2008. június 1., vasárnap

Kicsit hisztis,kicsit nyügös,de jó nap.

Reggel Anya úgy ébresztett.Meg is volt az eredménye.
Hamar összekaptuk magunkat és már mentünk is.Papiéknál megálltunk,Mami jött velünk Papi meg egy másik bácsi külön jöttek egy kis teher autóval.
Mami ült hozzám hátra Ő szórakoztatott odafele.
Várpalotára mentünk,onnét hoztuk a sarok ülőt.
Nagyon aranyos volt a Néni meg a Bácsi akitől hoztuk,és voltak szép halacskáik is,de Én kissé szégyenlős voltam,pedig ilyet eddig nem csináltam.
Hamar felpakolták a kocsira és már jöttünk is.
A visszafele úton,Maminak sikerült kimondatnia velem,hogyan nyávog a cica.ÁÁÁÁÁ nem volt Anya kicsit se zizi.
Aztán már amikor nagyon álmos voltam,csak Anyát akartam,így meg kellett állni Apának,hogy helyet cseréljen Anya meg a Mami.Anya sem nagyon tudott velem mást tenni,mint a befogta a számat a cumi süveggel,majd amikor már az se volt jó,próbálkozott mindennel és a végén sikerült kidőlnöm.
Ahogy hazaértünk már fel is ébredtem.
Gyorsan bejöttünk és már pakoltak is.A régi kanapét ki,közben ide ért Papi meg Lajos bácsi is,behozták az újat.Összerakni már nem tudták mert nem fért úgy el ahogy mi elterveztük.
Így kávéztak egyet,meg Engem is megdögönyöztek és már mentek is.
Anyáék meg ismét elkezdtek kupit csinálni.Megint élvezkedtem,már amikor hagyták.
Apa átrakta a szekrény sort,összerakta a sarok ülőt,amibe Én is belekotnyeleskedtem.

Aztán Anya visszapakolt,ebben is segítettem,bár ha jobban belegondolok lehet,hogy mégsem voltam akkora segítség??
Aztán ebéd majd délben elaludtam,mindössze fél órára.
Utána olyan hisztis,nyűgös lettem,hogy Anya úgy döntött nem kínlódik velem itthon,megyünk a mamiékhoz.
Már az indulás sem volt egyszerű,de nagy nehezen átvészeltük.
Aztán amikor a manókat megláttam minden hisztim eltűnt mintha csak a szél elfújta volna.
Nagyon szuper du-ánt töltöttünk el Mamiéknál.Sokat játszottunk,fent a Manókkal,voltunk mindkét Dédiéknél,és sehol nem voltam nyügi,hiszti vagy hasonló.
Papival voltam pipit etetni is,meg a cocákat is megmutatta.Egyszóval minden tökéletes volt.
7-kor jöttünk haza,vacsi,fürcsi,még egy kis incselkedés,futkározás a sarok ülőn,amiért Anya le is tolt a lábról és azt mondta az ezen is TILOS.




Mint a képeken is látszik,már megtaláltam a helyemet.Nagyon fáradt voltam,hamar ki is dőltem,és most már álomországban járok.

Holnapra!!

"Mielőtt lefekszel,

tárd ki az ablakod,

elküldtem hozzád

az én angyalom.

Egy pillanatra

kérlek figyelj reá,

mert a nevemben

Boldog Névnapot kíván!"

"Névnapod reggelén

ezer áldás érjen,

Öröm és szerencse

örökké kísérjen.

Bú és bánat

téged elkerüljön,

Gondolatod, vágyad,

álmod teljesüljön!"

Anita(Csenge Anya)Nagyon Boldog Névnapot Kívánunk!!


2 megjegyzés:

Kati írta...

Sziaztok! Egy picit lemaradtunk, de most elolvastunk mindent.
Nem is kell közeledni minden babához, sőt, anya szerint csak azokhoz, akikkel barátok, ismerősök vagyunk. Anya még simogatni sem enged sem nekem mást, sem fordítva, ha valaki meg akar puszilni, attól egyenesen rosszul van. :s
Jó kis napot töltöttél az uncsitesókkal,biztos, hogy lesz még ilyen,most jön csak a vakáció. :)
Nagyon szép az új ülő, és csak elfért! :)

Hello Kitty írta...

Nagyon szép a sarokülő!
Látom már be is támadtad!
Puszika Kitty

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.