2008. december 30., kedd

Napjaink(Anya)

Nagyon szépen köszönöm mindegyőtöknek a hozzászólásokat,bíztatásokat.
Nagyon sokat segített,és ahogy ti is írtátok,megnyugtatást is jelentett,hogy nem csak a Mi Gyerekünk ilyen.

Próbáljuk másként kezelni a helyzetet,és azt hiszem,jó úton haladunk.
Vali tippje miszerint el kell vinni gyerekek közé,működik,mert ott tényleg nincsen gond vele.

Napjainkat még mindig csavizással töltjük,tegnap pedig nálunk volt egy kisebb party.Itt voltak a Manók és Keri,meg Janikáék.
Nagyon szuper volt minden,bár a szokásos vita most sem maradt el.Viszont ez is változott,ugyanis Bius nem hagyta,hogy Janika elvegye a játékot olyan könnyedén,hanem mérges lett érte és vissza vette.

Amiről még írni szeretnék az az,hogy (tudom más gyerkőc is ugyan így van,meg van még okosabb is,de Biusra büszke vagyok)mennyire sokat okosodott Bius.

Énekelget,most már nagyon aranyosan.
A Kiskarácsony,Nagy karácsonyt.

A .... az enyém a többit Ő énekli.

.....KÁCSONY.........KÁCSONY
SÜTTEMÁ..................

Meg tudnám zabálni.
A másik a Csiga biga ami így hangzik:
CSIGA BAGI.

És van a Lánc lánc Eszter lánc:
LÁC LÁC......

A cicizésről mondhatom,hogy leszoktunk.Olyan szinten,hogy már abszolút nem kap.
Néha eszébe jut,d akkor előadom a nagy sztorit és el is felejti.
A nagy sztori így hangzik.
Mivel Ő már nagylány ,így jött a Tejci Tündér és elvitte a tejcit egy kisbabának aki most született.
Annak a babának nagy szüksége van rá,hogy nagyra nőjön és olyan okos és szép legyen mint Bius.

Tegnap este nagyon aranyos volt.
Mondtam,hogy menjünk feküdni,persze rögtön összekapcsolta a dolgot,ez még benne van - CICI.
Mondtam,hogy
-Tudod,hogy megbeszéltük,hogy már nincsen cici?
Erre Ő:
-BABA?

Aztán mikor megint eszébe jutott akkor emlegette a Tündért.

Ezért is nagyon imádom,hogy ennyire könnyedén és okosan fogadja ezt az egészet.

Azért a cicizés helyett némi esti programot beiktattunk,és változások is vannak a rendszerünkben.
Egyrészt 9 körül fekszünk csak le,addig még játék van.
Aztán fetrengés,tv nézés és 3/4 10-kor alszik csak el,úgy,hogy nézi a filmet.
Amíg fetrengünk az ágyban odabújik mellém és piszézünk párat,de csak úgy csendben.

3 megjegyzés:

csai írta...

Oké!!!
Már megint megríkattál! Ez a story nagggyyyon megható, és kedves, és önzetlen, és különben is Új Év jön, és én még szentimentálisabb bolond vagyok....

B.U.É.K!!! Drágáim! Úgy nézem mostanában megint egy időben landolunk a gépnél ;)

CsaCseLeV írta...

No, igen, és a babáról jutott eszembe: apa valamiféle kistesós tervekről is szót ejtett a kórházas bejegyzésben... Éééés?


BUÉK! Csanádék.

Rebeka és Annabella írta...

Nagyon okos kiscsajszi Bius!
Kistesó ügyben pedig hajrá:)!

Hajni

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.