak engem sajnált a tálcát azt nem.
Aztán gyors fürcsi,pár falat vacsi,de az egész du-ánni nasi után....... ez nem csoda.
Majd fetrengés az ágyban,majd megint kértem Anyát,hogy kukacozzunk de most az ölébe ültem és fél perc alatt elaludtam.Mindez 8-kor történt.

6 megjegyzés:

Bogár és Gerti írta...

De jó, hoyg nálatok is van hó :) Itt épp csak megmutatta magát :(
Jó napjaid voltak ;) de a zakó kimaradhatott volna :-P
Én is repültem, nem is írtuk... de nem is vagyunk büszkék... dokitól hazafelé... anám hirtelen fékezett én meg kimásztam az ülésből és csak úgy repültem a két ülés között :$ ... anám tompított a kezével, de attól még a szőnyegen landoltam :(
ÚÚÚÚ. Nagyon rosszul hangzik, pedig nem is sírtam :-S
Na mostmár tudtok egy titkot ;)
Puszi

CsaCseLeV írta...

Ó, gyógycupp a buksidra!
Bizony, így megy ez, egyre nagyobb a lányka, egyre inkább, és egyre tovább elvan egyedül - csak ezt kivárni, és túlélni az eddigieket na, azt nem volt könnyű, ugye, anya? Még jó, hogy van ez a napló, mert később a többi gond úgy elfeledtetné veled (mint velem, a Csanuval döbbenek meg néha, hogy - Hé, én ezt már egyszer végigcsináltam!), hogy el sem hinnéd, ha mesélnék.
Mit hallok, te is az áruk között szeretsz ücsörögni, a kosárban?! Néhanapján nálunk is előjött - de mióta ketten vannak, és a Csanuka is jár, inkább gyalogolnak, nézelődnek - vagy szaladgálnak...
Legközelebb vigyázz azzal a motorral!
Nagyon édes vagy a képeken - ó, a kedvenc antennám! Jé, a Csengének pont ilyen motorja van - vagyis volt, az idő vasfoga némileg kivette a színét.

Puszi: Csanádék.

Kata és Tommy írta...

Ugye milyen jó a bevásáló kocsiban nem a megfelelő helyen ülni?
Csak az a bökkenő, hogy oda nem szabadna...egyszer ránk is szoltak. De csak egyszer...ugyanis azóta, ha valaki közeledik felénk és nyitja a száját, az én drága édesanyám előveszi fertelmesen veszélyesen életvszélyes nézését és az illető odébb áll:-)
Motor baleset...
Biusom!
Mögöttem sosem ütnéd be magad...ha én vezetnék...:-)
Azért Janikának a bőrében egyre jobban lennék...:-)
Azok a képek...
Figyu máááááááááár...Bence tud róla? :-)))))))
Puszillak:Tommy

Hello Kitty írta...

Vigyázz a motorozással mert veszélyes üzem nagyon!
Sok sok gyógycuppot küldünk a bukódra!Ugye már nem is fáj???
Nagyon szép hóembert építettetek!
Nálunk nincs hó na de eső annál inkább!
Így még lemenni sem lehet !
Pedig már nagyon rosszul bírom a lakást!
Puszilunk

agika írta...

A bevásárlókocsiban én is mindig oda ülök,ahova pakolni kell;) Kivéve a Tescoban mert ott vannak jó kis sárga autók;)

Puszika a bibidre,látom nagyon szuper délutánt töltöttetek Janikával:)

Milyen az a kukacozós játék?

Puszi:Dani

csupella írta...

Én is a kosár bevásárló részében szoktam ülni,ezért megértem,hogy jól érezted ott magad!
Janika nagyon aranyos játszotárs!Te meg cuki vagy!

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.