2008. október 8., szerda

Eltelt pár nap

anélkül,hogy írtam volna.

Hogy mi az oka?Talán Én?Óóóó igen Én!!
Az a helyzet,hogy folyton Anyán lógok,nap közben fél órát alszom amúgy meg azt igénylem,hogy csak velem foglalkozzanak.

Hogy mik történtek még az elmúlt napokban?
Részletezni már nem tudom,de nem unatkoztam.
Van egy pár dolog ami említésre méltó.

Végképp visszakaptam a déli cici adagomat.
Anya ugyanis a kényelmesebb utat választotta.Azt mondta fél óráért nem küzd azzal,hogy órákig rázza a seggem.
Én jól jártam!!

A másik,hogy rengeteget dumálok,ismételek,így már nem is írjuk a szavakat.Amúgy is Anya időközben jött rá,hogy a másik listából is rengeteg minden kimaradt.

Aztán,öltözködöm.
Amikor Anya öltöztet segítek Én is ,dugom a kezem,lábam,már tudom,hogy mit hová veszünk fel.
Ha találok egy elhagyott,lerakott pulcsit azt tuti magamra kell vennem.Valamelyik nap Apa küzdött,ugyanis előbb egy vékony pulcsit aztán egy pólót kellett rám adni.Hát küzdött rendesen.

A játékaimmal is egyre ügyesebb vagyok.
Van kettő olyan fa táblám amibe állatkákat kell beilleszteni.
Most azokkal játszom sokat és szépen helyére is rakok mindent.

Persze pakolni is szeretek,fél perc alatt kupit tudok csinálni.

Ja és a meséket is imádom,

tombolva ugrálok a főcim dalokon.Anya azt mondja mókás vagyok ilyenkor.

Bár ezen a képen épp Thomastol vagyok beájulva.

Itt azt mutatom,hogyan dudáll a vonat. Itt Fifit nézek.Meg itt is.Itt meg valami új mese ment alvás helyett.


És mik is voltak még?
Voltak vendégeink.
Itt volt a Papa,Mama,kétszer is.Ebből egyszer nem rohantak és még a Manók is itt voltak velük.


Itt volt a Janika is tegnap,játszottunk,sétáltunk,és persze megint nem múlt el balhé nélkül a nap.
Kétszer is belém harapott.De csak egyszer nagyon,a másodiknál már nem sírtam.A többit is csak azért úsztam meg mert Andi néni meg Anya megmentett.
Persze tudom Én,hogy nagyon szeret,de ez már fáj.Na jó utána kaptam rengeteg puszát.

Voltunk sokat sétálni Anyával meg hármasban is,és voltunk vásárolni is.
Pihiztünk sokat,moziztunk,játszottunk.
Apával mostanában egyre több időt töltök,és nagyon örül mikor már hozzá is úgy bújok mint Anyához.
Nagyon jókat mókázunk és nagyokat kacagunk.Imádom ezeket és Apát is nagyon!!
Azt hiszem ennyi egyenlőre.

7 megjegyzés:

Csanád, Csenge, Vali írta...

Hű, nem csoda, hogy nem volt időtök írni!
Háát, bizony, a cici az sokkal kényelmesebbb, meg tök jó, mert közben anya is pihizhet egy kicsit! Úgy látom, teszel róla, hogy kifáradjon!
Nagyon ügyesen önállósodsz, és látom, már az öltözködésben sem hagyod magad!
Ennivaló vagy a képeken!
A Csanád szerencsére egy ideje többet alszik, mint a megszokott fél- háromnegyed óra, remélem nem fertőzöd vissza!

Puszi: Csanádék.

Rebeka és Annabella írta...

Én is imádok mesét nézni, de nálam most a Noddy a sztár!
Majd nézzetek be a 156. bejegyzésünkhöz!

Sok puszi!
Rebeka

Liliána és Armilla írta...

Én is ezeket a meséket szeretem! :)
Remélem nem kapsz több harapást, azt én sem csípném...
Puszi,
Liliék

Kata és Tommy írta...

Milyen érdekesen tudsz tévét nézni kicsi barátném. Így még nem próbáltam, de ami késik, nem múlik...mondják a nagyok :-))))
Édes lehetsz ahogy próbálgatod a ruhákat...azt én is nagyon szeretem, de inkább cipőkben utazok:-)))
Puszillak:Tommy

Kati írta...

Látjuk, te is "mesemániás" vagy, akárcsak én.
Janika megharapott?:o A "büdös"!

csai írta...

Hellló!

Azok a fatáblák nagyon szuperek! Csenge is imád velük játszani! És Fifit is nagyon szereti! Meg Elmot! :$
Jól van, Te is igazi nő vagy! Mi isöltözködünk, naponta sokszor! :P
Puszi!

csupella írta...

Anya jol dontott!Hisz ami neked joo,az nekem is:)
Nagyon ugyes vagy!A nadragot es zoknit mar en is ugyesen felveszem,de a pulcsinal meg csak segitkezem a kezem benyomasaval.
Azt a beillesztos fajatekot en is ismerem,es szeretem.Elhiszem,hogy elszorakoztat.ugyes vagy.
es a meseket en is imadom.A thomasra en is szoktam razni magam.A napokban szerencsere kicsit alabbhagyott a meseimadatom,mert nemreg volt,hogy egesz nap csak a teve elott ultem volna,es az mar nem olyan jo.
Gyonyoru vagy a kepeken!!
pusz

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.