2008. október 23., csütörtök

Ez is az is.

Szerda.
Reggel elég nyűgös voltam.
Szegény Apa kénytelen volt elmosogatni,mert Anya bekeményített,hogy addig sehova,míg rend nincs itthon.
Miután Apa végzett kocsiba ültünk és a Papiékhoz mentünk.
Mivel nem akartam bemenni és a Kocsimat is vittük amit kint is hagytak,Én meg láttam,kiharcoltam,hogy azonnal menjünk is oda ahová Anya tervezte.
Dédiékhez mentünk.
Most nem voltam nyügi,és nagyon jól éreztem magam,jókat játszottam a Dédi Papával,meg a Dédi Mamával,és meg is hívtam Őket a BUJI-ra.
Aztán vissza mentünk Papiékhoz,ettünk,majd aludtam egy nagyon nagyot.
Utána még játszottunk egy kicsit,aztán lementünk a Mama elé a buszmegállóba.
Hazafelé cipeltettem magam a Mamival.
Aztán még jutott egy kis idő játékra és kertészkedésre,aztán végeztek Apáék és jöttünk haza.
Nem sokkal később jött Aletta Anyukája,de Alettát nem hozta.Viszont Anya séróját megcsinálta.Már nehezen bírtam a végén,de Apa leszerelt.
Alig vártam,hogy Anya bejöjjön miután kikísérte Mónikát,mert már nagyon éhes voltam,és a hűtő előtt toporogtam.Mert tudom ám,hogy hol kell keresni a finom falatokat.
Az este már a szokásos rendben telt.

Reggel ébredés,lustizás,minimaxozás,aztán kelés.
Kiköveteltem egy joghurtot és a tejcim már nem is kellett.
Anya csinibe vágott,aztán készült,jött ment,tett vett,és indultunk.
Úgy volt,hogy a messzi Papához megyünk.Deeeee,menet közben(szerencsére még nem jártunk nagyon messze)össze hánytam mindent.
Őseim megijedtek,mert Janika is beteg,és azt hitték Én is azt kaptam el.
Így telózott Apa a Papának,hogy nem megyünk,és hazajöttünk.
El is aludtam hazafelé.Itthon kaptam normaflórt,meg dedalonetta kúpot amit 5 perc után úgy lőttem ki ahogy illik.
De hála a jó Istenkének nem volt semmi bajom egész nap.
Eszem,iszom,nem hánytam többet,kaka is csak kétszer volt,de normális az is.
Reméljük ennyi volt az egész.
Az egész napot lustizással töltöttük,vagyis csak őseim,mert én egy percre sem álltam meg.
Filmet néztünk,gyúrmáztunk,csináltam finom mágneses keksz levest is.Ha valaki kéri a receptet írjon,egyszerű és finom,mert Anya befalta az összeset.
Még arra is rávettem az őseimet,hogy mennyünk sétálni ebben a hidegben.Történt ugyanis,hogy hoztam a cipellőmet,és addig nyüszügtem míg nem mentünk el.
Most éppen tv-t nézünk és egyfolytában azt mondom,hogy BÁCSI,BÁCSI,BÁCSI.

5 megjegyzés:

csupella írta...

MIlyen jok ezek az unnepek!!egyutt a csalad,es jokat lehet pihizni.Mar annak aki akar:)
ORulok,hogy mar nincs bajod,de azert kuldok puszikat megelozes keppen.
pusz

Kata és Tommy írta...

Mesélj csak kislány! :-)))
Hogy is van az a finom leves recept?
Most már tudom, hogy miként is kell rávenni az ősöket arra, hogy sétálni menjünk:-)))
Puszillak:Tommy

Névtelen írta...

Ezt a kis hányást eltekintve nálatok is nagyon vidáman telnek a napok és jól szórakoztok anyáékkal,vagy a kis barátokkal!!:-)A pizsid tényleg nagyon praktikus,anya is mindig azért járdogál át hozzám,ha éjjel felébred,hogy be vagyok-e takarva.Köszi az ötletet!!Viszont remélem,hogy anya ezt a cipővivős sztorit nem olvasta,mert én bizony magamtól sosem indulnék el sétálni:-(De ha kivisznek azért azt már élvezni szoktam:-)
Puszi:Lilike

csai írta...

Drágáim kipécéztünk benneteket4 Kukk be! :D :)

Puszi!

Rebeka és Annabella írta...

Sziasztok csajok!

2 hónapos terhes voltam, mikor a védőnő rákérdezett, hogy szoptatom-e még Rebekát. Ő szerinte el kell választani, viszont én az ösztöneimre hallgattam és nem rá.
És nem is a nőgyógyászra(akit amúgy nagyra becsülök), aki szintén az elválasztást javasolta. Ez igazából nem orvosi döntés, hanem szülői. Kaptam/kapok én olyan tanácsokat innen-onnan...Egészséges terhességnél nincs probléma, és úgyis érzi azt az anya, ha esetleg kellemetlenné válna a szoptatás. Amúgy így a 19. hónap tájékán egyre ritkulnak a szopik, megesik, hogy csak elalváshoz igényli, de nap nem telik el nélküle!
Szóval alaposan utánajártam, mi ilyenkor a legjobb megoldás.
Olvasd el ezt a cikket! Érdemes.
http://www.iboly.hu/article_2.htm

Szerintem a legfontosabb, hogy bízz magadban.
Remélem, segítettem.
A kekszleves recepjét szeretnénk elkérni! Köszi!

Puszi: Hajni

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.