2008. december 5., péntek

Újra itthon.Anya

Köszönjük szépen a sok jókívánságot aggódást,érdeklődést,sms-est,és szeretetet!!
Nagyon jólestek a bíztatások és sok erőt adott.
Végre itthon vagyunk!!
Hálla Istenkének nem kellett újra megcsinálni a műtétet,mert rendben találtak mindent.
Egyébként jól van a Bius teljesen,pláne mióta itthon vagyunk.
Nagyon jókedvű és bent is teljesen elvarázsolt mindenkit.
A nővérek teljesen oda voltak érte,mindenben a segítségünkre voltak,mert imádták a kis Drágát.
Egyenlőre ennyi,még ki kell pihenni az elmúlt napokat,és emészteni is kell.
Képeket azért raktunk fel.
Az első állomás a műtét után.

A APÓ(Télapó).
Imádta,de csak messziről.A három lépés távolságot megtartva.

Mivel minket meg sem várt annyira rohant az APÓ-hoz a nővérkével ült le.
Valamennyire látszik,piros ruciba van.






Ez Ma készült Apával bent a kórterembe.

Ezeken pedig már az itthoni levegőt szívjuk.
Nem is készült több,mert nem nagyon szeretnénk erre emlékezni.
dátum:

11 megjegyzés:

picibence írta...

Isten hozott itthon Drágám:-)
Nagyon örülünk,hogy jól vagy és nem lett nagyobb baj:-)
Nagyon sokat gondoltunk rátok:-)
Köszönjük,hogy anya küldte az sms-t:-)
Sok pusza,picibence

2008. december 5. 15:26
agika írta...

Örülünk,hogy otthon vagytok,és nem volt szükség a másik műtétre!!!
Anyának köszönjük az sms-t!Sokat gondoltunk Rátok!
Sajnos egy kórházas időszak mindenkit megvisel a családból,de reméljük az idő majd halványítja az emlékeket!

Puszi:Ági és Dani

2008. december 5. 16:11
csai írta...

Gyors felejtést!!!!
Majd a Mikulás segít... ;) Meg a Jézuska, -)

Puszi

2008. december 5. 16:49
Kata és Tommy írta...

De jó, de jó!
Annyira örülök kicsi barátnőm, hogy már otthon vagy és nincs semmi baj.
Nagyon izgultunk érted.
Puszillak:Tommy

2008. december 5. 17:19
Hello Kitty írta...

Éreztem hogy már otthon vagy!!!!
Juj nagyon örülünk neki!!!!!
Tessék ám gyorsan felejteni!!!!
Tudod nálunk csak apó az apó!!!!!
Puszillak Kitty
Megy a cím!!!!!!

2008. december 5. 19:34
CsaCseLeV írta...

jaj, de jóóóó!
Láttam ám már délután, hogy itthon vagy - de csak most jutottam el az íráshoz.
Remélem hamar elfelejetd a rosszat, és olyan jó, hogy ilyen kedves nővérkékkel voltál körülvéve! Én is tegnap voltam kórházban (a szokásos kontroll), és egészen más volt úgy, hogy mindenki kedves volt.
És, hogy még a Télapóval is találkoztál ott?! (én is) Szuper! Minden jó, ha jó a vége!

Jó Télapóvárást: Csanádék.

2008. december 6. 6:16
Kata és Tommy írta...

Boldog Mikit Biusom!!!!
Tommy

2008. december 6. 9:10
JucusMakeUp írta...

Ó Csajszi, pihendd ki jól magd és várd a Mikit, biztosan sok-sok ajándékot kapsz tőle:) Örülünk, hogy végre otthon vagy :) És nagyon szép a blog :):) millió puszi:Cori és Judit

2008. december 6. 10:36
Tündi,Luca és Zsombi írta...

Örülünk,hogy ismét otthon lehettek!Nagyon szorítottunk értetek!
Sok sok puszi :)

2008. december 6. 16:19
Mia és Maja írta...

Édes Istenem,hát Ti is a kórházban voltatok?!:o:(((
Nem tudtunk róla,mert sajnos,én is Majácskával be kellett hogy menjek sürgősen pénteken éjszaka és csak kedden engedtek ki minket.:(
Tudom,hogy éreztétek magatokat..:(((

Örülünk,hogy most már minden rendben!:)

millió puszika!!!

2008. december 7. 6:30
Kati írta...

Jaj, Istenem! Most olvassuk, hogy mi történt. Édes Biuska! A Télapót a kórházban fogadtad? Soha többet ilyet. Nagyon örülünk, hoyg már minden rendben van. :)

2008. december 7. 21:53

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.