2008. március 21., péntek

Csínytevések napja.

Tegnap este megvártam Apát míg hazaér melóból,és 11 után aludtam el,Apára borulva.
Reggel negyed 10-kor keltem.
De-öt amikor Apa "reggelit" készített magának,Én is szorgoskodtam.
A tegnap kapott Tigrisem és a telefonom bedobtam a kukába,a tojás héját pedig kivettem és bevittem Anyának a szobába.Nem lelkesedett érte.Nem értem miért???
Nem sokkal késöbb el is tünt a kuka.
Megint hurcoltam Anya kosarát is,szállítottam benne a Kutyust,mert már ujra pajtik vagyunk.
Amit Anya összerakott,azt Én szétt.
Széttéptem a papírzsepit,széttdobáltam a ruhákat,csukdostam az ajtót,eldugdostam a távirányítókat,felhívtam Apát telefonon.
Amikor beszéltünk a Mamival meg a Patrikkal gépen, addig Anya szájkencéjével szépen mindent összekentem.
Felfedeztem a Tv-n a kikapcsológombot,de sajna odáig még nem jutottam el,hogy ki is kapcsoljam.
Tegnap viszont a DVD lejátszóét kipróbáltam.Már tudom,hogyan indul a Lilly baba.
Volt amiért ma már rám sem szóltak.
Most 6-kor elaludtam,szundítok egy nagyot,hogy megint megtudjam várni Apát.



Ez tegnap este készült.Így ugrálok az ágyon.

2 megjegyzés:

agika írta...

Igazi kis csínytevő vagy;)
Milyen ügyes vagy,hogy ilyen sokáig alszol-anya is el bírná képzelni,hogy én is egyszer eddig aludjak-tuti ő sem kelne fel addig amíg fel nem ébrednék;)
A távirányító és a tv még mindig nekem is a kedvenceim:)

Szép álmokat!

Pussz: Danci baba:)

csai írta...

Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánunk! Lányok sok sok locsolót, Apának pedig rengeteg Hímes tojást!!! ;)

Egyik kedvencünk.

"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind összes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába. "

Még egy kedvenc.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem botlottam meg játékokban
vagy felejtettem el egy altatódal szavait.
Nem aggódtam azon, hogy
a növényeim vajon mérgezőek-e.
Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem hánytak rám.
Kakiltak rám.
Ettek le.
Pisiltek rám.
Teljes kontrollom volt az elmém felett
és a gondolataim felett.
Egész éjjel aludtam.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem fogtam le egy ordító gyereket,
hogy az orvosok meg tudják vizsgálni.
Vagy beadják az oltásokat.
Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam.
Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű
vigyor felett.
Soha nem ültem késő éjszaka,
hogy nézzek egy alvó babát.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert
Nem akartam letenni.
Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,
mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.
Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici
olyannyira befolyásolni tudja az életem.
Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék
szeretni.
Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni.

Mielőtt Anya voltam,
Nem ismertem az érzést,
milyen a szívemnek a testemen kívül járnia.
Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet
etetni egy éhes babát.
Nem ismertem azt a kötődést
anya és gyermeke között.
Nem tudtam, hogy valami annyira pici
annyira fontossá és boldoggá tudna tenni.

Mielőtt Anya voltam,
Soha nem keltem fel az éjszaka közepén
minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.
Soha nem ismertem azt a melegséget,
az örömöt,
a szeretetet,
a szívfájdalmat,
a csodálkozást
vagy a sikerét, milyen Anyának lenni.

Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni,
mielőtt Anya voltam.