2008. május 7., szerda

Nem unatkoztam.

Ma megint esemény dús napom volt.
Reggel a szokásos ceremónia után egy kicsit játszottam,majd áttmentünk boltba.
Jöttünk haza és jött a Dávid meg az Anyukája.
Anyáink egy órán keresztül dumáltak,kint az utcán,Dávid meg szaladgált a Papájához(három házzal arrébb lakik)meg vissza hozzánk.
Kiabáltam is neki,hogy DÁ,DÁ.
Aztán gyüjtött egy kis füvet is a kertünkbe a pacinak,ami a Papájáé,és vitte neki.Én mentem volna utánna de Anya nem engedett.
És egyszer még le is akart fektetni a fűbe,de azt is megakadájozták.
Aztán bejöttünk és Én játszottam Anya meg gyorsan csonált nekem ebédet.
Addig is jól elvoltam.
Nézd mit találtam!


Azt hiszem most kimászok.



Ez ide pont befér.

Elösször a fakanalamat próbáltam azt könnyebb volt,de nagyon hosszú volt.

Aztán ettem,majd ettem,és elaludtam.

Megint másfél órát durmoltam.

Aztán ettem,öltöztünk,és mentünk Apa elé.

És ma elösszőr egyedül sétáltam egész a gyárig.

Hazajöttünk,ettek az ősök,és mentünk ki.Apa füvet nyírt,és Én is segítettem a saját fűnyírómmal.

Majd kiáltunk Anyával a garázsból az autóval,de nem akaródzott kiszálni.A kulcsal terelte el Anya a figyelmem.Akkor meg azt dugdostam az ajtóba mert menni akartam.

Hiába mondta Anya,hogy át kell öltözni.Makacs voltam.Nagynehezen becsalogatott,felöltöztünk és már mentünk is Dunába focizni.

Most másik pályán voltak és itt lehetett jókat szaladgálni.

Ott volt Lilla is és lasztiztunk,meg szaladgáltunk és a szurkolás sem maradt el.

Sajnos meglátszik,hogy nem szurkoltam végig a meccset,sajnos kikaptunk.De sebaj ez volt az első vesztett meccs,úgyhogy HAJRÁ FIÚK!!!

Hazafele elaludtam,de mire Anya behozott fel is ébredtem.

Játszottam,ettem,és mint már pár napja,ma is bekéretőztem az ágyikómba és ott játszottam a macikámmal.Sajna kicsit defektes lett,de Anya azt mondta megoperálja.

Mire kikerültem a szobában isteni fini illatok terjengteg,így kikapták a pelust alólam,és most egy badiban rohangálkok.

Hamarosan fürcsi,és alvás.

Szép álmokat mindenkinek.

3 megjegyzés:

Kata és Tommy írta...

LÁtom Te is szeretnéd kipóbálni, hogy mi is az, amit a felnőttek a DVD-nél és a videónál csinálnak. Már rengeteg mindent próbáltam beletenni, de mindig csak azt hallom: Nem szabad!
Akkor meg mi a fene lehet, amit szabad beletenni? :-)
Biztosan a legszebb ott lett a fű, ahol te nyírtad.
;-)Tommy

csupella írta...

Hat ez tenyleg nem volt uncsi nap!!:)
Sikerult bedugni,vagy megakadalyoztak?:)
Egy vesztes meccs,meg nem a vilag!:)

Kati írta...

Látom, te is a kábelek közt érzed jól magad. Anyáink is jól érzik magukat biztos, amikor meg-meghúzogatjuk egyiket-másikat. ;)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.