2008. május 11., vasárnap

Szombat és vasárnap.(Anya )

A szombati nap a kirándulásé volt.
Kámba voltunk a Jeli parkban.
Nagyon csodálatos volt.

Az oda és vissza út elég hosszú,és odafelé volt is egy kis sírás,de összességében nagyon jól viselted.
Vissza felé durmoltál,majdnem végig.

A park neked is nagy szenzáció volt,nagyon jól érezted magad.
Nevetgéltél,mosolyogtál,dumáltál,sokat bohóckodtunk.
Meglepő módon sokat ültél a baba kocsiba,sokat sétáltál,és keveset kellett cipelni.

A jó kis friss levegőben egy igazi angyal voltál.
Apa meg is kérdezte,hogy lehet,hogy el kellene költöznünk???

Az albumba teszek képeket mert több mint 100-at csináltunk,és nem tudok válogatni,mert mind fantasztikusak.

A vasárnap az a hisztié volt.
Sajna már megint a fogakkal bajlódunk.
Fent a jobb kis örlő rettentően,a bal kevésbé van bedurranva.
De-ött nagyon nagy hiszti volt.Nem tudtalak letenni,Apáddal nem voltál el,szörnyű volt.
Csak hisztiztél,mert könnyed az one.
Betettelek a kiságyadba,hogy egy kicsit lehiggadj,de ez még nagyobb visításba torkollt.
Negyed óra után vettelek ki,de letenni akkor sem tudtalak.
Apa vitt ki,és úgy nyugodtál meg.
Ebéd után aludtál fél órát,és kezdődött előröl.Kaptál egy kúpot,öltöztünk,és mentünk Seregélyesre.
Először a Mamiékhoz.Ők el sem hitték,hogy sőt nem is hiszik,hogy hisztis vagy.Olyan voltál mint egy tündér.Persze már a kúp is hatott.

Ők is összeszedték magukat,és mentünk a búcsúba.
Mondanom sem kell,hogy tátott szájjal lestél,nem tudtad mit néz és ráztad a segged a zenére.
Kaptál egy nagy plüss kutyust a Papiéktól.
Keri pénzt adott,abból vettünk,szandit.Csak ilyen itthonira,annyiért megérte.
Tőlünk egy két részes együttest,és egy kis delfin lufit.
Vettünk vatta cukrot is az nem ízlett.

A ringlispizést kihagytuk,majd jövőre.Én most még túl picinek tartottalak hozzá,bár bizti élvezted volna,mert amikor a Dóri meg a Patrik fent volt Te is menni akartál.

Ja a Dórinak is mondtad,hogy Dó.
Búcsú után jöttünk haza,Apa focizott,Te útközben elaludtál így áttettelek a kocsiba és mi is kimentünk.
Jót durmoltál,csak megrúgták a kocsidat,már nem tudtam hárítani,és fel is ébredtél.
Ott volt Klaus,és később jött az Anyukája is,meg még egy kislány.
Nagyon jól el voltál.

Végeztek,bejöttünk,Apa elment a kocsmába,Mi vacsiztunk,és fürödtünk.

Apának két napja nem azt kiabálod,hogy Ata,hanem Tata.
Ennyit nem öregedett.


Jeli.


Búcsú.


5 megjegyzés:

csai írta...

Húúú az a virágültetés nagyn jó ötlet, és kicsit megható is! :)
Mi is Sok boldogságot Kívánunk az Ifjú Párnak!
Te aztán tele voltál programokkal, Biztos a jó levegő volt az oka a "jóságodnak"! Bár mindíg azok vagyunk, csak nem mindíg értékelik! :P

agika írta...

Szuper lehetett a kirándulás az arborétumban,gyönyörű helyen jártatok!;)
A búcsú is izgi lehetett,és mennyi mindent kaptál;)
Remélem a fogmanók békénhagynak,és tudtál aludni éjszaka!

Puszi: Danci:)

Névtelen írta...

Az a park csodálatos!!!
A többi program sem volt semmi, a búcsúkat én is szeretem,de esküvőn sajna még nem voltam:-(
Sajnálom,hogy a fogacskák megkínoznak,talán a hisztik is emiatt vannak.
Anya azt kérdezi,hogyha én állandóan könnyeket hullajtok és úgy ordítok,akkor az nem hiszti sohasem?:-)
Puszi:Lilike

csupella írta...

A fogacskak kinzasat leszamitva nagyon jo kis hetveged volt!!!
En mar tavaly ringispileztem a bucsuban anya nagy meglepetesere,ugyanis nem turom a mozgo jatekokat,de a bucsu az mas:)

Kati írta...

Tényleg gyönyörű lehetett a park (a képek is szépek).
Jó sok mindent kaptál a búcsúban, csupa hasznos dolgot.
Reméljük, kibújt már a fogacskád, s nem kínoz. :)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.